December 3.
Szent Gábriel, pruszai püspök újvértanú emléke (1657)
Miután a törökök 1657. március 24-én, Lázár Szombatján felakasztották III. Pathéniosz konstantinápolyi pátriárkát[1], kijelölték utódját a pátriárkai trónuson, az alázatos és egyszerű Gábrielt, Gánosz és Hóra (Trákia) püspökét, aki éppen akkor jelen volt. Mindössze tizenkét nap elteltével, mivel iskolázatlan volt, elhagyta a pátriárkai trónust, a Szent Szinódus pedig visszavonta a kánonellenes kinevezést és kinevezte pruszai püspöknek. Két évvel később, miután megkeresztelt egy törököt[2], feljelentették a hatóságoknál. A szultán és a vezír ítélőszéke elé vezették, ahol a bíró kijelentette: választhat a halál vagy az iszlámra való áttérés között. Ám visszautasításban részesült, a főpásztor állhatatosan elviselte a kínzásokat, majd a kötél általi halált 1659. december harmadikán.
Forrás: https://www.saint.gr/248/saint.aspx;
Le Synaxaire II. Vies des Saints de l’Église Orthodoxe. Dix décembre. Adaptation française par le hiéromoine Macaire de Simonos-Petras. To Perivoli Tis Panaghias, Thessalonique, 1988.
(Ford. I. T.)
+
Március 24.
III. Szent Parthéniosz konstantinápolyi pátriárka, újvértanú (1657)
“Parthéniosznak:
Kettős koszorút nyert Parthéniosz,
Mint pap s az Úrnak bajnoka”
Az újvértanú pátriárka Mitilíniből származott, istenfélő szülők gyermekeként. Parthéniosz a tanulmányoknak szentelte magát és a 17. század egyik legbölcsebb embere lett. Pappá szentelték, 1639-ban Híosz főpásztora lett, és pár évvel később, 1656-ban, II. Parthéniosz utódaként, megválasztották konstantinápolyi pátriárkának. Mind püspökként, mind pátriárkaként kitűnt istenfélelmével, jóságával, műveltségével, a jó dolgok iránti buzgóságával és jámborságával. Mint pátriárka, szívügyének tartotta a görögök oktatását. Egyik levele azonban a Magasságos Porta kezei közé került, a tartalmát lázítónak ítélték, a vezír elé idézték, és bár a pátriárka bizonyította, hogy a vádak hamisak, I. Ibrahim szultán halálra ítélte „elővigyázatból és példa gyanánt minden összeesküvő számára”. Kényszerítették, hogy térjen át az iszlámra, és akkor életben maradhat, mire a pátriárka újra hangoztatta ártatlanságát és kijelentette, édes Uráért ezer halált is kész elszenvedni. Állhatatossággal viselte a kínzásokat, örömmel fogadta testén, a Nagy Hét előestéjén, Krisztus szenvedésének a bélyegeit, hitében hajlíthatatlannak bizonyult. 1657. március 24-én, Lázár Szombatján felakasztották. Mehmed nagyvezír parancsára teste három nap és három éjjel maradt kifüggesztve közszemlére, arca isteni fényben ragyogott. Utána a tengerbe vetették. Később a keresztények kiemelték és egy Konstantinápolyhoz közeli szigeten eltemették.
Forrás: https://www.saint.gr/89/saint.aspx;
Le Synaxaire III. Vies des Saints de l’Église Orthodoxe. Adaptation française par le hiéromoine Macaire de Simonos-Petras. To Perivoli Tis Panaghias, Thessalonique, 1990.
(Ford. I. T.)
[1] A szinaxárion március 24-én beszéli el vértanúságának a történetét. Itt együtt olvashatjuk a két főpap, előd és utód történetét.
[2] Az áthoszi, francia nyelvű szinaxárion szerint egy zsidót (vagy zsidó muzulmánt) keresztelt meg és a hozzátartozók vádolták meg, hogy megkeresztelt egy törököt.
