(Kedves Testvéreink! Június 23-i elbeszélésünket, a korábbiakkal együtt, naptári sorrendben,
“Olvasókönyvtár-Katekézis” oldalunkon, a “Szentek Élete” gyűjteményben is megtalálják.)
Június 23 / július 6.
A Szentséges Istenszülő vlagyimiri ikonjának emlékezete
Az igazhitű és nagy úr, Vaszilij Dimitrijevics idejében (I. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem, 1389–1425), aki egymaga uralta Oroszországot, és Szent Ciprián kijevi metropolita [1376–1406] idején történt, hogy az agarénusok (avarok, arabok, tatárok) Timur Lenk (Tamerlán) vezetésével elözönlötték az orosz földet. A fejedelem nagy erőkkel támadt kelet felől, és több országot égetett fel, mielőtt Oroszország vidékeire ért. Amikor Rjazany határához közelített, elfoglalta Jelec városát, rabságba vetette Jelec fejedelmét és sok keresztényt gyilkolt le, mert igen gyűlölte és keservesen kínozta a keresztényeket. Szokása volt dicsekedni azzal, hogy egész Oroszországot pusztasággá teszi, kitépi a keresztény hit gyökereit, ezért Moszkvába készült, hogy lerombolja a várost. Hallva ezt Vaszilij Dimitrijevics nagyúr, sereget gyűjtött és Kolomna városába ment.
Innen továbbmenve az Oka folyó partján vert tábort, Timur Lenk pedig egy másik helyen táborozott tizenöt napig. Amikor pedig a nagyfejedelem és a keresztény sereg megtudta, hogy a pogány vezér mekkora sereggel jön ellenük (mivel megszámlálhatatlan harcosa volt), és hallott gonosz szándékáról, mindnyájan az ég felé emelték kezüket, a fejedelem és katonái is, és könnyek között esdekeltek az Úrhoz és az Ő Tisztaságos Anyjához, hogy mentse meg őket ettől az istentelen agarénustól. Segítségül hívták még Isten legnagyobb kedveltjeit, Szent Péter és Alekszij főpapokat, Szentéletű Szergijt és az orosz föld többi csodatevő szentjét.
A fejedelem Moszkvába is üzent, lelkiatyjának, Ciprián metropolitának, hogy a nép böjtöljön és imádkozzon, és küldessen Vlagyimir városába, hogy hozzák el onnan a Szentséges Istenszülő csodatevő ikonját és vigyék Moszkvába, hogy megvédje a nagyfejedelem székvárosát. Isten főpapja még a fejedelmi parancs előtt gondolt arra, hogy a tiszteletreméltó ikont elhozassa, így tehát, amikor az uralkodó parancsa megérkezett, hálát adott Istennek, hogy a nagyúr szívébe ugyanazt a gondolatot ültette, mint az övébe, mert ez az egyezés saját szándéka jóváhagyását jelentette Istentől, hogy a Szentséges Istenszülő csodálatos ikonját Vlagyimirból Moszkvába költöztessék.
Azonnal az egyházi rendből válogatott férfiakat küldött a tiszteletreméltó ikonért. Ezek után Ciprián metropolita összegyűjtötte a papságot és a népet, és együtt könyörögtek az ellenség feletti győzelemért. A főpap mindenkinek megparancsolta, hogy vegyen részt az imádságban, s ő maga sem hagyta el a templomot, hanem szolgált, és éjjel-nappal forró könnyeket ontott a nagyfejedelemért, a hadseregért és az igazhitű keresztényekért.
Amikor pedig a tiszteletreméltó ikon elindult Vlagyimirből és Moszkva városához közeledett, augusztus hónap 15. napján, a Szentséges Istenszülő elhunytának ünnepén, elébe vonult a szent metropolita az egész egyházi renddel és nagy népsokasággal együtt. Amikor meglátták az ikont, mindnyájan a földre borultak, és úgy hódoltak előtte, mintha maga a Szentséges Istenszülő jött volna közéjük, és kimondhatatlan örömmel fogadták, könnyek között tekintettek rá, és kérték, mentse meg őket az agarénusok seregeitől.
Imádságuk pedig nem volt hiábavaló, mert éppen azon a napon, amikor az igen tiszteletreméltó ikont Moszkvába hozták, Timur Lenknek, a pogányok vezérének szörnyű és félelmetes látomása volt álmában. Rettenetesen összezavarodott és teljes seregével elmenekült, anélkül, hogy bárki is üldözte volna őket.
A látomás a következő volt: egy nagy hegyet látott maga előtt, amelynek tetejéről főpapok vonultak ellene, a főpapoknak aranyból készült pásztorbot volt a kezében, és azzal fenyegették. A főpapok fölött pedig az égen számára ismeretlen ragyogást látott, középen egy királynő állt kimondhatatlan dicsőségben, bíborruhába öltözve, jobban ragyogott, mint a nap és villámokhoz hasonló sugarak vették körül. A királynő körül számtalan felfegyverzett harcost látott, akik neki szolgáltak és háborúba készülődtek. A királynő kezeit az ég felé nyújtotta, mintha imádkozna. A hadvezér látta, hogy a királynő rettenetesen megfenyegeti, hogy távozzon az orosz földről, és mintha megparancsolta volna harcosainak, hogy támadjanak ellene. Timur Lenk ettől a félelmetes látomástól reszketni kezdett és ágyából kiugorva felnyögött: „Jaj nekem, miféle félelmetes látomás ez?” És amint így reszketett, sóhajtozott és úgy viselkedett, mint akinek elment az esze. Amikor pedig egy óra múlva magához tért, összehívta hadvezéreit és hadurait, és a félelemtől reszketve elbeszélte nekik, amit látott.
Azok pedig, miután mindezt hallották és látták vezérüket, amint reszket, maguk is félelemmel teltek el és értetlenkedve így szóltak: „Mire véljük ezt?” Egyesek így beszéltek: „A királynő, aki megjelent, a keresztények Istenének, Jézus Krisztusnak az Anyja, és ismeretes, hogy ő megvédelmezi a keresztényeket, mert oltalmazójuk és gondviselőjük.” Timur Lenk pedig ezt mondta: „Ha a keresztényeknek ilyen védelmezője van, akkor hiába indultunk ellenük, és haszontalanul fáradozunk, mert ha csak egyetlen harcosát ellenünk küldi azok közül, akik körülötte álltak, mindnyájunkat legyőz, és még helyet sem találunk majd, amerre meneküljünk.” Így fordult vissza a pogány vezér az agarénusok egész seregével, szégyenszemre elmenekülve, mert úgy tűnt nekik, hogy az orosz földről több sereg is vonul ellenük, ezért nagy félelem fogta el őket, egyik a másikat letaposta, fegyvereiket eldobálták, a rablott holmikat pedig menekülés közben szétszórták. Így győzték le az igazhitűek ellenségeiket harc és vérontás nélkül, a Tisztaságos Istenszülő Szűz imái által.
Timur Lenk és az agarénusok inváziója a Krisztus születése utáni 1395. esztendőben történt. Ettől kezdve a fejedelmi városban, Moszkvában megünnepelték a Szentséges Istenszülő Szűz vlagyimiri ikonjának fogadását, az agarénusoktól való megszabadulás feledhetetlen és hálás emlékezetét, amely Isten Anyjának oltalma alatt történt, akinek a Tőle Születettel, Jézus Krisztussal együtt legyen dicsőség, hálaadás és hódolat most és mindenkor és mindörökkön örökké.
(Forrás: doxologia.ro; days.pravoslavie.ru)
(Ford.: Aranyosi-Vitéz Gellért)
