(Látogatóink az “Olvasókönyvtár” menüpontban is megtalálják sorozatunkat, a korábbi fejezetekkel együtt.)

„Fejezetek az elme megőrzéséről és más beszédek,  mondások I.”

A természetes törvényről, amely belénk van plántálva

Él bennünk egy természetes vágy Isten iránt, ámde ez a vágy önző és testi vággyá alakult át.

Az elmében van természetes buzgóság Isten iránt, ami nélkül nincs fejlődés a lelki életben, ahogyan az Apostol írja:

„törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra”  (1Kor 12,31),

ám ez a természetes buzgóság természetellenesre változik, amikor egymásra féltékenykedünk vagy irigykedünk.

Az elmében van természetes harag és gyűlölet, amikor az ember haraggal fordul szembe minden olyan dologgal, amit az ellenség sugall és ellenkezik Istennel – ami nélkül nem lehet szert tenni lelki-testi tisztaságra sem –, vagy gyűlöl mindent, ami hamisság és hazugság Istennel szemben, ámde ez a harag természetellenesre változik, amikor haragszunk felebarátunkra, méghozzá gyakran szükségtelen és haszontalan dolgok miatt, vagy magát a felebarátunkat gyűlöljük.

Van bennünk egy természetes büszkeség is ellenfeleinkkel szemben. Ezt látjuk Jób esetében:

„Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam (Jób 30,1)!”

Ezzel szemben mi történik? Az ember megalázkodik ellenfeleivel szemben és gőgösen viselkedik felebarátjaival szemben.

Önvizsgálat Krisztus példája nyomán

Vizsgáld meg magad, aki Krisztus halálára és feltámadására keresztelkedtél meg!

Milyen halál volt az, amellyel meghalt, mert ő bűntelen volt!

Szegénységben élt, te pedig nem viseled el a szegénységet!

Neki „nem volt hol a fejét lehajtania” (Mt 8,20), te pedig nem viseled el a nélkülözéseket!

Mindenfajta megaláztatást elviselt, te pedig egyet sem vagy képes elviselni!

Ő, amikor szenvedett, nem jött indulatba, te pedig indulatoskodsz, annak ellenére, hogy másoknak gyakran terhére vagy!

Alázatos volt, még a bűnösöket is magához hívta, te pedig még azokat is képes vagy vérig sérteni, akik szeretnek téged!

Ő szelíd volt azokkal szemben, akik bűnbe estek, te pedig gőgösen mások fölé emeled magad!

Ő életét adta azokért, akik a szeme előtt vétkeztek, hogy megváltsa őket, te pedig még azokért sem vagy képes az életedet adni, akik szeretnek téged!

Ugyanígy tettek az apostolok, szentek, vértanúk is. Hosszan tűrők voltak, nem fizettek rosszal a rosszért, nem indulatoskodtak. Miért? Mivel tudták, hogy nem emberi akarat van mögötte, hanem a Sátán hamissága. Ezért nem viszonozták a dühöt dühhel, hanem imádkoztak értük.

Erényekről, szenvedélyekről

Az istenfélelem minden erénynek anyja! Mi a jele annak, van-e bennem istenfélelem vagy nincs? Nincs benned istenfélelem:

Ha anyagi kárt szenvedsz és bánkódsz miatta;

ha valaki megdicsér, te pedig magadra veszed a dicséretet;

ha leszidnak, és emiatt bánkódsz;

ha a rangos emberek társaságát, kapcsolatait keresed;

ha vitába keveredsz valakivel és újra csak a magadét hajtogatod;

ha lenézik, nem értékelik azt, amit mondasz, és emiatt bánat fog el!

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok”, mondta az Úr Jézus (Jn 14,18). Ha azt akarjuk, hogy az Úr eljöjjön hozzánk, nem akarunk árván maradni, akkor igyekezzünk mindent megtartani, amit Krisztus parancsolt nekünk, és eljön hozzánk.

Három olyan erény van, amely a keresztény ember elméjét megvilágosítja:

Ha nem lát semmi gonoszságot a másik emberben;

ha jót tesz azzal, aki vele rosszat tesz;

ha minden váratlan megpróbáltatást lelki nyugalommal visel el.

Ez a három erény újabb három áldást hoz:

Ha a szeretet útjára akarsz lépni, szabadulj meg először is attól a gondtól, hogy embertársaid jók-e vagy rosszak! Ha nem látsz a másikban gonoszságot ― szeretetet szül benned;

ha jót teszel azzal, aki veled rosszat tett ― békességet hoz neked;

ha a váratlan megpróbáltatást elviseled ― szelídséget teremt benned.

Mi a belső csend? Ha nem kíváncsiskodsz azzal kapcsolatban, ami nem tartozik rád.

Az indulattól sokat szenved mind az ember, mind a környezete. Mi az, ami különösképpen kiváltja?

Az, amikor adnunk kell valamit másnak, vagy éppen annak során, amikor kapunk valamit;

az, amikor a saját akaratunkhoz feltétlenül ragaszkodunk;

az a vágy, hogy másokat tanítsunk;

az, hogy okos embernek tartjuk magunkat.

Az irigységtől is sokat szenvedünk. Ha elfog az irigység, emlékezz rá, hogy mindnyájan Krisztus tagjai vagyunk, és ha felebarátunk megtiszteltetésben részesül,  vagy éppen megaláztatásban, az mindnyájunk számára megtiszteltetés vagy megaláztatás.

Ha valamilyen bűntől akar az ember szabadulni, vagy törvénytelen kapcsolattól (vagy jóindulatú, ill. nem jóindulatú eretnekségtől), hogy az Úr Jézust kövesse, nem szabad visszafordulni, és „megbeszélni”, „rendezni”, netán „tanácsot kérni”. Az Úr jól tudta, hogy egy ilyen „visszatérés”, „megbeszélés” az elhatározásunkat befolyásolhatja, ezért mondta annak, aki követni akarta:

„Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára Lk 9,61-62).”

Valamilyen kínzó szenvedély szorongat bennünket, amivel küzdenünk kell

Amikor azért imádkozol Istenhez, hogy szabadítson meg valamilyen szenvedélytől, és nem hallgat meg, ne csüggedj, ő jobban tudja, mi az, ami hasznos a számodra. Hanem így imádkozz hozzá:

„Uram, Jézus Krisztus, segíts rajtam, ne engedd, hogy vétkezzek ellened, mert eltévelyedtem. Ne engedd, hogy saját akaratomat kövessem, ne engedd, hogy elvesszek vétkeimben. Légy könyörületes teremtményedhez, ne vess meg engem, mert erőtlen vagyok, ne hagyj el engem, mert hozzád menekülök, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened. Előttem van mindaz, ami gyötör, rajtad kívül nincs más menedékem. Könyörületes Uram, ments meg engem, hadd szégyenüljenek meg mindazok, akik ellenem támadnak, el akarják venni lelkemet. Hiszen a te erőd, Uram, mindent felülmúl, általad dicsőítjük az Istent és Atyát és a Szentlelket.”

Lelkiismereted megsúgja majd szívednek, mi az a dolog, ami miatt Isten még nem hallgat meg. Lehetetlen ugyanis, hogy Isten ne hallgassa meg az embert, amikor az mindenben engedelmeskedik neki!

Ne kívánj magasabb rendű karizmákban részesülni Istentől addig, amíg azért imádkozol, hogy valamilyen bűntől, szenvedélytől szabadítson meg téged. Isten ajándéka ugyanis magától elérkezik hozzád, mihelyt magadban tiszta helyet készítettél számára.

 Nem egészséges bűntudat

Őszinte bűnbánatot tartottál, de kételkedsz, Isten megbocsátott-e, továbbra is gyötör a lelkiismeret. Gondolj a tékozló fiúra. Amint elhagyta a „sertések eledelét”, megtért az atyai házba és megvallotta bűneit, az atya azonnal kihozatta a legszebb ruhát, hogy adják rá. Ugyanilyen örömmel és azonnal fogadja be Isten a megtérőt, és nem emlékezik többé korábbi bűneire!

Ha tanácsot kér valaki tőled valamiben, te pedig, miután jól megfontoltad, elmondod neki, hogyan szabadulhat meg attól, ami nyomasztja, ő pedig újra eljön hozzád, ugyanazokkal a szavakkal, és semmit sem teljesít abból, amit mondtál neki, tartsd a továbbiakban távol magadat tőle, mert halálra fogja gyötörni lelkedet.

(Folytatjuk)