„Most bocsásd el, Uram, a Te szolgádat
ígéreted szerint békességben,
mert látták szemeim a Te Üdvösségedet,
amelyet minden népek szeme láttára készítettél,
világosságul a pogányok megvilágosítására
és a Te népednek, Izráelnek dicsőségére.”
„Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak – és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” (Lk 2,34-35)
Ciprusi Remete Szent Neófitosz (1219) homíliája az Úr templomi bemutatásának ünnepére
(Részlet, a „Lelki katekézisekből”)
Testvérek és atyák! Csukjuk be kissé testi szemeinket, nyissuk ki értelmünk szemét, és tekintsünk értelmes módon Isten Szülőjére. Mert úgy jött el, mint életre kelt ég, aki karjain hordozza az Igazság Napját, hogy megvilágosítsa és fölmelegítse a hívőket, akik oltalma alá sietnek. Eljött, mint égbolt, és karjaiban hordozta a Jákobból támadt csillagot (Szám 24,17), hogy mi is, miként a napkeleti bölcsek, elvessünk minden testi kényelmet, kövessük őt tisztaságban, és hittel boruljunk le előtte. Eljött, mint létra, amelyet az Úr erősített meg, hogy megerősítse az emberi nemet és megmentse a romlástól. Mint várva-várt, szabadító esőt adó felhő jött el, és kebelében hordozta az isteni Esőt, hogy az engedelmes szántóföldeket megáztassa és szomjukat oltsa. Úgy jött el, mint isteni barázda, és kéveként tartotta az életadó kalászt, hogy az utána sóvárgó éhező lelkeket táplálja. Úgy jött el, mint magtár, amely keblében viseli az élet búzáját, hogy ráöntse azokra, akiknek erre a búzára van szüksége. Úgy jött el, mint asztal, amely az élet kenyerével van megterítve, amelyből némelyek, ha méltó módon esznek, örökké 
élni fognak. Úgy jött, mint szőlőtőke, amely szőlőjét magán hordozza, hogy a hívők szomját édes borral oltsa, és megrészegítse őket hajlékának gazdagságával. Eljött, mint az Isten-Ige által kormányzott kocsi, hogy az engedetlenség rabságából megszabadítsa az engedelmeseket, mint Isten és Ige. Úgy jött el, mint szeplőtelen üsző, mint ártatlan Bárányka, aki a világ bűneit elvevő Bárányt hozza, aki a tékozló fiúért feláldozott hizlalt borjút hordozza – a tékozló fiúért, vagyis a mértéktelensége miatt halott, tisztátalansága miatt elveszett népért, amely most újra bűnbánatot tart és visszatér. Úgy jött el, mint fogó, amely égő parazsat tart, hogy gyökerestől égesse ki a bűn tüskéjét, és a tisztaságot kedvelőket megvilágosítsa, mint tisztaságot kedvelő és tisztaságban világra jött Egyszülött. Úgy jött el, mint színarany fáklyatartó, amelyben hét fáklya van, fölötte pedig mécses, hogy az egész világot a nap alatt a lehető legragyogóbb módon megvilágosítsa. Úgy jött el, mint frigyszekrény, amely az Atya jobbját viseli magában, a jobbot, amely megírta és átadta Mózesnek a mózesi törvény kőtábláit, hogy ez a jobb az arra méltókat beírja az élet könyvébe. Úgy jött el, mint a Király palotája és trónusa, mint szépségesen felékesített Királynő, aki, mint Anya, a Dicsőség Királyát tartja ölében, hogy az Őt szeretőket Isten Országába hívja.
(Ford. A-V. Gellért)
