Szent Nonna, Teológus Szent Gergely édesanyja, aki békében távozott az Úrhoz (374)
(augusztus 5.)

Szent Nonna Teológus Szent Gergely konstantinápolyi érsek édesanyja volt.

Kappadókiából származott és keresztény hitben nevelkedett. Férjhez ment Gergelyhez, aki Nazianzosz város magisztrátusának a tagja volt, és egyben egy pogány szekta tagja.

„Hitének tökéletessége miatt házasságuk első éveiben nem tudta elviselni, hogy ők ketten nem ugyanazt az igát hordozzák. Bár a legerősebb és legvitézebb asszony volt, ezt az egyetlen dolgot nem tudta elviselni – hogy saját részének tekintett férje idegen útjai miatt ő is csak félig egyesülhessen Istennel, és hogy testi egyesülésük mellett a teljes lelki egyesülés lehetetlennek bizonyult. Ezért tehát éjjel és nappal Isten elé borult, sok böjttel és könnyek között könyörgött Hozzá ’fejének’ (férjének) üdvösségéért. Önmagát buzgón férjének szentelte, sokféle módon hatott rá, megfeddte, tanácsot adott, különleges gondoskodásról tett tanúságot, vagy kissé hűvösebben viselkedett vele. Mindennél inkább azonban természete nyerte meg urát, szentségre való törekvése, amely képessé tette lelkének meghajlítására és meglágyítására, hogy önként vesse alá magát az erények küzdelmeinek.” (Teológus Szent Gergely)

Így tehát türelemmel és imádsággal vezette Szent Nonna keresztény hitre férjét, aki később Nazianoszz város püspöke és az Egyház szentje lett. „Ez a jó pásztor felesége imádságainak és útmutatásainak gyümölcse lett, tőle tanulta meg, mi a jó pásztor életének igazi célja.” (Teológus Szent Gergely)

Szent Gergelynek (január 1.) és Szent Nonnának (augusztus 5.) három gyermeke született: Szent Gorgónia, a keresztény édesanyák és asszonyok egyik védőszentje (február 23.), Szent Cezáriusz (Kaiszariosz), tudós, orvos, a konstantinápolyi császári udvar pénzügyeinek irányítója (március 9.) és Teológus Szent Gergely (január 25.). Édesanyjuk még a születésük előtt mindenestől Istennek ajánlotta gyermekeit. Ebben a családban tehát a szülők is és mindhárom gyermek a szentek sorát gyarapította.

Édesanyja életéről a legszebb szavakat Teológus Szent Gergely mondta el 347-ben, apja, idősebb Szent Gergely nazianzoszi püspök temetési beszédében, aki csaknem 100 esztendős korában tért meg az Úrhoz:

„Hallottam az Írást, amint ezt mondta: »Derék asszonyt ki talál?« (Péld 31,10) Isten ajándéka ez, a jó házasság pedig Isten rendelése miatt jöhet létre. Még a pogányok is ezt tanítják: »Nincs a férfiúnak nagyobb jutalma, mint a derék asszony, és nincs nagyobb büntetése, mint az asszony, aki rossz felé hajlik« (Hésziodosz). (…)

Egyes asszonyok házuk igazgatása miatt váltak híressé, mások Isten dolgainak kutatása miatt. És bár e kettőt lehetetlen egy időben teljesíteni, ő mindenkit felülmúlt mindkettőben, mert mindkettőben magas szintre jutott, és ő volt az egyetlen, aki a kettőt egyszerre meg tudta tenni. Ahogyan családját gyarapította bölcs és gondossággal teljes felügyelet alatt, épp úgy, ahogy azt Salamon parancsolja a derék asszonynak (Péld 31, 10–31), és mintha nem is törődött volna a hittel, ugyanígy szentelte magát Istennek és az isteni dolgokkal foglalta le magát, mintha teljesen szabad lett volna a családi kötelezettségektől. Élete egyik felének sem engedte meg, hogy a másikat akadályozza, sőt, inkább úgy igyekezett, hogy egyiket a másikra bízza és így erősítsék egymást. 

Hiányzott-e valaha életéből az imádság ideje és helye? Hiszen ez volt fő gondja életének minden napján. Mely hozzá hasonló asszonynak lehetett reménysége arra, hogy rögvest elnyeri, amit imádságában kér? Ki tisztelte volna nála jobban a pap kezét és „képmását”, vagyis Isten felszentelt szolgáját? Tisztelte-e valaki hozzá hasonlítható módon a bölcsesség szeretetének az útját? Ki tartóztatta meg testét nála jobban böjttel és virrasztással? Vagy ki állt oszlopként hajnalig a zsoltárok éneklésében, és tette ugyanezt nappal is? Ki szerette nála jobban a szüzességet, miközben házassági kötelékét is megőrizte? Ki fogta jobban pártját az árváknak és az özvegyeknek, ki járult hozzá nála jobban a nyomorúságban élők szenvedéseinek enyhítéséhez?

Talán ezek apróságok, egyesek számára pedig megvetendőnek tűnnek, hiszen a legtöbb ember számára nem könnyű elérni őket, az irigység pedig arra vezeti az embert, hogy ha nem könnyű elérni őket, valamiképpen hihetetlennek is tűnnek. Számomra azonban mindezek teljességgel méltók a dicséretre, mert hitének megtestesülését és lelki buzgóságának munkálkodását jelentik.”

Íme, a feleségek példaképe, aki egy életen át könnyek között, türelemmel imádkozott, hogy férjét az igaz hitre térítse. Szeretettel tette, nem civakodással.

Íme, az édesanyák példaképe, aki el tudta vetni gyermekei szívébe az igaz hitet, az Isten iránti szeretetet, és a szentség elnyerésében igazi útmutatójuknak bizonyult.

Íme, a papfeleségek példaképe, aki mindent elért: a „derék asszonyhoz” hasonlóan, akiről Salamon szól (Péld 31,10–31), gondot viselt a családjára, tisztelte férjét, és támogatta a lelkipásztori szolgálatában, gondot viselt a rászorulókra és a szükséget szenvedőkre, mindezeket pedig imádsággal és böjttel koronázta meg.

Szent Nonna nem született szentnek, és nem is egy csapásra lett szentté. Egész életét azzal töltötte, hogy fokról-fokra, egyre jobban közeledjen Istenhez, növekedjen az erényekben, és fokozatosan érte el a keresztény érettséget (felnőttkort) a napi megpróbáltatások és fáradozások útján. Töredelme nem maradt eredménytelen.

 

Tanuljuk meg tehát Szent Nonna életéből, hogy nem szabad elcsüggednünk, hanem egész életünket lelki növekedésünknek kell szentelnünk, és nem hagyhatjuk, hogy a világ gondjai ebben a munkálkodásban akadályozzanak bennünket.

(Forrás: calendar.ortodox.md)

(Ford. A-V. Gellért)