2024. március 31.
Nagyböjt második vasárnapja.
Palamasz Szent Gergely thesszalonikai érsek emléke (1359).
Csodatévő Szent Hüpatiosz gangrai püspök vértanú (4. sz.).
Szent Akakiosz püspök hitvalló (3. sz.).
Csodatévő Szent Jónás moszkvai metropolita (1461).
Szent Ince (Veniaminov) moszkvai metropolita, Szibéria és Alaszka apostola (1879).
Zsid 1,10-2,3; Mk 2,1-12; a szent főpapnak: Zsid 7,26-8,2; Jn 10,9-16. Második hang.
(Böjt, bor fogyasztása meg van engedve.)
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged,
mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (Zsid 1,10-2,3)
Evangéliumi olvasmány (Mk 2,1-12)
Felolvasás Márk Szent Evangéliumából!
(A béna meggyógyítása)
Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: »Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.«
Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: »Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?« Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: »Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl, vedd ágyadat és járj’? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket
megbocsátani – ekkor a bénához fordult: – Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!« Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: »Ilyet még nem láttunk soha.«
megbocsátani – ekkor a bénához fordult: – Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!« Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: »Ilyet még nem láttunk soha.«+
„Krisztushoz, mindenáron”
A nagyböjti időszak vasárnapi olvasmányai, régi egyházi hagyomány szerint, elsősorban a katekumeneknek szóltak, a húsvéti keresztség felvételére készítette fel őket. Ám nekünk, mai keresztényeknek is igen hasznos, ha a katekumenek buzgó lelkületével hallgatjuk őket.
Milyenek voltak az első katekumenek? Milánói Szent Ambrus (397), az egykori Mediolanum kormányzója még katekumen volt, amikor a püspökválasztásra a milánói templomban összesereglett ortodoxok és ariánusok előtt olyan békítő beszédet mondott, hogy egy gyermek felkiáltása után már az egész nép ezt kiáltozta: „Ambrus a püspök!”
Visszatérve a Nagyböjthöz, az első nagyböjti vasárnap evangéliumában ezt hallottuk:
Jézus így szólt Natanaelhez: »Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.« Aztán hozzátette: »Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.« (Jn 1,50-51)
Katekumenek, akik a keresztségre készültök, Krisztus Egyháza, maga az ég nyílik meg előttetek! Az angyalokhoz hasonló élet lehetősége itt a földön: meglátjátok Krisztust az angyalokkal együtt, mert részesültök a bűnöket eltörlő szent keresztségben, a bűnök bocsánatában, majd az eucharisztiának szentségében, ahol magával a feltámadott Krisztussal találkoztok, őt magát fogadjátok testetekbe és lelketekbe a kenyér és a bor színében! Ám ez az új ég csak akkor nyílik meg előttetek, ha készek vagytok komoly erőfeszítést tenni, életeteket teljesen Krisztus felé fordítani, erős hittel, nagy szeretettel, a kísértések és akadályok leküzdésével, bármi is legyen ennek az ára. Ahogy a mai evangéliumi történet szereplői tették! Erről szól a béna meggyógyításának története. Hiszen az emberek nem akartak, vagy egyszerűen nem tudtak a hordágyon fekvő betegnek és a beteghordozóknak utat engedni Krisztushoz. Ők mégis, a lehetetlent is vállalva, a kibontott tetőn át eljutottak hozzá!
Mikor Jézus Urunk látta a négy ember hitét, így fordult a beteghez: „Bízzál fiam, bűneid bocsánatot nyertek!”
Milyen ereje van annak, ha valakit hittel, imádságban az Úr Jézus elé viszünk! Azt, aki maga nem tud hozzá menni. Bűnöket megbocsátó ereje van! Azért volt ilyen ereje a tettüknek és imájuknak, mert nemcsak nagy hit volt bennük Jézus iránt, hanem nagy szeretet is a béna iránt. Jézus Urunkat különösen megindítja az erős hittel, de irgalommal, nagy szeretettel is vállalt tett, imádság. Mennyit érhet Isten előtt a saját hitünk, aki ily sokat ér előtte másoknak a hite!
Aranyszájú Szent János ezt mondja: „Biztos ennek a betegnek is nagy volt a hite, mert különben nem engedte volna meg, hogy a tetőn keresztül eresszék le.”
Ámde, gondoljuk csak meg, miért jött a beteg? Hogy bűnei bocsánatot nyerjenek? Bizonyára megbánta minden bűnét, tudatában volt, hogy betegsége a bűneinek következménye, de szótlanul is testének gyógyulását kérte. Az Úr mégis így fordult hozzá: „Bízzál fiam, bűneid bocsánatot nyertek!”
Első tehát a lélek gyógyulása. A test gyógyulásának előfeltétele a lélek meggyógyulása, azaz, a bűnök megbocsátása, elhagyása és új keresztény élet felvállalása: Krisztus követése.
Az ott ülő írástudók magukban megbotránkoztak a bűnbocsánat hallatán. Csak egyedül Isten tudja a bűnöket megbocsátani. Ha az Úr Jézus nem lett volna egyenlő Istennel, ezt kellett volna mondania, ha valaki a bűnei bocsánatát kéri tőle: „Nekem távolról sincs hatalmam arra, hogy bűnöket megbocsássak, hiszen én is ember vagyok.” De nem oszlatta el gyanújukat, mivel így szólt: „Bízzál fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”
Amennyivel fontosabb a lélek a testnél, annyival nagyobb tett a bűnök megbocsátása a test meggyógyításánál. De mivel a bűnbocsánat elnyerése nem látható – mondja az Aranyszájú -, a test gyógyulása viszont igen, ezért Jézus megteszi a kisebb, de látható tettet, hogy ezzel bizonyítsa a nagyobb, de szemmel nem látható tettét.
Drága Testvéreim, ne sajnáljuk a nagyböjti erőfeszítéseket, imádkozzunk, dolgozzunk, tisztuljunk meg lélekben és testben, győzzünk le minden eltorlaszolt ajtót, akadályt, kísértést! Ne szidjunk senkit, ne sértsünk meg senkit és ne sértődjünk meg semmiért, tegyünk meg minden lehetséges jót, cselekedjünk irgalmasságot, hogy lelkünk gyógyulást találjon, és az akadályok leküzdésével eljuthassunk a mi Feltámadott Urunkhoz, Krisztushoz Jézushoz!
I. T.
2024. 03. 31.
Feltámadási tropárion, 2. hang
Szent György tropárionja, 4. hang
Palamasz Szent Gergely tropárionja, 8. hang
Igaz hitnek fényforrása, Egyházunknak támasza és tanítója, szerzetesek ékessége, hittudósok győzhetetlen védelmezője, csodatevő Szent Gergely, Thesszalonikának büszkesége, kegyelemnek hirdetője, esedezz mindenkor a mi lelkünk üdvözüléséért!
