2024. január 13.

Szent Ermilosz és Sztratonikosz, singidunumi (belgrádi) vértanúk. Szent Jakab, niszibiszi
püspök. Szent Hilarius, Poitiers-i püspök. „Kunyhóégető” Szent Maximosz, áthoszi remete.

(Olvasmányok: Ef 6, 10–17; Mt 4, 1–11)

+

Vízkereszti himnusz (tropárion):

Vértanúk magasztalása:

Apostoli olvasmány (Ef 6, 10–17)

Testvéreim!

Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel
Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a
vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok
ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban
lévő szellemei ellen.
Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s
megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat
övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás
vértjét!  Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való
készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden
tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten
igéjét.

Evangéliumi olvasmány (Mt 4, 1–11)

Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög.  Miután
negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.  Odajött hozzá a kísértő és ezt
mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.«
De ő ezt válaszolta: »Írva van:
‘Nem csak kenyérrel él az ember,
hanem minden igével,
amely az Isten szájából származik’«. (MTörv 8,3)
Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára 6 és
azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van:
‘Angyalainak parancsolt felőled:
a kezükön hordoznak téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat’«. (Zsolt 91,11-12)
Jézus ezt mondta neki: »Az is írva van: ‘Ne kísértsd az Urat, Istenedet‘«. (MTörv
6,16) Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ
összes országát és azok dicsőségét,  majd azt mondta neki: »Ezeket mind neked
adom, ha leborulva imádsz engem.«
Jézus azt felelte neki: »Távozz, Sátán! Mert írva van:
‘Uradat, Istenedet imádd,
és csak neki szolgálj’«. (MTörv 5,9; 6,13)
Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

+

»Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.«

Aranyszájú Szent János szerint a gonosz lélek itt nem tudja, kivel áll szemben. Hallotta az égi szózatot a Jordán partján („Ez az én szeretett Fiam”), de nem tud hinni neki. Gondolkodása eltorzult, és nem fér a fejébe, hogyan lehetséges, hogy a Magasságos Isten leküldi a földre az Ő Egyszülött Fiát, aki később azt mondja magáról: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10, 45). Ne feledjük, az ördög az, aki azt mondta: „Nem szolgálok!” Az ördög nem hitte el, hogy Jézus ember, hiszen hallotta János tanúságtételét, de nem hitte el azt sem, hogy Isten Fia, mert látta, hogy megéhezett. Mint mindig, csellel próbálkozik, mint gyerekek esetén a rossz barátok, akik ilyeneket mondanak: ha elég ügyes vagy és elég bátor, tedd meg ezt vagy azt. Ha nem, nem vagy elég ügyes, vagy bátor. „Ha Isten Fia vagy…”, mondja Neki, a hiúságát is próbára teszi és az éhségét is.

De ő ezt válaszolta: »Írva van:
‘Nem csak kenyérrel él az ember,
hanem minden igével,
amely az Isten szájából származik’«. (MTörv 8,3) 

Figyeljük meg, hogy Jézus nem válaszol az ördög kérdésére, elrejti előle kilétét. Kitérő és rejtelmes választ ad, legalább olyan furfangosat, mint ellenfele, mert tudjuk, Ő a Kenyér („A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért”, Jn 6, 51), Ő az Isten Ige is („Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét”, Jn 1, 14), és Ő maga az Isten is.

Egy másik magyarázat is lehetséges. Az ördög talán ezt akarta mondani: ne add nekik azt a Kenyeret, amelyet adni akarsz, ne ereszkedj le közéjük, ne add oda nekik magadat, hiszen elég lenne nekik, ha a köveket változtatnád át kenyerekké. Vagyis: ne menj közel hozzájuk, ne egyesülj velük, tartsd magad távol tőlük, és adj nekik egy kis hamis kenyeret.

Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van:
‘Angyalainak parancsolt felőled:
a kezükön hordoznak téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat’«.

Látjuk, az ördög még mindig nem tudja, kivel beszél. A Szentírásból találomra idéz egy olyan mondatot,  ami nem az Üdvözítőre vonatkozik, hanem általában az Isten oltalmába menekülő emberre. Itt is Krisztus hiúságát próbálgatja, mert a templom igen forgalmas hely, sokan látnák, hogy az angyalok megmentik a leugró Urat, de Ő ezt a kísértést is elhárítja: »Az is írva van: ‘Ne kísértsd az Urat, Istenedet‘.«

Szent János szimbolikus magyarázata szerint a leugrás a démonok szokása, az Úr pedig azért jött, hogy felemelje az embereket. Szakadékba és mélységekbe azok vetik le magukat, akik az ördögök társaságába tartoznak, Krisztus pedig azért jött, hogy megszabadítsa és üdvözítse az embereket. Egy másik magyarázat szerint azért viszi fel a templom tetejére, hogy az emberektől eltávolítsa, hogy Krisztus lenézze az embereket, és uralkodni akarjon rajtuk, ne pedig szolgálni őket.

 Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: »Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.«

Vegyük észre a kísértés álnokságát! „Megmutatta neki”, tehát illúziót produkált, és így tett, mintha ezek mind a hatalmában volnának. (Hiszen ő a hazugság atyja.) Micsoda szemtelenség a Világmindenség Urának színe elé állni és felajánlani Neki „a világ összes országát és azok dicsőségét”. Nagyot ígér és keveset kér érte, de Krisztus elküldi, és a Tízparancsolat első parancsával válaszol neki:

 »Távozz, Sátán! Mert írva van:
‘Uradat, Istenedet imádd,
és csak neki szolgálj’«. (MTörv 5,9; 6,13) 

 Aranyszájú János atyánk e három próbálkozásban a három legfőbb kísértést látja, és azt mondja, hogy ezek minden más kísértést magukba foglalnak. Az első a falánkság, a gyomor mértéktelensége, hiszen Krisztus megéhezett, és az ördög kenyerekkel próbálta megkísérteni. A második a hiú dicsőség szeretete, a harmadik pedig a pénz és a vagyon iránti vágyakozás. Azt is mondja, hogy az ördög taktikája az, hogy mindig a könnyebb, a gyengébb kísértéssel kezdi, és fokozatosan halad, míg végül eljut a legnehezebbig. Eszerint a falánkságot könnyebb legyőzni, a hiú dicsőség iránti vágyakozást már nehezebb, de legnehezebb a pénz és a vagyon iránti vágyat uralni. A mi Urunk mindhármat legyőzte, az ördögöt elküldte, nekünk pedig példát adott, hogy szelídséggel és türelemmel viseljünk el minden kísértést, mert ha így teszünk, végül, ahogy Neki is, nekünk is angyalok fognak szolgálni.

A-V Gellért

2024. január 13.