Szent Gábriel arkangyal
március 26. / július 13. / november 8.
A Szentséges Istenszülő Örömhírvételének másnapjára (március 26.)
Egyházunk régtől fogva elrendelte (a jeruzsálemi tipikonra és Palesztinai Megszentelt Száva tipikonjára támaszkodva), hogy dicsérő énekekkel üljük meg Szent Gábriel arkangyal főünnepét, és dicsőítsük az örömhír hozóját. Illő ugyanis méltóképpen megünnepelni azt, aki a mi üdvösségünk titkát szolgálta, és elhozta a Szeplőtelen Szűznek a hírt, hogy az Isten Ige az Ő tisztaságos méhében fog testet ölteni. Hiszen ha egy földi uralkodó egy tiszteletreméltó küldöncön keresztül a királyi irgalom hírét küldi a városba, azt a város minden lakója igen tiszteli; mennyivel inkább kell tisztelnünk azt, akit a Mennyei Király küldött az Ő igen irgalmas szózatával az emberi nemhez, hogy az örök üdvösséget hozza hírül: Gábrielt, az angyalok legkiválóbb fejedelmét illő tehát megkülönböztetett ünnepléssel tisztelni.
S hogy mennyire tiszteletre méltó ez az isteni hírhozó, ő maga mondta el a Szent és Igaz Zakariásnak, amikor így szólt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok” (Lk 1,19), vagyis a többi angyalnál közelebb Isten trónusához. Amint pedig a földi királyságokban úgy van, hogy minél közelebb áll valaki a királyhoz, annál inkább részesül a király titkaiban, ugyanígy van a mennyi királyságban is: a szent angyalok, akik a legközelebb állnak Istenhez, látják az Ő titkait, ők a legközelebbi bizalmasai is, nagyobb tiszteletben és dicsőségben van részük és jobban ragyognak, mint az alsóbb rendekben szolgáló társaik.
A Szentírás azt mondja, hogy a legmagasabb angyali rend áll legközelebb az isteni és megközelíthetetlen dicsőséghez, és közöttük vannak az angyalok elöljáró fejedelmei, vagyis a Szent Arkangyalok. Hiszen Szent Tóbiás Könyvében azt olvassuk, hogy a Tóbittal együtt vándorló ifjú azt mondta, ő egyike a hét arkangyalnak, akik Isten színe előtt állnak. Teológus Szent János is megemlíti a hét angyalt a Jelenések könyvében: „Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő; és a hét lélektől, akik az ő trónja előtt állnak.” (Jel 1,4)
E hét közül az egyik Gábriel arkangyal, aki Mihály után másodikként következik, mivel így soroljuk fel őket név szerint: Mihály, Gábriel, Ráfáel, Uriel, Szelátiel, Jegudiel (Gudiel) és Barachiel.
Ha pedig valaki megkérdezné, „miért nem az elsőt, Mihályt küldte Isten a Tisztaságos Szűzhöz, és miért Gábrielt, aki utána következik?”, az tudja meg, hogy a többi angyal közül kiemelkedő hét arkangyal egymás között egyenlő. Felsorolásukat Mihállyal kezdjük, és mindegyiknek sajátos szolgálata van. Így Mihály az ellenségek legyőzője, Gábriel az isteni titkok hírhozója, Ráfáel az emberi gyengeségek orvosa, Uriel az isteni tűz sugara és a sötétségben lévők megvilágosítója, Szelátiel az imádkozó, mert szüntelenül Istenhez könyörög és ezzel az embereket is imádságra buzdítja, Jegudiel Istent dicsőíti, és feladata, hogy a bármely dologban Isten dicsőségére fáradozó embereket megerősítse és jutalmat esdjen ki számukra, Barachiel pedig Isten áldásának közvetítője és az isteni jótéteményekért közbenjáró arkangyal.
Nem Mihályt küldte tehát Isten az örömhírrel, mert az ő feladata más: az, hogy kardját erősen markolja, lerohanja az ellenséget és messzire űzze. Gábriel volt a küldött, mert ez az ő természetes szolgálata, hogy Isten titkainak hírét vigye, ahogy Szent Dániel prófétának is hírül vitte azt, hogy Isten népe megszabadul Babilonból, és közölte vele a Messiás eljövetelének az idejét. Gábriel vitte meg a hírt Szent Zakariásnak, hogy a világra jön a Szent Előhírnök János, és a meddő Erzsébet lesz az anyja.
Azt mondják, hogy a pusztában Gábriel arkangyal tanította meg Mózest, a szent prófétát arra, mit írjon a Teremtés könyvébe, hogyan írja meg benne a világ teremtésétől fogva a nemzetek és az idők történetét. Helyes, igaz és illő tudnunk, hogy ő volt az, aki a Szent és Igaz Joakimnak és Annának előre hirdette a Szentséges Istenszülő foganását, és ő volt a Szentséges Szűz őrző angyala fogantatásának pillanatától kezdve, aki a Szentek Szentjébe eledelt vitt neki. Ő hozta az örömhírt a Szentséges Szűz Máriának Isten Fia fogantatásáról Názáret városába.
Ám azért is Gábriel küldetett, hogy neve miatt felismerhető legyen a hozott hír, mert „Gábriel” azt jelenti: „Isten ereje”. Nevével tehát az örömhírt hozó csodát hirdette, vagyis azt, hogy Isten, a Nagy Úr, a Szűz méhében tökéletes férfivá lesz, és aki tökéletes Isten, az tökéletes emberré lesz. Tökéletes lesz, nem testének tagjaiban, mint felnőtt és érett férfiú, hanem erejében és értelmében. Hiszen a többi gyermek, aki anyja méhében megfogan, nem rendelkezik még sem értelemmel, sem erővel. A Gyermek Krisztus azonban, aki Anyja méhében megfogant, fogantatása pillanatától kezdve kifejezhetetlen értelemmel és legyőzhetetlen erővel bírt, tehát mindenben tökéletes férfiúnak bizonyult. Ezt mondja a próféta: „Majd bementem a prófétaasszonyhoz, s az fogant, és fiat szült. Ekkor az Úr azt mondta nekem: »Add neki ezt a nevet: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!«” (Iz 8,3) Mert mielőtt a Gyermek néven tudná nevezni atyját vagy anyját, elveszi Damaszkusz gazdagságát és beszedi Szamária zsákmányát (vö. Jer 49,24; Karácsony, Az Úr Test Szerint Való Születése, hajnali istentisztelet 4. ódája). A Gyermek tehát, mielőtt még beszélni tudna, nagy erővel és hatalommal bír, hogy legyőzze ellenségeit, és ezt az erőt jelzi a Gábriel név. Férfiú Isten, Erős Isten, aki az Ő örömhírére és a Szentlélek leszállása által fogant meg a Szűz romolhatatlan méhében.
Ezért Szent Proklosz konstantinápolyi pátriárka így szól: „Már maga az angyali név is csodálatra méltó, mert aki a Szűznek örömhírt hozott, Gábrielnek neveztetik, hiszen ő annak a hírét hozta és azt jelezte nevével, akinek a világra kellett jönnie.” Hiszen a Gábriel név azt is jelenti: erős férfiú, mert a „Gabri” annyit tesz, „férfiú”, az „él” pedig (az Elohim rövidítése) azt jelenti: Isten. Ha ezt a kettőt összeillesztjük, a „Gábriel” azt jelenti: „férfiú Isten”, erről pedig régen ezt jövendölte Jeremiás: „Az Úr új dolgot teremtett a földön: az asszony férfit szül” (Jer 31, 22).
Igen tisztelt tehát Istennek e küldötte neve miatt is, szolgálata miatt is. Még tiszteltebb azonban „az időtelen időktől rejtett és az angyalok előtt is ismeretlen titok” miatt (vö. szombat esti istentisztelet, tropárion utáni feltámadási theotokion, 4. hang), amelyet Isten először előtte fedett fel, és ő a Szűznek adta át. Mivel pedig ez a titok, az Isten megtestesülésének titka nagyobb minden más titkoknál (…), Gábriel arkangyal a korábbinál tiszteletreméltóbbá vált angyaltársai körében, mint Isten rejtett titkainak előre látója. Azt is mondják az Egyház tanítói, különösen Areopagita Szent Dénes, hogy e hét főangyal szüntelenül Isten színe előtt áll. Minden más angyal különféle szolgálatokra kap parancsot, a szent arkangyalok azonban szüntelenül Isten trónusa közelében vannak, mint Istenhez legközelebb álló angyalok.
A legnagyobb isteni titkok miatt azonban őket is elküldik, hogy Isten legyőzhetetlen erejét kinyilvánítsák. Szent Pál apostol azt mondja: „Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget” (Zsid 1,14). Mi lehetne nagyobb hatalom és nagyobb titok, mint Krisztus felfoghatatlan, megközelíthetetlen és kimondhatatlan megtestesülése? Illő volt tehát, hogy egy ilyen nagy titok szolgálatára a főangyal jöjjön el, aki soha el nem távolodik Isten trónusától, az elöljáró és Isten titkait közelről szemlélő Szent Gábriel arkangyal.
Illő tudnunk azt is, hogy a kilenc angyali seregben, a három hierarchiában hol van Gábriel arkangyal helye. Egyesek szerint a legalsóbb hierarchiában szolgál, a harmadikban, és a fejedelmek és angyalok közé helyezték (vagyis az arkangyalok seregébe), mert az arkangyalok seregének egyik elöljárója ő, és feladata, hogy Isten nagy dolgainak hírét vigye és tudósítson felőlük. Ezt azonban egyfelől címe miatt gondolják, mert arkangyal a neve, másfelől Szent Dénes elbeszéléséből, aki szerint a felsőbb angyalokat nem küldik, mert ők isten trónjának közelében vannak, hanem csak az alsóbb angyali seregek kapják ezt a feladatot.
Méltó azonban elhinnünk, hogy Gábriel arkangyal a legmagasabb angyali seregbe, a szeráfok közé tartozik, és Isten akaratának kisebb dolgai miatt nem küldik, hanem csak nagy titkok ügyében, amint Isten megtestesülésének idején is ő küldetett. Az arkangyali címet akkor nyerte el, amikor a Szentséges Szűznek az örömhírt meghozta és megörvendeztette őt, benne pedig az egész teremtés örvendezett, nem csupán a földi, hanem a mennyei is. Ezért énekel így Damaszkuszi Szent János: „Az égiek a szeretet hírét hallották, a földiek reszketve teltek el félelemmel, amikor a tisztaságos hang eljött Hozzád, Istennek Szülője, mert nagy öröm támadt fent is, lent is, amikor a testnélküli az örömhírt hozta Neked.”
Szent Dénes igaz tanúsága biztosít bennünket arról, hogy Szent Gábriel arkangyal a szeráfok közé tartozik: „A megközelíthetetlen isteni dicsőség trónusához sohasem közelít, és a szeráfoknál közelebb nem óhajt lenni”. Minden angyali rendnek megvan a saját helye, mindegyiknek megvan a maga saját feladata, amelyet Isten oszt ki rá, ahogyan azt a november 8-i szinaxárionban is olvashatjuk: „Egyesek közelebb, mások távolabb. Egyedül a szeráfok serege van közelebb Istenhez, inkább, mint a többiek.” Mert ezt mondja Izajás: „Láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és fenséges (…) és hatszárnyú szeráfok vették körül.” (vö. Iz 6,1–2)
Mivel azonban Gábriel arkangyal a hét szent angyal egyike, akik Isten trónusához legközelebb állnak, a szeráfok seregébe tartozik, a második a szeráfok között. Krétai Szent András is rámutat, hogy Gábriel a legfőbb angyalok közé tartozik: „Isten megparancsolja a legfőbb angyalok közül az egyiknek, hogy vigye hírül a titkot.” Hogyha a legfőbb angyalok közül való, akkor a hét lélek közül való, akik szüntelenül Isten színe előtt állnak. Ha pedig a hét lélek közül való, akkor a szeráfok seregének a tagja. Hiszen kik az angyalok között előbbre valók, ha nem a szeráfok? Gábriel arkangyal tehát szeráf, ebben a szolgálatban is a legkiválóbbak közül való, amit igazol az, hogy a Nagy Isten parancsának teljesítéséhez egy ilyen nagy angyalra volt szükség. Az Ige megtestesülése pedig Isten dolgai közül a legnagyobb, nagyobb, mint minden más dolga. Ezért tehát ennek hírét is az egyik legnagyobb angyal, Gábriel hozta meg.
Szent Gergely ezt mondja: „Illő volt, hogy az örömhír szolgálatára a legnagyobb tiszteletben álló angyal jöjjön el, hogy hirdesse mindenki közül a Legnagyobbat. Mert amint Évához a sötétség legnagyobb fejedelme jött el, hogy megtévessze, úgy volt helyes, hogy a Tisztaságos Szűzhöz is a mennyei világ legnagyobb fejedelme jöjjön el az örömhírrel. És úgy illett, hogy Máriához, aki szeráfi forrósággal lángolt Istenért, szeráf jöjjön el.”
Az angyaloknak ezt a legnagyobb fejedelmét, az Istenhez legközelebb álló hét szeráf egyikét, a világ legnagyobb arkangyalát, aki az egész világ üdvösségének örömhírét hozta, igaz hittel és nagy buzgósággal tiszteljük, jámbor hódolattal, énekekkel és imádságokkal, és főünnepét örvendezve üljük! Adjunk neki hálát a nagy jótéteményért, amelyet az emberiséggel cselekedett, amelyen kezdettől fogva munkálkodott és ma is munkálkodik, amikor könyörög érettünk a testté lett Istenhez. Mi pedig Szent Gábriel arkangyal imái által nyerjünk mindnyájan bűnbocsánatot! Ámin.
(Forrás: https://doxologia.ro)
(Ford. A-V. Gellért)
