Kisboldogasszony kondákionja, 4. hang:

Joakim és Anna a gyermektelenség szégyenétől,

Ádám és Éva pedig a halál pusztításától szabadultak meg,

a Te születéseddel ó, Tisztaságos!

Ezt ünnepli a Te néped, megmenekülvén vétkeinek büntetésétől,

így kiáltva Hozzád: A meddő asszony Istennek Szülőjét hozza a világra,

és a mi életünk Táplálóját!

+

Neófitosz szerzetespap és remete beszéde Istennek Szülője és Örökszűz Mária szeplőtelen, tisztaságos és isteni születésének ünnepén.

Adj áldást, atyám!

Minden gyümölcs kezdete a virág, ez teljesen világos. Üdvösségünk kezdete azonban az Isten által nekünk ajándékozott és általa kiválasztott tisztaságos és tökéletesen ártatlan Örökszűz Mária születése, és ez is teljesen világos. Őt dicsőítjük és illő módon ünnepeljük a mai napon, hogy az esztendő egész körét az ő áldása borítsa be, aki ebben a hónapban született, az év első hónapjában, ám az utolsóban szenderült halhatatlan álomba, hogy e két hónap közé eső tíz hónapot megszentelje az ő születése és életet hordozó elhunyta. Erről azonban most nem illő beszélni, hanem akkor, amikor szent elhunytának napja elérkezik. Most azért jöttünk, hogy bölcsességet kedvelő módon röviden szóljunk szent születéséről, és annyit mondunk róla, amennyit az ő kegyelme sugall nekünk.

Ennek az Istennek szentelt gyermeknek a szülei Joakim és Anna voltak, Dávid király házából, Júda törzséből. Szigorúan betartották az isteni törvényt, anyagi javakban igen bővelkedtek, de még gazdagabbak voltak az isteni erények gyakorlásában, ám szegények is, mivel nem született gyermekük, a boldog Anna ugyanis meddő volt. Emiatt gyakran kellett elviselniük Izráel fiainak szidalmait, és nem csupán Istennek ajánlott kétszeres áldozati adományaikat utasították el a papok, de gyakran megszégyenítésben is volt részük, mivel nem született utódjuk.

Az igaz Joakim igen elszomorodott, elhagyott minden emberi társaságot és negyven napra a pusztába vonult, könnyek között imádkozott és böjtölt és kérlelte Istent: „Vedd el tőlem, Uram, a gyermektelenség miatti szidalmakat és megvetést!” „Engedd, Uram, hogy nekem is legyen utódom, én pedig visszaadom Néked, a Jóságosnak!”

Így könyörgött az igaz az isteni jóakarathoz, és elnyerte, ami után buzgón vágyakozott. „Kiáltottak az igazak, és az Úr meghallgatta őket” (Zsolt 33,18). Az igen könyörületes Úr ezért őt is hamar meghallgatta, hogy az ő magvából teljesedjen be az időtlen időktől rejtett és elhatározott, ismeretlen titok. Az Úr angyala kereste fel Joakimot és így szólt: „Meghallgatta az Úr imádságodat, feleséged, Anna foganni fog, és magvad az egész világon nevezetes lesz.”

Az igaz Annának viszont kettős szomorúság jutott: egyfelől, mert férje a pusztába ment, másfelől, mert gyermektelen volt. Így szólt magában: „Az ég madaraihoz sem vagyok hasonlatos, mert még nekik is van utódjuk Isten előtt, sem a szárazföldi állatokhoz, sem a tengeri halakhoz, hogy én is Isten elé vihessem méhem gyümölcsét. De, Uram, ha a Te parancsodra ajándékul kapom méhem gyümölcsét, az ajándékot visszaadom Neked, az én Uramnak és Istenemnek.”

Így imádkozott Anna, így siránkozott Isten előtt, és lám, az Istentől jött angyal elhozta neki a gyermek születésének jó hírét. Amikor férje visszatért a pusztából, sok áldozati állatot ajánlott fel és nagy vendégséget rendezett „az egész népnek”, Anna pedig, akit a természet Teremtője feloldott a meddőség kötelékeiből, férjétől foganta Máriát, Isten gyermekleányát, aki ma megszületett. Ő a mi üdvözülésünk kezdete, az Isten-Ige tisztaságos Anyja, régi, az isteni parancs iránti engedetlenség miatt megromlott természetünk kezdete és megújítója.

Így tehát, az isteni szónak megfelelően, amint egy kevés kovász megkeleszti a három mérő lisztből készült egész tésztát (vö. Mt 13,33; Lk 13,21), úgy ez a tisztaságos tészta, akit Isten alkotott, magába fogadta az Alkotót, és a mi régi tésztánkat megújította. Ez azonban idegen és ismeretlen csoda, minden ámulatra méltó, mert ebbe a tisztaságos tésztába Ő maga is, a tisztaságos Pék, beledagasztotta magát, részt vett ki belőle, és csodálatos módon átdolgozta a mi egész tésztánkat és összetételünket. Ezért mondta később: „Én vagyok az élő kenyér” és „Én vagyok az élet kenyere, aki ebből eszik, soha meg nem éhezik” (vö. Jn 6,35; Jn 6,51).

Az istenfélő szülők pedig, Isten tisztaságos gyermekleányának szülei teljesítették fogadalmukat és három esztendő múltán szüzek karának kíséretében, ragyogó fáklyák között elhozták és felajánlották Istennek a Szentek Szentje számára. Így teljesedett be a prófécia: „A királyhoz” – azaz Istenhez – „vezettetnek utána a szüzek, a vele lévők is hozzá vezettetnek. Vígsággal és örvendezéssel vezettetnek, s belépnek a király – azaz Salamon – templomába. Halljad leányzó, és lásd, és hajtsd ide füledet”, és az Úr házában „felejtsd el népedet és atyádnak házát.” Mert a Dicsőség Királya, Krisztus, „a király kívánta meg szépségedet, mert ő a te urad” (Zsolt 44), és ez így is történt. És elfelejtette a gyermekleány népét és atyjának házát, és az Úr házában kapott hajlékot, a Szentek Szentjében, ahová a főpap is csak egyszer egy évben mehetett be, ott a gyermekleány mindennapjait töltötte, hogy beteljesedjék az Írás.

Nekünk azonban nem kell idő előtt a Szent Szűz templomba vezetéséről beszélnünk, majd csak akkor, ha ennek ünnepe is elérkezik, akkor szólunk majd, ha Isten és az ő gyermekleánya, Mária szavakat ad a szánkba.

Most szóljunk röviden az Istentől ajándékozott születésről, dicsőítsük méltó szavakkal, mint újonnan megjelent tisztaságos Királynőt,  és fejezzük be beszédünket, mert nem szükséges sokáig bölcselkedünk ezekről, inkább általánosságban és röviden beszélünk, hogy a tárgy is könnyen érthető legyen, és a hallgatók is éberek legyenek, mentesek a tunyaság elnyomó álmától és figyelmesen és élénken hallgassanak.

Örvendezz, Istentől megkoszorúzott, legártatlanabb Szűz, akit Isten minden idők előtt és minden nemzetségek előtt kiválasztott, hogy kegyelembefogadott hajléka légy az Istentől ajándékba elküldött Igének, aki az utolsó időkben, a mai napon meddő asszonyi méhből születtél, és ezzel előre jelezted a halhatatlan élet foganását és a világ kiengesztelődését Istennel.

Örvendezz, Úrnő, minden földi királynőnél hatalmasabb, mert arra készültél, hogy az angyalok Istenének Anyja légy, és isteni angyal küldetett, hogy örömhírét hozza mindannak, amit az Úr általad véghezvinni tervezett.  Ezért atyád is, aki nemzett, és anyád is, aki szült, Rólad szóló örömhírt nyert a szent angyaltól. Te pedig a Szentek Szentjében, amely hajlékod volt, valóban szent angyaltól kaptál méltó eledelt.

Örvendezz, tisztaságos Szűz, szüzesség zárja, szüzek dicsősége, Isten Egyházának tartópillére, üdvözülésünk kezdete és vége, tiszta aranyból készült, fölöttébb tiszteletreméltó, isteni ékszer!

Örvendezz, Istennek Szűz Szülője, az Atya Jegyese, a Fiú Anyja, és a Szentséges Lélek ragyogó hajléka!

Örvendezz, szeplőtelen, tisztaságos Szűz, Istennek Szülője, az oszthatatlan Háromság lelkes hajléka, szent galambocska, legtisztább gerlice, szépséges fecske, aki az egész világnak hirdeted az üdvözítő tavasz eljövetelét, örömhírt hozó fülemüle, aki üdvösségszerző imádságokat énekelsz értünk és ezzel minden javak kútforrása leszel.

Örvendezz, Istennek Szűz Szülője, lelkes erődítmény, a Dicsőség Királyának isteni palotája, a Nagyságos és Magasságbeli trónusa, a Mennyek Királyának nyoszolyája és asztala!

Örvendezz, Tisztaságos Szűz, bevehetetlen védőfal, oltalom az ellenség ellen, keresztények menedéke, Benned hívőknek örvendezése, ó, fölöttébb Dicséretes!

Örvendezz, Istennek Szűz Szülője, elférhetetlen hajlék, földieknek öröme, angyaloknak vigassága, embereknek reménysége, keresztények számára megnyílt mennyei kapu, Isten hajlékául kiválasztott lelkes és fényességes mennyország!

Örvendezz, Tisztaságos Szűz Anya, a fentről való királyság menyegzős kamrája, földi királyságok dicsősége, fentről és lentről valók isteni kincsestára!

Örvendezz, Istennek Szűz Szülője, örvendezésünk oka, akit az angyal így köszöntött: „Örvendezz”, és aki a Szentséges Háromság egyikét fogantad és szülted, és mint a véget nem érő örvendezés forrása, végleg eltörölted ősanyánk keservét!

Most pedig, fogadd utoljára, „Örvendezz”, ó, legártatlanabb Szűz, és „igyekezz imáiddal segítségünkre”, könyörögj mindnyájunkért, akik dicsőítjük a Te tisztaságos, Istentől ajándékba kapott születésedet, hogy rátaláljunk az örök javak boldogságára a Háromszorszent Isten kegyelméből és emberszeretetéből, Akinek legyen dicsőség és hatalom mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Ámen.

+

Ciprusi és Szentéletű Remete Szent Neófitosz (1134–1215) Lefkara faluban született, Larnaka mellett. Bár szülei eljegyezték egy lánnyal, ő annyira tiltakozott, hogy végül letettek szándékukról. Először a Kutszovénti-hegyén épült Aranyszájú Szent János-monostorban élt, ahol öt esztendeig a szőlő gondozása volt a feladata. Itt tanulta meg kívülről a Zsoltárok Könyvét. Mivel szigorúbb életmódra vágyott, előbb elzarándokolt a Szentföldre, majd Ciprus szigetének belsejében egy barlangban telepedett le, amely tele volt kígyókkal és madarakkal. Ezt a barlangot egy esztendei nehéz munkával kibővítette, elnevezte „remeteségnek”, és itt folytatta szerzetesi küzdelmeit. Amikor szentségének híre elterjedt, sokan felkeresték, hogy csatlakozzanak hozzá, ezért a Szent Kereszt tiszteletére nagy monostort épített, amely a mai napig áll. A barlang festményei, amelyek Neófitosz idején készültek, és máig épségben megmaradtak, egyszerűségükkel és lelki tartalmukkal megérintik az oda látogatókat. Szent Neofitosz sírja is a barlangba vájt kisebb remetecellában található. Ezt a sírt és a szent ereklyéit 1750. szeptember 28-án fedezték fel, ezen a napon van a szent ünnepnapja is. Bár Neófitosz tizennyolc éves koráig nem tudott olvasni, oly nagy volt a szomjúsága Isten iránt, hogy igen hamar bepótolta elmaradását és kortársait elhagyva, tekintélyes terjedelmű és Szentlélektől ihletett életművet hagyott hátra.

+

(Forrás: doxologia-ro)

(Ford. Aranyosi-Vitéz Gellért)