11. A szomszéd kertje

A tizedik parancsolat arról a kertről, helyesebben Áháb és Nábót története nyomán arról a szőlőről szól, amely sok esetben kívánatosabb, mint a sajátunk:

Ne kívánd meg felebarátod feleségét! Ne kívánd meg felebarátod házát, se földjét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát, semmilyen jószágát, semmijét se, ami az övé! Kiv 20,17; MTörv 5, 21
A kívánság, amennyiben tiszta vágy formájában jelentkezik, egyik legnemesebb „szenvedélyünk”. Velünk születik, maga Teremtőnk oltotta belénk, azért, hogy vágyakozzunk az után a szeretet közösség után, amely Hozzá és felebarátainkhoz fűz bennünket. Ez a vágy óv meg minket minden másfajta, hamis, megtévesztő kívánságtól. A zsoltáros az erdei vad szomjúságához hasonlítja Teremtőnk utáni vágyunkat:

Amint a szarvas kívánkozik a vizek forrásához, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, ó, Isten! LXX, Zsolt 41,2 (42,2)

Ilyen tiszta vágy és várakozás az, ahogyan az apostol sóvárog Krisztus megjelenése után:

Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. 2Tim 4,8

Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. Tit 2,13

A szeretet közösség utáni vágyra maga az Úr mutatott példát szenvedésének előestéjén, az Utolsó Vacsorán:

„Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.” Lk 22,15

A tizedik parancsolat valójában a nyolcadik kiegészítése, azt magyarázza tovább. A nyolcadik ugyanis a „külső” rossztól, míg a tízedik attól a „belső” rossztól óv, amely a tett mozgatórugója:

Ne kívánd meg…!

Ez a fajta kívánság ellentmond a felebarát szeretetének, amely „az egész törvény beteljesedése” (Gal 5,14).
A csábító kívánság olyan régi, mint maga az ember. Idézzünk ismét a Teremtés Könyvéből:

Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott vele lévő férjének is, és ettek. Ter 3,1-6

Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, mi lett ennek a következménye…
A Biblia, mint az ember és az emberiség teremtésének, bűnbeesésének és üdvösségének története, tele van az embert rabul ejtő, olykor őt magával is sodró kívánságok eseményeinek leírásával. Ezek a történetek okulásunkra szolgálnak, csalhatatlan tükröt állítanak szemünk elé.
Dávid királyról azt olvassuk, hogy egy alkalommal meglátta, és megkívánta a fürdőző Betsabét, és ezzel csapások sorozatát indította el:

Történt, hogy Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, s a tetőről meglátott egy asszonyt, aki fürdött, és az asszony igen szép volt. Erre elküldött Dávid, tudakozódott, hogy ki az az asszony, és azt mondta: „Nem Batseba ő, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége?” És Dávid követeket küldött érte, elhozatta, és amikor eljött hozzá, vele aludt. 2Sám 11,2-4

Dávid — ahogy az Atyák mondják — nem kért tanácsot, és nem kérdezte meg az Urat, vajon jó dolog-e, ha elveszi Uriástól a feleségét. Ezzel viszont másokra és önmagára is nagy bajt hozott. Nekünk is minden esetben meg kell vizsgálnunk, hogy a kívánság, amely jónak tűnik, és jóval is kecsegtet, valóban jó-e, és valóban Isten akarata szerint való-e?
Dániel Könyvében szerepel két vén, akik szinte eszüket vesztve kívánták meg Zsuzsannát, Joakim feleségét, és végül életükkel kellett fizetniük esztelen vágyukért:

Értelmüket elfordították, és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget, és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről. Dán 13,9 (Zsuzsanna 1,9)

Nábótnak a szőlője miatt kellett meghalnia, ámde Ácháb, Szamária királya és felesége Jezabel, sőt egész dinasztiája ijesztő árat fizetett az irigységben fogant gonosztettért. A Királyok első Könyvében ezt olvassuk:

Szólt azért Ácháb Nábótnak, s azt mondta: „Add nekem szőlődet, hogy zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a házam mellett van, s én egy jobb szőlőt adok érte neked, vagy ha inkább úgy tetszik, annyi értékű ezüstöt adok neked a szőlődért, amennyit ér…” Nábót azt felelte neki: „Mentsen meg az Úr attól, hogy odaadjam neked atyáim örökét!” Ácháb lelke felkavarodott erre, lefeküdt az ágyára, befedte az arcát, és kenyeret sem evett. 1Kir 20,2-4

Láthatjuk, hogy a nem Isten szerint való vágy, helyesebben szólva az irigység, ─ amelyet nyelvünk, a testi elváltozásra utalva, találóan „sárga” irigységnek nevez ─ még a test egészségét is kikezdi. Nem csoda, hiszen a lélek és a test dolgai szorosan összefüggenek egymással:

Bement erre hozzá felesége, Jezabel és azt mondta neki: „Mi dolog ez? Miért kavarodott fel a lelked, s miért nem eszel semmit sem?” 1Kir 20,5

Nábótot végül is két hamis tanú vallomására agyonkövezik. Illés próféta viszont kimondja az ítéletet Nábót és annak háza felett:

Azt mondta ekkor Ácháb Illésnek: „Hát megtaláltál engem, ellenségem?” Ő azt mondta: „Megtaláltalak, mert álnokul eladtad magad, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt, és haragra ingereld őt. Ezt mondja az Úr: Íme, nyomorúságot hozok terád… és olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát és Básának, Ániás fiának házát, mivel bosszantásomra cselekedtél, s vétekre vitted Izraelt. 1Kir 21,5-23

Az embernek őriznie kell a szívét a helytelen kívánságoktól és a kívánságban megfogant rossz gondolatoktól. Az egyházatyák azt tanítják, hogy a szív az ember fiziológiai és egyben spirituális középpontja, amelyet az embernek meg kell tisztítania, és féltve kell őriznie. Ez a tanítás Krisztus szavain alapul:

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” Mt 15,19

A Példabeszédekben is elhangzik az intelem:

Óvd a szívedet minden gonddal, mert az élet ebből fakad! Péld 4,23

Vajon honnan származik a helytelen kívánság? Olykor könnyűnek látszik ─ önmagunk igazolására ─ rajtunk kívülálló, kísértő körülményeket, vagy bizonyos személyeket vádolni, akik tévútra vittek bennünket. Holott sorsunk javarészt saját kezünkben, helyesebben mondva saját „szívünkben” van. Jakab apostol éppen erre a személyes felelősségre figyelmeztet. Ne másban keressük a baj okát, hanem tekintsünk önmagunkba:

Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Jak 1,14-15

A tizedik parancsolat két dologtól akar tehát óvni: a helytelen kívánságtól és az irigységtől. Láttuk, hová vezetett ez Ácháb esetében. Ezért, bármilyen formában bukkan is fel a betegség, feltétlenül orvosolni kell.
Erről szól két további bibliai történet. Az egyik valójában egy példabeszéd, amely meg is történhetett, Máté evangéliumából, a másik pedig valódi történet az Apostolok Cselekedeteiből:

Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók. Mt 20, 1-16

Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. Fülöp lement Szamária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust. A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult, és nagy öröm volt abban a városban. Már régebben élt abban a városban egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Szamária népét, mert valami igen nagynak állította magát. A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: „Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje.” Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt. Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult. Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Szamária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában. Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket.” Péter azonban ezt mondta neki: „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél.” Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok.” Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszaindultak Jeruzsálem felé; és közben sok szamáriai faluban hirdették az evangéliumot. 8,4-25

A hamis kívánság és irigység még a Krisztus iránt engedetlen, ó-ember tulajdonsága:

Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. Tit 3,3

A Szentírás azt is mondja, hogy a „testi” ember tulajdonsága, és a „test cselekedetei” közé is tartozik:

Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 1Kor 3,3

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. Gal 5,19-21

Az irigység, viszálykodáshoz, végső soron a hívő közösség széthullásához vezethet:

Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. Jak 3,14-16

Ne felejtsük el, mivel fejeződik be a tízedik parancsolat:

Ne kívánd semmijét se, ami az övé!

Lehet ugyanis szellemi, lelki értékeket, vagy kegyelmi erőt ─ mint Simon mágus példája mutatja ─ megirigyelni, de sikert, dicsőséget is, és ebből is rossz dolgok származnak. Ez történt Saullal, akinek lelkét Dávid sikerei egyszerűen megkeserítették. A Szentírás így tudósít erről:

Kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Dávid elé, énekelve, körtáncot lejtve…, és egyre csak ezt zengedezték az asszonyok: „Megverte Saul az ezreit, Dávid pedig a tízezreit.” Gonosznak tűnt Saul szemében ez a beszéd, és azt mondta: „Dávidnak tízezreket adtak, nekem pedig ezreket adtak.” Ettől a naptól kezdve Saul nem nézett egyenes szemmel Dávidra. 1Sám 18,6-9

A hatalomra sandító, a „felfelé” irigykedő és végzetes viszálykodáshoz vezető irigységről Pál apostol fest szemléletes képet: a test és annak tagjai kölcsönösen egymásra vannak utalva. Az irigység szakadáshoz vezethet, végső soron magának az Egyháznak a létét fenyegetheti. Először azt a fajta irigységet festi le, amely az „alacsonyabban” elhelyezkedő tagok részéről nyilvánul meg a „magasabb” pozícióban lévők iránt:

Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? 1Kor 12,14-17

Éppen ez az, ami nagyon is jellemző az emberre! Nem azokat szoktuk irigyelni, aki messze fölöttünk állnak, mivel úgy gondoljuk, pozíciójuk úgyis elérthetetlen számunkra, hanem azokat, akik csak kevéssel vannak fölöttünk!
Ámde a hatalom gőgje, „lefelé néző” közömbössége, az „alacsonyabb” rendűek felé megnyilvánuló lekezelő magatartása, vagy éppen féltékenysége is vezethet viszályhoz, szakadáshoz:

Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” 1Kor 12,21

Mi az orvoslása a hol alulról felfelé, hol fentről lefelé megnyilvánuló féltékenységnek, irigységnek? A kölcsönös egymásrautaltság felismerése, ennélfogva a kölcsönös tisztelet és szeretet, a kölcsönös és megkülönböztetett gondoskodás egymásról:

A test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. 1Kor 12,21-27

A bajt hozó kívánságról, a vele járó irigységről, a belőle fakadó viszályokról, szakadásokról szóltunk. Hogyan gyógyulhatunk ki mindebből? Igen egyszerű gyógymóddal: elsősorban és mindenekelőtt az Isten utáni vágyakozással. Ezt vallja a zsoltáros:

Hiszen mi van számomra az égben, és rajtad kívül mit kívánnék a földön? Érje bár szívemet és testemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten. LXX, Zsolt 72,25-26 (73,25-26)

Erről a gyógymódról tanít Urunk a Hegyi Beszédben:

„Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Mt 6,33

Erről beszél a szamáriai asszonynak:

„Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Jn 4,14

Palamasz Szent Gergely atyánk ezt írja a tízedik parancsolatról:

Ne kívánj semmit abból, ami a felebarátodé, se vagyonát, se pénzét, se dicsőségét. A kívánság ugyanis a lélekben megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz (Jak 1,15). Te viszont, ha meg tudod állni, hogy a másét ne kívánd, attól is őrizkedj, hogy a másét kapzsiságból erőszakkal elvedd. Inkább adj javaidból annak, aki kér tőled, amennyire tőled telik gyakorolj irgalmasságot az irgalomra szorulóval szemben, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el (Mt 5, 42). Ha pedig valamilyen elvesztett holmit találsz, őrizd meg tulajdonosa számára, akkor is, ha az ellenséges érzületet táplálna veled szemben. Mert így kibékíted őt, és legyőzöd jóval a rosszat, ahogy Krisztus parancsolja neked (Róm 12,21). Ha ezeket minden erőddel megőrzöd, és ezek szerint élsz, az istenfélelem kincsét szerzed meg lelked számára, és tetszésre találsz Istennél, Isten pedig, és az Isten szerint élők jóval fizetnek neked vissza, s örökösévé válsz az örök javaknak.[1]

(Folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tovább az eszköztárra