8. „Az én örömöm teljes legyen bennük”

„Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Mt 5,10

Nem ugyanazok, akiket az „igazságért üldöznek”, mint azok, akik „éheznek és szomjaznak” az igazságra? Akikben spirituális éhség és szomjúság van a teljes, örök, isteni igazság és igazságosság után, amelyet Jézus Krisztus hozott le a földre? Amelyet nekünk adott, a miénk lett, életünk lett? Tovább adandó életünk? Olyan igazság, amelyről Urunk ezt mondja a Boldogságok után:
„Ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” Mt 5,20
Azok, akik „éheznek és szomjaznak az igazságra”, „megelégíttetnek”. Ám azoknak, akik az üldözés elszenvedéséig is képesek kitartani Jézus Krisztus igazsága mellett, az ő igazságát nem hajlandók sem megmásítani, sem megtagadni, mintegy kárpótlásképpen az elszenvedett nélkülözésekért, mindazért, amitől megfosztották őket, a „mennyek országát” ígéri.
A nyolcadik Boldogság valójában a negyedik Boldogság teljessé tétele. Nem más, mint a Krisztussal egyszer és mindenkorra eljegyzett lélek tökéletes hitvallása:
„Uram, nemcsak éhezem és szomjazom utánad és igazságod után, hanem meg is tudnék halni érted.”
Új Teológus Szent Simeon írja, hogy a nyolcadik Boldogság azért több mint a negyedik, mert a tökéletes szeretetet fejezi ki az Úr iránt.
Szent Ágostonnál ezt olvassuk:
A nyolcadik boldogságot említve mintegy visszatér az elsőhöz („Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.”), mert ez mutatja és bizonyítja, hogy az ember teljessé és tökéletessé lett. Így az elsőben és a nyolcadikban említi a mennyek országát.[5]
Aranyszájú Szent János így magyarázza a nyolcadik Boldogságot:
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságosságért, vagyis az erényért, mások megvédéséért… Aki az eretnekek üldözését szenvedi el az igazságban való állhatatossága miatt, szintén boldog, mivel az igazságosság miatt szenved. Sőt, ha téged a kereszténynek látszó hatalmasságok közül valaki üldöz, mert a bűnei miatt megfeddted őt, akkor is boldog leszel, mint ahogyan Keresztelő János is az volt… Nem boldog az, aki olyan jutalmat kap, ami a jelen élettel együtt elmúlik.[6]
Azok, akik az üldözés elszenvedéséig küzdenek az igazságért, azért fogják örökölni a mennyek országát, mert azt a Jézust követik, akit az ember a golgotai keresztig üldözött az igazságért.
Ám az ország öröklésének két feltétele is van. Az egyik feltétel bele van foglalva a boldogság-mondásba: azok a boldogok, akik nem valami másért, nem is igazságtalan vagy hamis tetteikért, hanem „az igazságért” szenvedik el az üldözést. A másik feltétel az, hogy a Krisztust követők, küzdelmeik során, hozzá hasonlóan, ne használjanak más fegyvert, mint az igazság és a szeretet fegyverét.
Az igazság és a szeretet fegyvere bármilyen hatalmat képes megrendíteni, ám a gyűlölet életlenné, hatástalanná teszi fegyvereinket. A szeretetben kimondott igazságot nem lehet feltartóztatni. Minél inkább igyekszik az erő, a hatalom az igazságot elfojtani, Isten annál inkább felerősíti az igazság hangját. Ez történt akkor, amikor az ember úgy próbálta Krisztust elhallgattatni, hogy keresztre feszítette. Ám a Keresztről és a Feltámadásról szóló tanítás éppen ez által jutott el a föld szélső határáig:
„Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” ApCsel 1,8
Az Úr Jézus Krisztus Boldogság-parancsolatai eddig egyetemes módon, minden emberhez szóltak. A befejező Boldogsággal azonban ─ amelyet kilencedik Boldogságnak is nevezhetünk ─, egyértelműen a jelenlévő tanítványok körét szólítja meg. Előre megjövendöli az üldözéseket, amelyeket az ő nevéért fognak elszenvedni:
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudva, minden gonoszságot mondanak ellenetek énérettem. Örvendezzetek és vigadjatok, mert bőséges a jutalmatok a mennyekben , hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” Mt 5,10-12
Az öröm, a boldogság – akárcsak a nyolcadik Boldogság szerint – csak akkor lehet valódi, ha „hazugságot”, „mindenféle rosszat” terjesztenek rólunk, és ezt valójában Jézus miatt, „őmiatta” teszik. Azért, hogy az ő nevét és az ő földi küldetését tegyék kérdésessé. Hiszen róla is valótlan dolgot állítottak akkor, amikor ezt mondták:
„Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.” Mt 9,34
A boldogság tehát akkor valódi, akkor teljes, ha ártatlanul és nem vétkeink miatt „gyaláznak és üldöznek” bennünket. Az üldözés elszenvedője így az Igazságnak, magának Krisztusnak lesz a tanúja. Idézzük újra Péter apostolt:
Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 1Pt 2,19-24
„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”
Lehet-e ennél nyomatékosabb felhívás az örömre, ujjongásra? Van-e ennél ellentmondóbb, hihetetlenebb öröm, ujjongás, amely a feje tetejére állít minden földi, e világi örömet, ünnepet? Mégis, ez Krisztus igazsága és öröme, ez az apostolok, a vértanúk igazsága és öröme:
Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Jn 17,13
Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. ApCsel 5,12-42
Szent Ciprián, karthágói püspök vértanúaktájában ezt olvassuk:
Miután Galerius Maximus tárgyalt tanácsával, ezt mondta: „Régóta szentségtörő meggyőződésben éltél, és sok semmirekellő összeesküvő embert gyűjtöttél magad köré, s Róma, valamint a szent szertartások ellensége lettél…És mivel lelepleződtél, mint a legsemmirekellőbb vétek szerzője és zászlóvivője, ezért jel leszel azok számára is, akiket fertőzeteddel magad köré gyűjtöttél. A fegyelmet véreddel kell szentesítened.” A tábláról felolvasta a rendelkezést: „Thascius Cyprianusnak kard által kell meghalnia.” Cyprianus püspök így szólt:
„Istennek legyen hála!”[7]

[5] Aquinói Szent Tamás: Catena aurea I. Kommentár Máté evangéliumához. Ford. Benyik György és Lázár István Dávid. JATEPress, Szeged, 2000. 140-141. old.

[6] Uo.

[7] Szent Cyprianus proconsularis vértanúaktája. Ford. Vanyó László. Ókeresztény Írók 7. Vértanúakták és Szenvedéstörténetek. Szent István Társulat, Budapest, 1984. 154-157. old.

(Folytatjuk az Úr Imádságának magyarázatával!)

 

Tovább az eszköztárra