Templomunkról

A szegedi Szent György Nagyvértanú Magyar Ortodox Egyházközség története

Szegeden három, viszonylag kicsiny ortodox egyházközség van: egy szerb, egy magyar és egy román nyelvű.

A szerb és a román egyházközségnek a Dóm téri szerb műemlék templom ad otthont, a magyarnak a Kazinczy utca 7. sz. alatt található, kerti, fatornyos kápolna. A két világháború között több mint 700 lélek vallotta magát ortodox kereszténynek Szegeden, szerb, magyar és román nemzetiségűnek. A szegedi magyar ajkú ortodox hívők 1932-ben kezdeményezték egy magyar egyházközség megalakítását a városban. Ez a kezdeményezés a második világháború után, 1950 júliusában vált kanonikus valósággá, amikor a szegedi egyházközség felvételt nyert az 1949-ben felállított Magyar Ortodox Esperességbe (Moszkvai Patriarkátus). Az esperesség jóváhagyott szervezeti szabályzata lehetővé tette a magyar liturgikus nyelv alkalmazását és az új naptár bevezetését.

A háború pusztításai mind a lelkek számában, mind anyagi vonatkozásban súlyos veszteségeket okoztak, mégis lehetővé vált — szerény körülmények között — az ősi hagyomány ápolása és továbbadása.

A hetvenes években került napirendre templomunk új liturgikus terének a kialakítása. 1978 Karácsony másodnapján került sor az újjáalakított templom fölszentelésére a Magyar Ortodox Esperesség, az Egyházak Világtanácsa, és nem utolsó sorban a szegedi hívők áldozatos, önkéntes munkája eredményeként. A templomszentelésre az egyházközség egy új, művészi kivitelű ikonosztázionnal gyarapodott, amely korábban az egykori budapesti Görögkeleti Hittudományi Főiskola Szent Miklós templomát díszítette. Az ikonosztáziont a feljegyzések szerint Ortmann Rezső készítette 1942-ben. Templomunk 2000-ben, a magyar kereszténység millenniumának évében — hála Szeged Városa és a Magyar Ortodox Egyházmegye segítségének — belsejében és külsejében ismét megújult.

Az egyházközség hivatalos elnevezése az alapítókra utal, ám 1980-tól kezdődően több, Szegeden letelepedett orosz és részben ukrán hívő csatlakozott, családtagjaival együtt közösségünkhöz. 1985-től, főleg nagyobb ünnepeken, Szegeden tanuló görög és ciprusi diákok is kezdtek járni templomunkba, sőt egy-egy egyiptomi kopt, aki egyetemi tanulmányai céljából hosszabb-rövidebb időt töltött a városban. Az ortodoxia egyetemességének megvallásáért ezért minden liturgián bizonyos részek ─ könyörgések, imák, szentírási szövegek, énekek ─ két nyelven, nagyobb ünnepeken három nyelven is elhangzanak.

A kicsiny, bensőséges hangulatú templomba belépő szolgálattévő pap, hívő és látogató egyaránt — Szeged városa közepén — lelki szigeten érezheti magát.

Híveink tisztelettel és imádságos lelkülettel tekintenek a városban jelenlévő, nálunk népesebb „történelmi” keresztény közösségekre, és minden szent liturgián, a liturgiát bevezető, ún. „békességes” ekténiában (litániában) ez könyörgés hangzik el a keresztények egységéért:

„Az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért, és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz.”

„Uram irgalmazz.”

I. T.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tovább az eszköztárra