2024. március 17.
Vajhagyó vasárnap. A paradicsomból való kiűzetés emlékezete.
Megbocsátás vasárnapja.
Szent Alexiosz-Elek, „Isten embere” (5. sz.). Szent Patrik püspök Írország apostola (461). Szentéletű Pál vértanú, az ikontisztelet hitvallója (765/766). Szent Makariosz apát, kaljazini csodatévő (1483). Szentéletű Gábriel Mzire, a „Kicsi” (1802). Szent Sándor (1919) és Szent Viktor (1942) új papvértanúk.
(Róm 13,11-14,4; Mt 6,14-21. Nyolcadik hang.
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged,
mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (Róm 13,11-14,4)
Felolvasás Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből!
Testvéreim!
Ehhez tartsátok magatokat, felismerve az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.
Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek. Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti. Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa.
Evangéliumi olvasmány (Mt 6,14-21)
Felolvasás Máté Szent Evangéliumából!
Abban az időben így szólt az Úr:
Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az
embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.
Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
+
“Megbocsátás vasárnapjára”
Kedves Testvéreim!
Életünk akkor értelmes, ha tisztában vagyunk az élet kezdetével és céljával.
Életünk célja az egy héttel korábbi, Húshagyó vasárnapi evangéliumban jelenik meg:
„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta” (Máté 25,34). A végső cél tehát visszatérés a kezdetekhez, pontosabban az ember megteremtésének boldog kezdetéhez.
Egyházunk erre irányítja figyelmünket Vajhagyó vasárnapon. Isten boldogságra teremtett minket, törvényt adott nekünk, az első, paradicsomi, böjti törvényt, ami nem volt nehéz. Törvény nélkül nem élhet az ember. 
A törvény fegyelemre, alázatra szorít és teremtő és törvényadó Istenünkre, Atyánkra emlékeztet bennünket.
A „jó és a rossz tudás fája”, amelyről a törvény szerint tilos volt szakítani, valójában azt jelenti, ne az ember maga akarja eldönteni, és megtapasztalni, mi a jó és mi a rossz! Hanem hallgasson Istenre, az isteni törvényre. Mert ha magára, vagy másra hallgat abban, hogy mi a jó és mi a rossz, annak a vége bukás lesz.
A sátán nem eredménytelenül lépett fel. Cselfogással élt, hiszen a “hazugság atyja”: kiforgatta Isten szavait. Mintha ezt mondta volna: „Isten féltékeny rátok, csak Ő akar Isten lenni, nektek is meg van a képességetek, hogy istenek legyetek, ám ő ezt nem akarja, ezért vezet félre titeket.”
Tehát a hiúsággal, a nagyravágyással lehet az embert megfogni.
Beszédes hogy sem az asszony, sem a férfi nem kér tanácsot Istentől! Elkerülhető lett volna a baj, ha tanácsot kérnek tőle: „Jó lesz-e, Uram, ha mégis szakítunk a tiltott gyümölcsből?”
Ma sokfelé halljuk: „Kövesd a szívedet, valósítsd meg önmagadat!” Nem a szívünket, hanem Isten elküldött Fiát, Krisztus Urunkat kell követnünk, a szívünket kell neki átadnunk, így kell követnünk őt.
Feltűnő a bűnbeesés történetében, hogy sehol sem hallunk bűnbánatról! Sőt a bűn másra van hárítva:
’Nem én vagyok a vétkes, hanem az asszony, akit Isten adott nekem. És… nem én vagyok a vétkes, hanem a kígyó, aki rászedett engem.’
Mi az azonnali következménye a paradicsomi törvény megszegésének? Az, hogy ember ember ellen fordul. Ádám Éva ellen. Azután Káin Ábel ellen.
„Ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.” Hogyan tudnánk Tiszta Hétfőn böjtöt kezdeni, megbékélni Istennel, ha nem békültünk meg egymással? Megbékélni Istennel, akit nem látunk, ha nem békéltünk meg azzal, akit látunk!
A megbocsátás után jöhet a böjt megtartása, és mondhatjuk:
’Uram, megbocsátottunk, Te is bocsáss meg nekünk, és fogadd el engedelmességünk bizonyságát, a böjtöt. Nem ember előtt, emberi dicséretre várva, hanem Te előtted akarunk böjtölni, aki mindenkinek tettei szerint fizetsz.’
Ezután következhet a mennyei kincsek gyűjtése, a lelki böjt megtartása:
„Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak” (Mt 6,20).
Erre a kincsgyűjtésre hívtak a próféták:
„Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz! Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van” (Siralm 3,40-41)!
„Testileg böjtölve, ó, testvérek, lelkileg is böjtöljünk: oldozzuk fel az igaztalanság minden kötelékét, minden igaztalan írást tépjünk szét, adjunk kenyeret az éhezőknek, és a hajléktalan szegényeket vezessük be a házunkba” („Ézs 58,3-10”).
I. T.
