2013. december

Hírlevél Keresztény Testvéreinknek

2013. december Szegedi Szent György ortodox templom

__________________________________________

2013 Karácsonyára A napkeleti bölcsek útján (Mt 2,1-12)

Már az újesztendő köszöntése is elmúlt, mire kedves olvasónk rábukkan erre a karácsonyi levélre. A három napkeleti bölcs útja viszont örök történet, számos tanulságul szolgál számunkra. Érdemes melléjük szegődni.

Igen messziről indultak, talán egészen Perzsiából. Felbukkant a soha nem látott, rendkívüli, fényes csillag, és tudták, a Messiás-király születését jelzi számukra. Elhatározták, haladéktalanul útra kelnek. Minden bizonnyal számos nehézségen, akadályon, megpróbáltatáson át jutottak el Jeruzsálemig. Tudták, nem lehet a megszületett Megváltóhoz eljutni, ha az ember nem kész arra, hogy erőfeszítést, lemondást, megpróbáltatást, ellentmondást is vállaljon érte. És megérte! Mert a fényes csillag után magával a felkelő Nappal találkoztak! Ha útközben megtorpantak, visszafordultak volna, csak a fényes csillag maradt volna számukra, majd az is örökre elhalványult volna…

Amikor a zsidók megszületett királya után kérdezősködtek, „megrettent Heródes, és vele együtt egész Jeruzsálem”. Ám ők nem rettentek meg, hanem miután választ kaptak, folytatták útjukat egészen Betlehemig. Ha már elhatározták, hogy rá akarnak találni a Krisztus-királyra, számolniuk kellett azzal, hogy szüntelenül változó környezetük nem fogja követni őket. Kisebbségben, netán ellentmondásban kell a Megváltó követőivé válniuk. Ám az erény nem a jó sorban, hanem a megpróbáltatásban mutatkozik meg a maga teljességében. A szeretet a szeretetlenségben, az igazság az ellene mondásban, a hit a nem-hitben.

Mi az, ami mégis az úton tartotta a bölcseket, olyannyira, hogy nem voltak hajlandók céljuktól eltérni? Leginkább a szeretet, a vágy, hogy megpillanthassák és hódolhassanak az ismeretlen Király előtt. A megpróbáltatás győzhet fölöttük, az ellentmondás vereséget mérhet rájuk, ám a szeretet, a vágy rátalálni a Krisztus-királyra olyan erőnek bizonyult, amely képes volt a céljuk fel vezető úton tartani őket. Miután rátaláltak, és leborultak előtte, majd fölajánlották kincseiket, „álmunkban intést kaptak”, s „más úton tértek vissza országukba”.

Ne mondhatták volna, hogy ʽa mindenható Messiás-király nem tudna bennünket immár bármilyen veszélytől megóvniʼ? Miért kellene tartanunk a visszaúttól? Ámde Istennek szavát, intelmét nem saját filozófiánkhoz, életvitelünkhöz kell igazítanunk, hanem pontosan úgy kell megcselekednünk, ahogyan Ő meghagyja nekünk!

A másik, hogy miután találkoztak Jézussal, és életük, mivel hozzá kötötték, megváltozott, nem térhetnek vissza korábbi életünkhöz, nem kereshetik azok társaságát, akik nélküle akarnak élni. Kivéve, ha erre Istentől elhívást és erőt is kapnak. Mint Jónás, akinek Ninivébe kellett mennie, és ott bűnbánatot és az Istenhez való megtérést kellett prédikálnia.

Miután megtapasztaltuk a Jézus nélküli életet, majd pedig annak boldogságát, igazságát és szépségét, hogy Jézussal együtt élhetünk, nem térhetünk vissza a Jézus nélküli való léthez. Ámde gyöngeségünk, tapasztalatlanságunk vagy éppen jóhiszeműségünk folytán előfordulhat, hogy a megismert igazi jó helyett engedünk a korábbi, látszólagos jó csábításának ─ és visszafordulunk. De miután a napnál világosabban, saját bőrünkön, újra megtapasztaltuk, mi az, ami örömnek látszik csupán, és mi az, ami a valódi öröm, felkelünk, visszatérünk a valódihoz, belé kapaszkodunk, és többé semmi kincsért sem eresztjük el!

I. T.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tovább az eszköztárra