2024. szeptember 29. Pünkösd utáni 14. vasárnap.

Szentéletű Küriakosz palesztinai remete (557).

Palesztinai Ötven Szent Vértanú.

Szent Petronia vértanúnő.

Szent Dadasz, Gobdahala, Kazdoi és Kaszdiosz perzsiai vértanúk (4. sz.).

Gázai Szent Teofán, az „Irgalmas”.

Szent újvértanú atyák a Sztrofádesz szigetekről (1530).

Szent János rigai érsek újvértanú (1934).

Szent Mihály pap újvértanú (1937).

2Kor 11,31-12,9; Lk 6,31-36 (olvasmányok a 19. vasárnap szerint). Ötödik hang.

+

Feltámadási tropárion, 5. hang:

Szent György nagyvértanú tropárionja, 4. hang:

Könyörgés a Szűzanyához, 2. hang:

+

Evangéliumi olvasmány (Lk 6,31-36)

Abban az időben ezt mondta az Úr:

Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!

+

„A nehéz parancsolat”

Urunk a mai evangéliumi olvasmány előtt, azokhoz intézte figyelmeztetését, akik nem akartak hallgatni rá:

Jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat!
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!
Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!

Azoknak mondta, akik a vagyonban, a gazdagságban keresték vigasztalásukat,

Azoknak, akik mindig jóllaktak, csak saját kívánságaik kielégítésével törődtek, de a másik ember kívánságai iránt közömbösek maradtak.

Azoknak, akik szerették a nevetést, a viccet a gúnyt, az állandó vigadozást, ma úgy mondanánk, a „bulikba” járást, de az Istent, a bűnbánatot, a lelket megtisztító sírást nem akarták megismerni.

Azoknak, akik szerették a dicséretet, az elismerést, de a kritikát, a feddést, ami a javukat szolgálta volna, nem tudták elviselni!

E jaj-szavakkal a mi Urunk elénk is tükröt tart: Nincs-e bennünk is valami abból, ami az Úr Jézust e jaj-szavak kimondására késztette? A szentatyák így figyelmeztetnek bennünket: Ha valamilyen kritikát, elmarasztalást hallasz a Szentírásból, ne mondd, ja ezt tudom, hogy kiknek szól, hanem mondd azt, ez nem csak nekik, nekem is ugyanúgy szól! Ezért így imádkozom:

Uram, segíts, hogy ne azokra hasonlítsak, akiknek jaj-szavaid szóltak, akik nem akartak hallgatni rád, hanem azokra, akik hallgatni akarnak. Az Úr elmondja, mit kér azoktól, akik hallgatnak rá:

„Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.”

Miért köti ezt lelkünkre az Úr?

Azért, nehogy a gyűlölet lelke ránk is ránk ragadjon, mint egy betegség bennünk is elhatalmasodjon. Ezért mondja: „Szeressétek ellenségeiteket!”

Ám nem csak ezért. Azért is, mert tudta, sohasem sem lesz béke lelkünkben, ha nem szeretjük meg ellenségeinket. Aki neheztelést, zugólódást, féltékenységet, irigységet, gyűlöletet táplál szívében, annak mindig háborogni fog a lelke, sohasem lesz benne béke.

Másért is mondta még: ha magamba nézek, nem volt életem során olyan cselekedet, döntés, intézkedés, amiért megnehezteltek rám, akár meg is gyűlölhettek? Ha igen, hát ezért kell magamra vállalnom, hogy ellenségeimet is megszeressem, és ha lehet, jót tegyek azzal, aki netán gyűlöl engem!

Végül, de nem utolsó sorban, mit mondott Urunk a kereszten, amikor letekintett azokra, akik a keresztre feszítették?

 „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34).

Befejezésként, mégis, miért olyan nehéz ez a parancsolat? Azért, mert, nem is vesszük észre, téves szemléletünk van e földi életünkről. Kárpatoszi Szent János atya írja a Filokáliában:

Betlehem vidékén „pásztorok tanyáztak a szabadban, éjszaka őrizték a nyájukat.” „És egyszerre csak az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket: „Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek!” Tehát, „az egész népnek”, nemcsak egy részének!

A zsoltár pedig így szól:

„Az egész föld hódoljon Néked és énekeljen Néked, énekeljen a Te nevednek” (Zsolt 65,4).

Nem csak egy része a földnek, hanem „az egész föld”!) Énekelni nem azok szoktak, akik sírva imádkoznak, hogy valamit megkapjanak. Hanem azok, akik örvendeznek, hogy megkapták, amire vágytak. Hát, ha ez így van, akkor ne essünk kétségbe, hanem örvendezve fogjunk bele, hogy e földi életutunkat végig járjuk.  Ámde ezt az örömet istenfélelemmel vegyítsük, mert ez is benne van a zsoltárokban, amit a vecsernye elején énekelünk:

„Örvendezzetek az Úrnak rettegéssel” (Zsolt 2,11).

Máté evangéliumában is ezt olvassuk: Mária és az asszonyok „nagy félelemmel és örömmel futottak” (Mt 28,8), hogy megvigyék az Úr feltámadásának hírét a tanítványoknak.

Ha erre, az „egész népnek” szóló, angyalok által megüzent örömre és erre, „az egész földtől” várt hódolására és énekre gondolunk, sokkal könnyebb lesz teljesíteni az Úr parancsolatát:

Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.

I. T.

2024. szeptember 29.