Kedves Testvéreink, Látogatóink!
A szentéletű atya rövid életrajzát és válogatott mondásait, csodáit, az egyházi év más szentjeinek történeteivel együtt
“Olvasókönyvtár-Katekézis/Szentek Élete”
menüpontunkban is megtalálják.
+
Július 6.
Szentéletű atyánk, Nagy Szent Sziszóész emlékezete
Már gyermekkorától megszerette a boldog az erényes életet, és az Úr keresztjét vállaira véve, követésére indult: a láthatatlan ellenségek osztagait megfutamítva, örömmel vállalta az aszketikus élet küzdelmeit, s mivel igen nagy alázatra tett szert, a Mindenek Ura azzal is megajándékozta, hogy halottakat támasztott. Testben angyali életet élt, testetlenül, és az ellenhatalmak sorait, ahogy fentebb mondtuk, megfutamítva, az örök létbe költözött, ahol a szentek lakóhelye az örökkévaló ragyogás, s most Krisztushoz esedezik érettünk.
Már gyermekkorától megszerette a boldog az erényes életet, és az Úr keresztjét vállaira véve, követésére indult: a láthatatlan ellenségek osztagait megfutamítva, örömmel vállalta az aszketikus élet küzdelmeit, s mivel igen nagy alázatra tett szert, a Mindenek Ura azzal is megajándékozta, hogy halottakat támasztott. Testben angyali életet élt, testetlenül, és az ellenhatalmak sorait, ahogy fentebb mondtuk, megfutamítva, az örök létbe költözött, ahol a szentek lakóhelye az örökkévaló ragyogás, s most Krisztushoz esedezik érettünk.(Forrás:Synaxarium ecclesiae Constantinopolitanae, opera et studio Hyppolyti Delehaye. Bruxellis, Apud Socios Bollandianos, 1902, SYNAXARIA SELECTA, Iul. 6.)
+
- Egy testvér igazságtalanul bánt a másikkal, az utóbbi pedig eljött Sziszóész abbához és így szólt hozzá:
- Egy testvér igazságtalanul bánt velem, bosszút akarok érte állni.
Ám az abba kérlelni kezdte:
- Ne tedd, gyermekem, hagyd inkább Istenre a bosszúállást.
Ám az így válaszolt:
- Nem nyugszom, amíg nem állok bosszút magamért.
Akkor az abba így szólt:
- Imádkozzunk, testvérem.
Majd felállt és elkezdte:
- Istenünk, már nincs szükségünk arra, hogy gondot viselj ránk, mert mi magunk állunk magunkért bosszút.
Ahogy a testvéri ezt meghallotta, odaborult az abba lábaihoz és így szólt:
- Már nem akarok perlekedni a testvéremmel, bocsáss meg, abba!
- Sokszor szólt a tanítvány Sziszóész abbához:
– Abba, állj fel, és együnk!
Ő pedig ezt kérdezte:
- Nem ettünk még, gyermekem?
- Nem atyám.
Mire az abba:
- Hát, ha nem ettünk, akkor hozzál és együnk.
- Egy testvér ezzel fordult Sziszóész abbához:
– Azt tapasztalom, hogy az Istenre való emlékezés már szüntelenül velem van.
Mire az abba így válaszolt:
- Nem nagy dolog, ha a gondolataid mindig Istennél vannak, az a nagy dolog, ha minden teremtménynél alábbvalónak tekinted magad. Mivel ez és a testi erőfeszítések vezetnek el az alázatos gondolkodásra.
- Mesélik Sziszóész abbáról, hogy amikor már halálán volt és az az atyák ott ültek körülötte, felragyogott az arca mint a nap és így szólt hozzájuk:
– Íme, eljött Antal abba.
Kisvártatva megszólalt:
- Íme, eljött a próféták kara.
Majd ismét, még jobban felizzott az arca és ezt mondta:
- Íme, eljött az apostolok kara.
Ezután kétszer annyira felragyogott az arca, és úgy tűnt, hogy valakikkel beszélget. Az öregek pedig kérlelték:
- Kivel beszélsz, atya?
Mire ő:
- Angyalok jöttek értem, de arra kérem őket, hogy hagyjanak még itt egy kicsit, hogy bűnbánatot tartsak.
Mire az öregek ezt mondták:
- Nincs már neked szükséged arra, atya, hogy bűnbánatot tarts.
Mire az öreg ezt válaszolta:
- Higgyétek el, úgy látom, hogy még bele sem fogtam.
Ebből tudták meg mindnyájan, hogy már tökéletes lett. Majd hirtelen ismét ragyogni kezdett az arca, mint a nap, úgyhogy mindnyájukat elfogta a félelem. Ő pedig így szólt:
- Nézzétek, eljött az Úr és ezt mondja: „Hozzátok ide nekem a pusztának ezt az edényét.”
Majd azonnal, mint valami villám, eltávozott a lelke, és az egész ház megtelt jó illattal.
- Egyszer egy világi jött a fiával Sziszóész abbához Antal abba hegyére. Történt, hogy az úton meghalt a fia, de nem esett kétségbe, hanem fogta, hittel az öreghez vitte, és a fiával a karjában leborult előtte, hogy áldását kérje. Majd felállt, de a fiát az öreg lábainál hagyta, maga pedig kiment. Az öreg pedig úgy vélte, hogy a fiú leborult előtte, és rászólt:
– Kelj fel és menj ki!
Nem tudta ugyanis, hogy meghalt. Az pedig azonnal felállt és kiment. Mikor az apja meglátta, egészen elámult. Bement, leborult az öreg előtt, és elmondta neki, hogy valójában mi történt. Miután az öreg meghallotta, elszomorodott, mivel nem akarta, hogy ez történjen. A tanítványa meghagyta az apának, hogy senkinek se szóljon erről az öreg életében.
(Forrás:ΦΙΛΟΚΑΛΙΑ ΤΩΝ ΝΗΠΤΙΚΩΝ ΚΑΙ ΑΣΚΗΤΙΚΩΝ. ΑΠΟΦΘΕΓΜΑΤΑ ΓΕΡΟΝΤΩΝ. Περὶ τοῦ ἀββᾶ Σισώη. ΕΠΕ, ΘΕΣΣΑΛΟΝΙΚΗ, 1978.)
(Ford. I. T.)
