2023. október 29. Pünkösd utáni 21. vasárnap.

Római Szent Anasztázia vértanú szűz.

Szentéletű Abramiosz és unokahúga Mária, edesszai aszkéták (4. sz.).

Szentéletű Avramij, rosztovi csodatévő (11. sz.)

Ef 2,14-22; Lk 8,41-56 (olvasmányok a 24. vasárnap szerint). Negyedik hang.

+

Vasárnapi énekek

Vasárnapi feltámadási tropárion, 4. hang

Szent György tropárionja, 4. hang

Keresztények csalhatatlan Oltalma

Olvasmányok

Apostoli olvasmány, Ef 2,14-22

Testvéreim!

Ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és ,,békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek”. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.

Evangéliumi olvasmány,  Lk 8,41-56

(A vérfolyásos asszony meggyógyítása és Jairus leányának feltámasztása)

Abban az időben

íme, jött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy jöjjön a házába, mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklik. Amíg ment, majdnem agyonnyomta őt a tömeg. Közben egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Rögtön megállt a vérfolyása. Jézus így szólt: »Ki érintett meg engem?« Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: »Mester! A tömeg szorongat és lökdös téged.« Jézus ezt felelte: »Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem.« Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban. Remegve jött elő, a lábai elé borult, és bevallotta az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult meg azonnal. Ő erre azt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj békével!«
Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és azt mondta: »A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!« Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így szólt hozzá: »Ne félj, csak higgy, és megmenekül!« Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának. Mindnyájan sírtak és jajgattak a leány miatt. Ő így szólt hozzájuk: »Ne sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik.« Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De ő megfogta a lány kezét, és hangosan felkiáltott: »Kislány, kelj föl!« Erre visszatért a lány lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor szólt, hogy adjanak neki enni. A szülei nagyon elcsodálkoztak; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

+

(Elmélkedés pár szóban)

„Hogyan találkozhatunk az Úrral?”

Amikor az Úr Jézus visszatért a gerázaiak földjéről a Genezáreti tó nyugati partjára, Kafarnaumba, az emberek örömmel fogadták, mert „mindnyájan vártak rá”. Nem úgy, mint a Tízváros lakói a keleti parton, akikkel bár nagy jót tett, mégis kérték, menjen el a határukból. A nyugati parton mindnyájan várták. Kinek a lelke éhezett, kinek a teste fájt, kit szenvedélyek, bűnök terheltek és szabadulást keresett. Erős hittel és reménységgel várták.

Várunk-e az Úr Jézusra Krisztusra, hogy személyesen, hozzánk is eljöjjön? Mert ez a lelkünk egészségének egyik legjobb jele. Szent Simeon az „Új Teológus” mondja egyik tanításában, hogy sokan vannak, akik vágynak az Úr Jézus eljövetelére, de csak keveseknek teljesül a vágya. Mit kell tehát ezért tennünk?

Először is, nemcsak megpróbálni hinni eljövetelében, vagy még kísérteni is az Urat ekképpen: „Ha ezt és ezt megteszi, hiszek benne, de ha nem, nem hiszek”, mert próbálkozásra vagy kísértésre nem várhatjuk, hogy Urunk válaszolni fog.

Hanem erős hittel, megingathatatlan reménységgel és állhatatossággal keresni őt, ahogy a vérfolyásos asszony kereste, ahogy Zákeus a vámszedő várta, ahogy a vak Bartimeus koldus hitt benne és kiáltott hozzá!

A másik dolog: meg kell tennünk mindazt, ami erőnkből telik, hogy eljöhessen hozzánk. A vérfolyásos asszony így szólt magában: „Ha csak a ruhája szegélyét érinthetem, meggyógyulok.” Kivárta a kedvező alkalmat, a tömegben oda is furakodott hozzá, megérintette ruhája szegélyét és azonnal elállt vérének folyása.

Zákeus is vágyott látni őt, ezért minden félénkséget és szégyenérzetet félretéve előrefutott és felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa. Szívében pedig eldöntötte, hogy minden gonoszt tettét jóvá teszi, életét teljesen Isten felé fordítja. Jézus pedig nemcsak észrevette, hanem az ő házába akart megszállni.

A vak Bartimeusnak voltak lábai és volt erős hangja, ezért kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Minél jobban csitították, annál jobban kiáltozott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Az Úr pedig meghallotta, magához hívta és meggyógyította.

Nekünk is ezt kell tennünk, ha arra vágyunk, hogy az Úr Jézus Krisztus eljöjjön hozzánk: lelkünk erős, állhatatos hitével fordulni hozzá, és mindazt a jót, ami erőnkből telik, kitartóan megtenni.

I. T.

2023. október 29.