6. A Bárány menyasszonya

 

(Frissítve: 2019. szeptember 1.)

„Boldogok a szívükben tiszták,

mert ők meglátják Istent.” Mt 5,8[1]

Isten meglátásának feltétele a szív tisztasága. Nyilvánvaló, Urunk nem a testi szemekkel való látásról beszél. Milyen balgák – mondja Szent Ágoston –, akik testi szemükkel akarják meglátni Istent.[2]
Miután az első ember az űrben járt, a totalitárius-ateista propaganda mindenáron „bizonyítékot” akart szolgáltatni arra, hogy nincs Isten. Amikor az űrhajós visszatért a földre, nyilatkozatot kértek tőle, látott-e valamilyen Istenséget az űrben. Azt felelte, senki ilyet, de ehhez hasonlót sem látott. Ha igaz a történet, az egyik oroszországi templom papja – a korabeli viszonyokat ismerve nem keveset kockáztatva – így válaszolt hívei körében az űrhajós nyilatkozatára: „Ha nem találta meg a földön, hiába kereste az égben.”
 Az Úr, miután feltámadt, és másodszor jelent meg az apostolok előtt, így szólt a kétkedő Tamáshoz:
„Mivel láttál engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20,29)
Az ember lát testi szemeivel, de képes a „szívével” is, az utóbbi látás pedig messze felülmúlja az elsőt.
Valójában ez a keresztény hit alapja. Az apostol ezt írja:
Ha tehát a száddal vallod, hogy „Jézus az Úr”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. (Róm 10,9)
Mi tehát üdvösségünk első feltétele? A szívbéli hit a feltámadott Jézusban, és Jézusnak, mint Úrnak és Üdvözítőnek a megvallása.
Erről a hitről teszünk tanúságot a szent liturgián az áldozás előtt:
Hiszem, Uram, és vallom, hogy valóban Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia, aki eljöttél a világra, hogy a bűnösöket üdvözítsd, akik között az első én vagyok…
Mit jelent a „szívbéli tisztaság”? Egyáltalán mit jelent „tisztának” lenni? Dávid próféta így kiált Istenhez az 50.bűnbánati zsoltárban:
„Tiszta szívet teremts bennem, Isten!” (LXX, Zsolt 50,12)
A Bibliában a „tiszta” szó először a fizikai értelemben vett tisztaságot jelöli: edényét, ruháét vagy fémét, „tiszta, keveretlen, valódi” jelentéssel, de természetesen az elfogyasztásra szánt állatok, valamint az emberi test tisztaságát is. Innen származik a „tiszta” jelző erkölcsi, ill. spirituális értelemben vett használata. Az Úr az utolsó, húsvéti vacsorán így felelt Simon Péternek:
„Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, mivel egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, ki az, aki elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” (Jn 13,10-11)
Azaz, a testi tisztaság a szívbéli nélkül csak látszat tisztaság! Ezért később így folytatja:
„Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet hirdettem nektek.” (Jn 15,3)
Az ige ‒ Isten igéje. Az igét is csak szívbéli tisztasággal lehet megérteni!
A szívbéli tisztasággal hallgatott ige befogadása és cselekvése teremti meg a valódi, szívbéli tisztaságot! Miért mondjuk ezt? Azért, mert ha az igét befogadjuk, az kiszorít
majd minden másfajta filozófiát, tanítást, vallást.
„Tiszta szívet teremts bennem, Isten!” 
Ezt azt is jelenti, hogy őrködünk a szívünk felett, megtisztítjuk minden, a befogadott igéhez nem illő, törvénytelen gondolattól:
Óvd a szívedet minden gonddal, mert belőle fakadnak az élet forrásai!  (LXX, Péld 4,23)
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások, istenkáromlások.” (Mt 15,19)
Mennyi mindent elkövetünk, hogy testünket megtisztítsuk minden salaktól, nemkívánatos ételektől, betegségek esetén a bajoktól! Hát a szívünket, lelkünket nem kellene legalább ilyen gonddal óvni, ápolni?
Manapság számos helyen olvasható a kiírás: „A bejárat (vagy a megálló) öt méteres körzetében a dohányzás tilos.” Dicséretes szigorúság! Európában, Amerikában drákói törvényeket hoznak a dohányzás ellen. Ugyanakkor az erkölcsi tisztaság a közéletben, az elektronikus és a nyomtatott médiában, korántsem bír ilyen fontossággal!
A szív óvása, megtisztítása még csak az első lépés. A „tiszta, kisepert házat” (vö. Mt 12,44) nem szabad üresen hagyni!
„Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet hirdettem nektek.” (Jn 15,3)
„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” (Mt 24,35)
„Ti keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Mt 6,33
Ezzel kell tehát megtöltenünk kisepert házunkat!
Ez a helyes értékrend! Először Isten országát és igazságát keresni, erre alapozni minden más emberi értéket. Első a szívbéli tisztaság, és utána következik a szellemi és a testi! Fordított sorrendben nem sok remény van a megtisztulásra! Azzal kell kezdeni, ami előbbre való, után jöhet minden más, köztük a dohányzás tilalma…
A szív tisztasága az Isten felé forduló „teljes”, „egész” szívet is jelenti:
„Keresitek majd… az Urat, a ti Isteneteket, és megtaláljátok, feltéve, ha egész szívetekből és egész lelketekből keresitek nyomorúságotokban.” (LXX MTörv 4,29)
„Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyáid Istenét, és szolgálj neki teljes szívből és készséges lélekkel, mert az Úr minden szívet megvizsgál, s minden gondolatot ismer. Ha keresed őt, megtalálod, ha azonban elhagyod őt, elhagy téged mindörökre.” (LXX 1Krón 28,9)
„Az Úr szeme szemmel tartja  ugyanis az egész földet, hogy megerősítsen minden szívet, amelyik csak hozzá  ragaszkodik.” (LXX 2Krón 16,9)
Lássuk, hogyan beszél Egyiptomi Szent Makariosz a szívbéli tisztaságról. A Krisztussal eljegyzett lélek Krisztus iránti hűségének tartja. Ha ugyanis a lélek valóban Krisztushoz akar tartozni, Krisztus „jegyese” kíván lenni, nem elég csupán a külső parancsolatokat megtartania, a test vétkeit elkerülnie, hanem a szívet és elmét megkörnyékező hűtlenséget is kerülnie kell. 15. homíliájában ezt olvassuk:
A léleknek, amely jegyesként eljegyezte magát a mennyei Vőlegénnyel, Krisztussal, hogy titokzatos és isteni közösségre lépjen vele, nagy gonddal és őszinteséggel kell kedvében járnia Krisztusnak, aki vele jegyességre lépett. A rá bízott lelki szolgálatot kötelessége szerint és illő módon kell teljesítenie, hogy mindent Istennek tetsző módon végezzen, semmivel meg ne bántsa a Lelket, kellő módon megőrizze a Krisztus iránti teljes tisztaságot és szeretetet.[3]
Ez a tanítás jelenik meg a Jelenések Könyvében. Csak nem az egyes lélekre, hanem az egész Egyházra értve:
Örvendezzünk és vigadjunk, és adjuk meg neki a dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője, és a menyasszonya felkészült! (Jel 19,7)
Ha az Egyház a „Bárány menyasszonya”, akkor minden egyes keresztény lélek a Bárány jegyese, és csak ő utána jegyzi el magát kiválasztott földi kedvesével, gyermekeivel, hivatásával, szülőföldjével, emberi vágyaival.
Végezetül, Urunk a „jó földbe” hullott magnak is nevezi a szívbéli tisztaságot a magvetőről szóló példabeszédben:
„Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.” (Lk 8,15)

I. T.

 

[2] Egy bizonyos, a IV. sz. közepén, Szíriában keletkezett keresztény szekta, amelynek követőit messzaliánusoknak nevezték, azt hirdette, hogy a keresztény aszkézis útján már itt a földön el lehet jutni Isten színe látására. A főleg Kis-Ázsiában elterjedt tant több helyi zsinat, sőt a III. Efezusi Egyetemes Zsinat is elítélte.

[3]

+

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tovább az eszköztárra