Augusztus 13-án emlékeztünk Árpád-házi Szent Xénia-Piroska (1088–1134) magyar királyi hercegnőre, bizánci császárnéra.

Piroska Szent László lovagkirályunk és Adelheid rheinfeldi hercegnő elsőszülött leánya volt. A király halála után annak unokaöccse, Könyves Kálmán udvarában nevelkedett. Amikor eljegyezték Jóannész Komnénosz bizánci trónörökössel, a házasság feltételeként Piroska követte férjét az ortodox keresztény hitben, és felvette az Eiréné (Irén – béke) nevet. Alaptermészetéhez tartozott a béketeremtés.

A császárné hűséges és szerető hitves volt, a Jóannésszel kötött frigyből nyolc gyermeke (4 fiú és 4 leány) született. Férjével együtt megalapította a konstantinápolyi Pantokrátor monostort, amely három templom, rokkantmenhely és árvaház mellett egy ötvenágyas kórházat is magában foglalt. Ez a kórház később mintául szolgált Európában és az Arab Birodalomban.

Az Árpád-házi leány, aki császárné lett, mindvégig hű volt szülőhazájához, többször vállalt közvetítő szerepet a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Amikor férjét ötven évesen elkísérte egy bithynai (kis-ázsiai) hadjáratra, vérhasban vagy kolerában megbetegedett és 1134. augusztus 13-án elhunyt.

Gondos családanya és jó feleség volt, aki férjét az államügyekben is segítette bölcs tanácsaival.

Nem csak a Szent Palota (a bizánci császári palotát hívták így) ügyeivel törődött, hanem az általa alapított Pantokrator gondjaival is. Hatalmas adományokkal támogatta a monostort, de a fizikai munkából is kivette részét. Mosott, főzött, takarított a hatalmas épületben. Mint mindenki más, ápolta a betegeket, minden lelki-testi szükségletükről gondoskodott. A Palotán kívül minden időt a monostorban töltött. Szerénységét tükrözi, hogy nem élt az őt megillető császári címekkel, hanem egyszerűen csak Xéniának, azaz Idegennek hívta és hívatta magát.

Halálos ágyán az volt az utolsó kívánsága, hogy az apácákhoz hasonlóan, őt is csak egyszerű fekete apáca ruhában temessék el, minden császári pompától mentesen. A késő utókor ezért gondolhatta róla, hogy talán ő maga is belépett az apácák közé.

Mivel fertőző betegségben hunyt el, és meleg nyár volt, a kor egészségügyi szokásának megfelelően őt is elhamvasztották. Hamvait hajóval szállították vissza Bizáncba és elhelyezték az általa alapított Pantokrátor monostorban.

Tiszteletét mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy halála után azonnal szentként kezdték tisztelni és a közbenjárását kérték. Tiszteletét az Egyház is azonnal elfogadta és támogatta.

Kegyessége, tiszta élete miatt ugyan az Ortodox Egyház kezdte el szentként tisztelni, de kultuszát, görögkatolikus közvetítéssel, a Római Egyház is átvette. Mozaikját – amelyen családjával látható adakozás közben – a konstantinápolyi Hagia Sophia templomban őrzik.

Szent Xénia-Piroska imái által Urunk, Jézus Krisztus, irgalmazz nékünk!

(Bartucz István)

Forrás:

• http://www.kaleidoscopehistory.hu
• Moravcsik Gy.: Szent László leánya és a Konstantinápolyi Pantokrator monostor. Konstantinápolyi Magyar Intézet kiadása, Budapest – Konstantinápoly 1923.