2023. július 2. Pünkösd utáni 4. vsárnap
Szűz Mária köntösének elhelyezése a Blakhernai templomban.
Szent Juvenalis jeruzsálemi érsek.
Róm 6,18-23; Mt 8,5-13.
+
Szent György nagyvértanú imája, melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
+
Apostoli olvasmány (Róm 6,18-23)
Felolvasás Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből!
Testvéreim!
A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek. Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában a megszentelődésre. Amíg ugyanis a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. A bűn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Evangéliumi olvasmány (Mt 8,5-13)
Felolvasás Máté Szent Evangéliumából!
Abban az időben, amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: »Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.« Azt mondta neki: »Megyek és meggyógyítom.« De a százados így válaszolt: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ‘Tedd ezt!’, megteszi.«
Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: »Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!« Ezután Jézus így szólt a századoshoz: »Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.« És meggyógyult a szolgája abban az órában.
„Egy hitjelölt hite”
„Megyek és meggyógyítom”, mondja az Úr a hozzá jött századosnak. Milyen engedelmes Urunk van! Már több napot töltött a Nyolc Boldogság-hegyén, ezreket tanított, gyógyított. Miután lejött a hegyről, rögtön egy leprás kér tőle gyógyulást, majd egy százados a gyötrődő szolgája számára. Kivárják az alkalmas időt, nem akarják a hegyen terhelni gondjukkal, amikor tömegeket tanít. Nagy tapintat és tisztelet van bennük Jézus iránt. A leprás saját maga számára kér gyógyulást. A százados a szolgája számára. Hányszor fordulunk Istenhez a saját gondjainkkal! A másikról sem feledkezünk meg, de saját gondjaink, kéréseink mindig előbbre valók…
„Uram, a szolgám… rettenetesen kínlódik.” Jézus Urunk azonnal kész jót tenni. Buzgón, fáradhatatlanul és szívesen: „Megyek és meggyógyítom.” Bennünket is erre tanít, fiatalokat és idősebbeket: ha megkérnek valamire, tegyük meg azonnal és tegyük meg szívesen, buzgón. Így – ahogy Atyáink mondják – kétszeres jutalomban részesülünk. Mert azonnal cselekedtünk, ráadásul szíves-örömest.
Mondhatta volna az Úr a századosnak azt, amit a kánaáni asszonynak, akinek a lányát ördög szállta meg, de miután háromszor is visszautasította, próbára téve annak hitét, így szólt hozzá: „Menj, meggyógyult a te lányod.” Nem ment el a kánaáni asszony házába a beteghez. A századosnak ezzel szemben most felajánlotta, pedig nem is kérte, hogy elmegy a házába. Miért?
Azért, hogy a halljuk a százados visszautasítását, „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj…” Máskülönben sohasem tudtuk volna meg, milyen nagy alázat van ebben a századosban. Azt sem tudtuk volna meg, milyen nagy hit van benne: „Uram, nem vagyok méltó…, csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.” És hozzáteszi: „Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok…” Mintha ezt mondaná: „Én is egyszerűen, első szóra megteszem azt, amit feletteseim nekem parancsolnak, neked pedig az egész teremtett világ engedelmeskedik, nem nagy dolgot kérek hát tőled, ne utasíts vissza, Uram, szerénységből, csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.”
„Uram, nem vagyok méltó…” Gondoljunk erre, amikor kéréseinkkel Istent ostromoljuk. Méltó az életünk arra, hogy Urunk eljöjjön lelkünk házába? Jár nekünk a siker, a gyógyulás, az egészség, a csoda, az üdvösség ― saját jogon? Azért, mert keresztények vagyunk és „társörökösök”. Nem így kellene inkább gondolkodnunk: „Uram, nem vagyok méltó…, bocsásd meg gyarló életemet, vétkeimet. De mégis bízom igazságodban és szeretetedben, irgalmadban!”
I. T.
2023. július 2.
