Nagyböjt első hetében, a szerda esti előreszentelt liturgia vecsernyei részének második sztichirájában találjuk ezt a verssort. Az egész sztichira így hangzik:
Mily erény és mily dicséret illeti a szenteket! Mert nyakukat pallos alá hajtották Éretted, ki meghajlítottad az egeket és alászállottál; kiontották vérüket Éretted, ki magadat megüresítetted, és szolgai alakot öltöttél; megalázkodtak egészen a halálig, a Te szegénységedet követve. Azoknak imái által, Isten, a Te könyörületednek sokasága szerint, irgalmazz nekünk.
A vértanúkat dicsőítő liturgikus imádság egyik csúcspontja ez a gondolatrímekbe szőtt sztichira, amelynek kettős üzenete van: a vértanúkat mindenben Krisztus Urunk hű ikonjainak ábrázolni, és példájukkal ─ akik Megváltó Urukhoz saját fejüknél is jobban ragaszkodtak ─, megerősíteni éppen elkezdődött böjti küzdelmeinket.
Váratlan aktualitása lett e szerda esti dicsőítésnek a pár napja pallos alá küldött 21 kopt keresztény megölésével. A felvételek szerint mind, együtt, a homokban térdepelve ─ hátukban fekete, kámzsás fogvatartóikkal ─, „Uram, Jézus, segíts” kiáltással az ajkukon helyezték Megváltójuk kezébe lelküket.
Az Úr Jézus szavai ma ugyanúgy érvényesek, mint voltak a korábbi évszázadokban, évezredekben:
„Eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.” (János ev. 16,2)
A terroristák tettére a kopt egyház váratlan választ adott: azonnal szentté avatta vértanúit. A kopt naptár minden évben, február 15-én fog megemlékezni róluk ─ adja hírül az egyik hazai hírportál (valasz.hu). A hírportál ─ a keresztény közösségek világméretű visszhangját tolmácsolva ─, arra is felhívja a figyelmet, hogy a nemzetközi közvélemény, bár nyilvánvalóan elítéli a terroristák cselekedetét, nem indít olyan tömeges szimpátia-megmozdulásokat, mint tette a párizsi karikatúra-lap szerkesztői ellen elkövetett véres merénylet után. Sőt, bizonyos magas politikai körökben csupán „egyiptomi állampolgároknak” nevezik őket, és mindössze a híradások egy részében jelenik meg, hogy az „iszlám állam” terroristái Jézus Krisztus hitéért ölték meg a Líbiában dolgozó 21 keresztény vendégmunkást.
Ám ez végső soron nem baj. A kereszténység nem indíthat sajtó- vagy médiakampányt, utcai demonstrációkat régi és mai vértanúi ezreinek, tízezreinek, százezreinek, millióinak elismerése érdekében. Ez a múltban sem volt illő, most is méltatlan lenne az Uruk előtt térdeplő, imádkozó áldozatok emlékéhez. A méltó megemlékezés — Krisztus iránti hűségük követése, a csend és az imádság:
Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak,
s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak,
távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk,
ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében,
reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük,
mert Isten próbára tette,
és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban,
és elfogadta őket egészen elégő áldozatul.
Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak,
olyanok lesznek, mint a szikra,
amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken,
s az Úr lesz a királyuk örökké.
(Bölcsesség 3,1-8)
I. T.
