Kedves Látogatóink!
Itt megosztott, újabb fejezetünket a felnőtt-katekézis anyagából, az előző fejezetekkel együtt, honlapunk egy másik menüpontjában is olvashatják:
“Olvasókönyvtár-Katekézis / Filokália – Fejezetek a Szent józanok Filokáliájából.”
2024. január 15.
Tizenhetedik tanítás: „A nevelőnek arról, hogyan kell a testvért nevelni”
Ha te egy testvér vagy egy egész közösség elöljárója, nevelője vagy, gondoskodj róluk töredelmes szívvel, együttérző irgalommal, neveld őket az erényekre mind tetteiddel, mind szavaiddal, de inkább tetteiddel, mert a jó példa hatékonyabb a szavaknál. Ha még erődnél vagy, adj jó példát testi, fizikai erőfeszítéseiddel, ám ha már nem vagy olyan jó erőben, jó lelki megatartással és a Léleknek az Apostol által felsorolt gyümölcseivel:
szeretettel, örömmel, békével, hosszantűréssel, jósággal, könyörülettel, hittel, szelídséggel, minden szenvedélytől való tartózkodással (Gal 5,22-23).
Ha valamilyen vétket követ el az, akit nevelsz, ne méltatlankodj mértéken felül, hanem minden zaklatottság nélkül mutass rá arra a kárra, ami a vétekből származik. Ne ítéld meg túl szigorúan a kisebb vétkeket, mintha te magad tökéletes lennél és ne túl gyakran élj a feddéssel, mert ez terhes dolog és akit nevelsz, hozzászokik a feddéshez, ez pedig érzéketlenséget és nemtörődömséget eredményez. Ne utasíts senkit parancsolva, hanem alázattal, mintegy tanácsot adva egy testvérnek, mert az ilyen szót sokkal könnyebb elfogadni, sokkal meggyőzőbb, és meg is nyugtatja felebarátodat.
Ha azonban valamilyen vita támad, ha a testvéred ellentmond neked, vigyázz a nyelvedre, semmit se mondj haraggal, ne engedd, hogy a szíved testvéred fölé emelkedjen, hanem emlékezz arra, hogy ő a te testvéred, Krisztus tagja, Isten képe, akit közös ellenségünk kísértett meg. Szánd meg őt, hogy az ördög, aki megsebesítette az indulatossággal, ne kerítse a hatalmába, ne bénítsa meg a haragtartással, és a mi figyelmetlenségünk miatt ne vesszen el egy lélek, akiért Krisztus meghalt. Emlékezz arra, hogy Isten tőled is számon kéri a harag vétkét, és saját gyöngeségeidre emlékezve érezz együtt testvéreddel, adj hálát, hogy Isten alkalmat adott neked a megbocsátásra, hogy te is bűnbocsánatban részesülhess jelentősebb és számosabb vétkeidért. Hiszen meg van írva: „bocsássatok meg, és ti is bocsánatot nyertek” (Lk 6,37).
Lehet, hogy azt gondolod, testvérednek baja származik abból, ha te hosszantűrő vagy! De hiszen maga az Apostol parancsolja, hogy a rosszat jóval győzzük le, és nem azt, hogy a jót rosszal (Róm 19,21). Az Atyák is ezt mondják: Ha te haragra gyúlsz, miközben mást megfeddsz, akkor csak a saját szenvedélyed szerint cselekszel, és egyetlen értelmes ember sem rombolja le a saját házát azért, hogy a felebarátjáét felépítse. Tudd meg, hogy saját békéd megőrzésével az ő szívét is megbékélteted. Ezért semmi se szakítson el téged Krisztus parancsolatától: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek” (Mt 11,29).
Váratlan megpróbáltatások
Hidd el, hogy mindaz, ami velünk történik, a legkisebb dolog is, Isten gondviseléséből történik, és akkor lelki zaklatottság nélkül fogod elviselni mindazt, ami téged ér. Higgy abban, hogy a megszégyenítések, a szemrehányások mind gyógyszerek, amelyek lelked büszkeségét orvosolják, és úgy imádkozz azokért, akik neked szemrehányást tesznek, mint lelked valódi orvosaiért. Adj hálát mindenért, és szerezz magadnak jóságot és szent szeretetet.
Vigyázzunk a lelkiismeretünkre mindenben, Istennel, felebarátainkkal és minden dolgunkkal kapcsolatban. Mielőtt pedig mondunk vagy teszünk valamit, vizsgáljuk meg, összhangban van-e Isten akaratával.
Rövid mondások, tanítások
Aki önmagát okosnak tartja, vagy másképpen: aki csak saját értelmére, ítéletére támaszkodik, az nem tudja megszerezni az engedelmesség erényét, és nem tud jó szolgálatot tenni felebarátjának.
Amíg szenvedélyek tartanak bennünket fogva, ne higgyünk a szívünknek, mert a görbe szabály az egyenest is elgörbíti.
Nem nagy dolog, ha nem ítéljük el azt, vagy együttérzünk azzal, aki szenved és engedelmes velünk szemben. Az a nagy dolog, ha nem ítéljük el azt, aki ellentmond nekünk és nem értünk egyet azzal, akik őt elítéli, s együtt örülünk azzal, akit nálunk többre tartanak.
Ne követelj szeretetet felebarátodtól, mert így csak felzaklatod magad, ha nem kapod meg. Inkább te magad mutass szeretetet felebarátod részére, mert így megnyugszol, s őt is szeretetre indítod.
Aki Istennek tetsző dolgot hajt végre, azt óhatatlanul megkörnyékezi a kísértés, mert minden jó dolgot vagy megelőz, vagy követ a kísértés. Azért, mert amit Isten kedvéért teszünk, nem tud megszilárdulni, csak akkor, ha kiállja a kísértés próbáját.
Semmi sem köti össze egymáshoz jobban az embereket, mint amikor ugyanannak a dolognak együtt örvendeznek, és egyformán gondolkodnak.
Alázatra vall, ha nem nézzük le felebarátunk ajándékát, és hálával fogadjuk, akkor is, ha kicsiny vagy jelentéktelen dologról van szó.
Minden dologgal kapcsolatban jó, ha mi magunk gondoskodunk arról a kevésről, amire szükségünk van, nem hasznos ugyanis, ha mindenestől gondtalanok vagyunk.
Nem illő, hogy abban a pillanatban tegyük helyre felebarátunkat, amikor az vétkezik ellenünk, de az sem illő, hogy más időpontban azért tegyük, hogy bosszút álljunk magunkért.
Az Isten szerinti (Istentől elnyert) szeretet erősebb a természetes szeretetnél.
Még tréfából se tégy rosszat, mert előfordul, hogy valaki előbb csak tréfából teszi a rosszat, később pedig már akaratlanul is vonzódik hozzá.
Ne csak azért akarj megszabadulni egy szenvedélytől, mert szenvedésed származik belőle, hanem azért, mert teljesen meggyűlölted, ahogy az Írás mondja:
„Teljes gyűlölettel meggyűlöltem őket, ellenségeimmé lettek” (LXX Zsolt 138,22).
Harag csak akkor önthet el bennünket felebarátunkkal szemben, ha előbb szívünkben gőggel fölébe emelkedtünk, megaláztuk, és magunkat vele szemben felsőbbrendűnek ítéltük.
Mi a jele annak, hogy valakit valamilyen szenvedély vezérel, méghozzá a saját akaratából? Az, hogy a lelke felindul, amikor a szenvedélye kapcsán leleplezik vagy helyreigazítják.
(Szvjato-Troickaja Szergijeva Lavra, 1900.)
(Ford. I. T.)
