2022. december 18., Szent Atyák vasárnapja.
Szent Sebestyén és társai, római vértanúk (287).
Zsid 11,9-10; 17-23; 32-40; Mt 1,1-25.
(Hal fogyasztása meg van engedve)
+
+
Apostoli olvasmány (Zsid 11,8-10; 17-23; 32-40)
Testvéreim!
Ábrahám hitből engedelmeskedett a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy. Hittel telepedett le az Ígéret földjére, idegen országban, és sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanazt az ígéretet örökölték. Várta ugyanis azt a szilárd alapokon nyugvó várost, amelyet majd az Isten tervez és épít. Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette. Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta, és hallotta: „Izsák által lesznek utódaid.” Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani. Ezért vissza is kapta mintegy előképül. Izsák hittel, szemét a jövőre irányítva áldotta meg Jákobot és Ézsaut. Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József két fiát, miközben botjának fejére támaszkodva imádkozott. Hittel gondolt József halála előtt Izrael fiainak kivonulására és rendelkezett csontjairól. Hitükben rejtegették az újszülött Mózest szülei három hónapig, látva, hogy a gyermek szép, és nem féltek a király parancsától. Minek folytassam tovább? Kifogynék az időből, ha felsorolnám Gedeont, Bárákot, Sámsont, Jiftachot, Dávidot, Sámuelt és a prófétákat, akik a hit erejével országokat győztek le, igazságot osztottak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok torkát tömték be, lángoló tüzet oltottak el, megmenekültek a kard élétől, gyengeségükben erőre kaptak, hősök voltak a háborúban, és megfutamították az ellenség sorait. Asszonyok feltámasztás útján visszakapták halottaikat. Némelyek kínpadra jutottak, de nem fogadták el a szabadságot, csak hogy dicsőségesebb feltámadásban részesüljenek. Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezték, kettéfűrészelték, agyonkínozták, kardélre hányták őket, juhbőrbe és kecskebőrbe öltözve bujdostak, nélkülözés, üldözés és zaklatás közepette. A világ nem volt méltó rájuk. Ezért a pusztában, a hegyek közt, a föld barlangjaiban és szurdokaiban bolyongtak. Bár ezek a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet, mert az Isten nekünk valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.
Evangéliumi olvasmány (Mt 1,1-25)
(Jézus ősei)
Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amoszt, Amosz nemzette Joziját. Jozija nemzette Jechonját és testvéreit – a Babilonba való elhurcoláskor. A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljákimot. Eljákim nemzette Acort. Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.
(Jézus születése)
Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.
Az ünnepi szinaxárion tanításából
2021. december 18., Szent Atyák vasárnapja, Karácsony előtti vasárnap
Ezen a napon, a Krisztus születését megelőző vasárnapon emlékezünk meg mindazokról, akik ősidőktől fogva Isten kedvében jártak, Ádámtól kezdve Józsefig, a Szentséges Istenszülő jegyeséig, a Lukács evangélista által történelmi sorrendben megadott nemzetségtábla szerint (3,24-38), és hasonlóképpen a prófétákról és a próféta-asszonyokról, kiváltképpen Dániel prófétáról és a Három Szent Ifjúról.
Az ő szent esedezéseik által, Istenünk, irgalmazz nékünk!
December hónap tizenkilencedik napja – Szent Bonifác vértanú emléke
(Versek)
Vértanúk csontjait kereste Bonifác,
s maga lett vértanú, karddal fejét vették.
Tizenkilencedikén hullott a porba Bonifác feje.
Szent Bonifác egy gazdag római úrnő, Aglaia, Róma prokonzulja leányának rabszolgája volt Diocletianus császár (284-305) idejében. Mivel asszonya mérhetetlen vagyonának intézője volt, az akkori rómaiak laza erkölcseihez hasonló léha életet élt. Átadta magát az italozásnak és a testi vágyaknak, Aglaiával bűnbe esett, és emiatt nem érzett lelkifurdalást. Ugyanakkor jó és nagylelkű volt, tágas szívvel gyakorolta a vendégszeretetet az idegenekkel szemben, és bőséggel, együttérzéssel osztott alamizsnát a szegények számára.
Így telt el pár év, és Aglaia, akit furdalt a lelkiismeret, hogy egy napon számot kell adnia Isten előtt a vétkeiért, hallotta a keresztényektől, hogy azok, akik szolgálnak és tisztelettel adóznak a keresztények ereklyéinek, számíthatnak közbenjárásukra Isten előtt és elnyerik vétkeik elengedését.
Ez reménnyel töltötte el, magához hívta Bonifácot és megbízta azzal, hogy menjen Kis-Ázsiába, oda, ahol a keresztények üldözéseket szenvednek, és ellátta pénzzel, hogy vegyen szent ereklyéket és hozza azokat Rómába. Szolgája, aki még érzéketlen volt Isten dolgai iránt, tréfásan ezt válaszolta: „És ha én a saját testemet hozom neked ereklyeként, tisztelni fogsz, mint egy szentet?” „Ez nem a tréfa ideje, válaszolta Aglaia szemrehányón. Józanodj ki, és siess, készülj az útra, mert én, bűnös, türelmetlenül várom visszatérésedet, hogy Istentől bocsánatot nyerjek.”
A szolga, népes csapat élén megérkezett Tarzusba, tetemes mennyiségű arannyal, ami a szentek ereklyéinek bebalzsamozásához és elszállításához szolgált. Bonifác azonnal az amfiteátrumba ment, ahol megdöbbenve lett szemtanúja mintegy húsz vértanú gyötrelmeinek… Mindegyik tántoríthatatlan maradt és olyan állhatatosságot mutatott, hogy a tékozló szolga azt érezte, a szíve megolvad bensőjében. Sírva borult a vértanúk lábaihoz, tisztelettel megcsókolta ruháikat, és miután kérte, hogy járjanak közben érte imáikkal, nyilvánosan kijelentette, hogy immár ő is Krisztus tanítványa lett. A kormányzó bírósága elé vezették, viszolyogva visszautasította, hogy szolgáljon a bálványoknak, és bátran vallomást tett az Üdvözítő mellett. A cirkuszba vitték, ahol, a szentek imáinak köszönhetően olyan érzéktelenül fogadott mindenfajta kínzást, mint aki már nem is e testben él, hanem elhagyta a világot… Másnap Krisztus bajnoka örömmel fogadta a végső ítéletet. Miután a kereszt jelét vetette magára, buzgó imádsággal fordult az Úrhoz, hogy erősítse meg a szenvedő keresztény népet, és halála hozza meg számára bűnei bocsánatát, és belépést az örök boldogságba.
Útitársai arra gondoltak, hogy Bonifác szokása szerint valamelyik kocsmába vagy más züllött helyre ment, nyugtalankodni kezdtek és keresésére indultak. A városban rátaláltak a hóhér testvérére, aki elmondta nekik, hogy előző nap kivégeztek egy rómait, akire illik a leírás, akit az útitársak kerestek. Bár elképzelhetetlennek találták, hogy az említett vértanú Bonifác lenne, az amfiteátrumba rohantak, és megdöbbenéssel találtak rá Bonifác testére. Ötven aranyat fizettek érte és nagy tisztelettel szállították Rómába.
Ekkor angyal jelent meg Aglaiának, és így szólt: „Kelj fel és fogadd azt, aki a te szolgád, és a kicsapongásban társad volt, és aki most testvérünk lett. Fogadd, mint mesteredet, mert hála néki minden bűnöd bocsánatot nyert.” Aglaiát nagy öröm töltötte el, és nagy kísérettel ment, nem messze Rómától Szent Bonifác testének fogadására, aki így igazolta saját, öntudatlan jövendölését. Később tágas templomot építtetett tiszteletére azon a helyen, ahol később, századokon át sok-sok csoda történt.
Maga Aglaia pedig lemondott a világról és annak hiúságairól, szétosztotta vagyonát a szegények között, átadta magát az aszkézisnek és az imának, és olyan tökéletességre jutott, hogy elnyerte a csodatételek karizmáját. Tizenhárom évvel később, békében elhunyt az Úrban, azzal a bizonyossággal, hogy életének foltjai ki lettek törölve Szent Bonifác közbenjárásai által.
Az ő szent esedezéseik által, Istenünk, irgalmazz nékünk!
(Forrás: Hórologion to mega. Apostoliké Diakonia tész Ekklésziasz tész Helladosz, 1991.
Macaire, de Simonos-Petras: Le Synaxaire II. To Perivoli Tis Panaghias, Thessalonique, 1988.)
Ford. I. T.
