Szent Theotimosz tomi[1] püspök, a Filozófus vagy a Szkíta (+407 k.)

Ünnepe: április 20.

Szent Theotimosznak nincs összefüggő életrajza. Az itt következő sorokban a rá vonatkozó feljegyzések egy részét olvashatjuk:

Szent Jeromos (+420) a A jeles férfiakról (De viris illustribus) c. művében ezt írja:

„Theotimosz, a szkítiai Tomi városának püspöke az ősi ékesszólás szabályai szerint, dialógusok formájában, egy rövid szakaszokba foglalt értekezést adott ki. Egyéb írásairól is hallottam.”

***

A feljegyzések szerint Szent Theotimosz Aranyszájú Szent János konstantinápolyi érsek jó barátja volt, a keresztény hit barbárok közötti térítésének célja kötötte össze őket. Círuszi Theodorétosz feljegyezte, hogy 399-ben Aranyszájú Szent János hittérítőket küldött „a Duna-melléki nomád szkíták”, azaz a hunok kereszténnyé tétele céljából. Nem kizárt, hogy ez Szent Theotimosz kérésére történt. Egyesek szerint e térítők munkájának eredményéről ír Szent Jeromos 107. Létához (Ad Laetam) címzett levelében: „a hunok a Zsoltárkönyvet tanulják, Szkítia hideg szeleit pedig a hit heve melengeti át”.

***

Szózomenosz: Egyháztörténet. VII. könyv, 26. fejezet:[2]

Theotimosz akkoriban a tomi Egyházat vezette, ő volt egész Szkítia elöljárója. Szerzetesi szokások szerint nevelkedett, és a Duna partján élő barbárok előtt az erényeknek oly magas fokát tanúsította, hogy azok rendszeresen „a rómaiak istenének” szólították. Azt mondják, hogy egy alkalommal Theotimosz úton volt, messze a hazájától, és a távolban barbárokat látott meg, amint Tomi felé tartottak. Kísérete azt hitte, hogy ezzel ők elvesztek, és siránkozni kezdtek szerencsétlenségük miatt. A szent pedig leszállt a lováról és imádkozni kezdett. A barbárok elmentek mellettük anélkül, hogy meglátták volna őket. Mivel ezek a népek gyakran elözönlötték Szkítiát, ő ajándékokkal, dicsérő szavaival, jellemének édességével és szelídségével, amellyel beszélt és együtt evett velük igen megszelídítette őket. Egyikük azt hitte, Theotimosznak nagy vagyona van, ezért fogságba akarta ejteni. Pajzsára támaszkodott – ezzel a testtartással szokott ellenségeivel szóba állni –, és egy kötelet akart a nyakába vetni, hogy magához húzza. Karja azonban a levegőben maradt mozdulatlanul, mígnem társai könyörögni kezdtek Theotimosznak az érdekében, aki imájával bocsánatot nyert számára Istentől. Azt mondják, hogy mindig hosszú hajat viselt, ahogyan korábban, amikor a szerzetesi életmódot magára öltötte. Igen mértékletes és szerény volt az evésben és az ivásban. Nem volt pontos ideje az étkezésének, csak akkor evett és ivott, amikor megéhezett vagy megszomjazott. Így szokták az igazi filozófusok, nem kötődnek e cselekedetekhez, de hallgatnak a természet szükségleteire úgy, hogy élvezetet nem lelnek bennük.

[1] Tomi Tomisz: keresztény emlékekben bővelkedő egykori metropolisz a Fekete-tenger nyugati partján, Scythia Minor római provinciában, a tomi érsekség székhelye (jelenleg: Constanța, Románia).

[2] Sozomen: Istoria bisericeasca. Ford. Iosif Gheorghian metropolita. Bukarest, 1897.

Ford. A-V. Gellért