Római Szent Agrippina és társai, Basza, Paula, Agathoniké

Kedves Testvéreink, Látogatóink!

A szent vértanúnő rövid életrajzát az egyházi év más szentjeivel együtt

“Olvasókönyvtár-Katekézis/Szentek Élete”

menüpontunkban is megtalálják.

+
Június 23.
Római Szent Agrippina és társai, Basza, Paula, Agathoniké
Krisztus Szent és Győzedelmes vértanúja, Agrippina küzdelme

A szent vértanú, Róma dicső városának szülöttje és báránya már kora gyermekkorától Istennek szentelte magát, mint citrom vagy rózsa borította be illatával a hívők elméjét és űzte el a szenvedélyek rossz szagát. Lelkét szüzességgel és tisztasággal ékesítette, eljegyezte magát Krisztussal és félelem nélkül, bátran vállalta a vértanúságot, vőlegénye, Krisztus utáni vágytól és szeretettől indíttatva sokféle gyötrelemnek adta át magát. Testét botokkal ütlegelték, miközben ő az istentelenség csontjait törte össze, köntösétől megfosztva mezítelenné vált, miközben ő az Ellenség mezítelenségét állította pellengérre, béklyókkal bilincselték és kínzásnak vetették alá, de angyal törte szét a bilincseit, ő pedig minden istentelenséget összetörve, sokféle kínzás által adta át lelkét Istennek. Basza, Paula és Agathoniké[1] titokban elvitték a vértanú testét a rómaiak városából, egyik helyről a másikra hordozták, majd tengerre szálltak, a messzi Szicíliába vitték és ott elhantolták. Mivel Szicília az ereklyéket befogadta, azonnal megszabadult a démonok sötét gonoszságától. Egy alkalommal szaracénok akarták kirabolni a vértanú szentélyét, de teljesen megsemmisültek. Attól fogva mindmáig leprások tisztulnak meg, ha hittel járulnak hozzá, és mindenfajta betegség megszűnik s gyógyulást nyer a szent közbenjárásai által.

(Forrás:Synaxarium ecclesiae Constantinopolitanae, opera et studio Hyppolyti Delehaye. Bruxellis, Apud Socios Bollandianos, 1902, SYNAXARIA SELECTA, Iun. 23.)

(Ford.: I. T.)

[1] Később ők is mindhárman elnyerték a vértanúság koszorúját (Le Synaxaire IV. Vies des Saints de l’Église Orthodoxe. Vingt-trois juin. Adaptation française par le hiéromoine Macaire de Simonos-Petras. To Perivoli Tis Panaghias, Thessalonique, 1993.)

Article written by imrenyi

Vélemény, hozzászólás?

Tovább az eszköztárra