Sok ember összezavarodott, míg mások pánikba estek az egész világon terjedő koronavírus fenyegetése miatt. Én mindazonáltal azt gondolom, ennek nem kellene így lennie, mert amit Isten velünk tesz, azt szeretetből teszi. A keresztények Istene jó Isten, a könyörület és a szeretet Istene, aki „szerette az emberiséget”. Isten azért teremtett minket jóságából, hogy megossza velünk életét és dicsőségét. Amikor bűnbe estünk, megengedte, megint csak jóságából, hogy a halál belépjen életünkbe és így bűneinkben ne váljunk halhatatlanná, hanem keressük a megváltást. Habár elbuktunk, Isten sohasem szűnt meg gondoskodni rólunk, nemcsak anyagi javakkal, hogy fenntartsa fajunkat, hanem prófétákat és igazakat küldött, hogy elkészítse útját jöveteléhez és megoldja tragédiánkat, és örök megváltást hozzon felfoghatatlan szeretetének keresztje és feltámadása által. Eljött és magára vette a bűn átkát, és mindvégig kimutatta szeretetét: „mivel szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1). Minden, amit Isten tett, amikor megteremtett minket, amikor gondoskodott rólunk javakkal, hogy fenntartsa a világot, amikor elkészítette útját, hogy eljöjjön a földre, amikor eljött személyesen és ilyen megdöbbentő módon hozta el megváltásunkat, mindezeket jóságából tette. Jósága határtalan. Megváltott minket, és hosszantűrése oly nagy irántunk, hogy addig vár, míg eljutunk az igazság ismeretére (1Tim 2,4) és elhozza az igaz bűnbánatot úgy, hogy Vele lehessünk mindörökké. Így tehát az ember és Isten közti viszony valamennyi szintjén Istenünk csakis jóságot és könyörületet tanúsít, „ami jobb, mint az élet” (Zsolt 63,3); jósága a természete és mindent az ember javára és megváltására tesz.
Következésképp, amikor újra eljön megítélni a világot, egy másik Isten ítél majd? Nem ugyanaz a jó Isten lesz-e, a könyörület és a szeretetteli törődés Istene, aki szereti az emberiséget? Legyünk bizonyosak abban, hogy nem egy másik Isten előtt kell megjelennünk, hanem az előtt, aki teremtett és megváltott minket. Így tehát ugyanazzal a könyörülettel és szeretettel ítél meg majd minket. Ezért nem kell sem pánikba esnünk, sem reszketnünk, mert ugyanaz az Isten fogad minket a másvilágon és ítél meg minket ugyanezzel a kedvességgel és együttérzéssel. Néhányan közülünk attól félnek, hogy eljön az órájuk. A koronavírus-járványnak ezért van egy pozitív aspektusa is, mert van néhány hetünk attól a pillanattól, hogy megfertőz minket, a halálunkig. Ezért ezt az időt annak szentelhetjük, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra, annak érdekében, hogy eltávozásunk ne legyen váratlan és felkészülés nélküli, hanem miután végig futottuk evilági pályánkat, imádságban álljunk meg Isten előtt, egyszer hálaadással a halálunkig mindenért, amit Isten értünk tett, másszor meg bűnbánattal kérve bűneink bocsánatát. Semmi sem árthat nekünk az oldalunkon egy olyan Istennel, aki mindent jóságából tesz. Egyszerűen mindvégig folytatnunk kell a hálaadást és alázatos imádságban kérnünk bűneink bocsánatát.
Ami engem illet, nekem segít ez a járvány. Vágytam arra, hogy ismét rátaláljak az imára, úgy mint rég, amelyben áttekinthetem életemet születésemtől mostanáig, köszönetet mondva Istennek minden jótéteményéért „amiről tudok és amiről nem tudok”; és amivel egész életemet átfogom, bánva bűneimet és vétkeimet. Csodálatos dolog ima közben áttekinteni az életet, mindent Isten elé hozva állhatatosan az imádságban. Akkor úgy érzed, hogy megváltották az életed. Ezért lehet ez a helyzet valóban segítségemre. Nem esem kétségbe, hanem „bocsánatért esedezem bűnöm miatt” (Zsolt 38,18).
Isten jóságát kell látnunk minden dologban, ami most történik. A szent atyák látták jóságát, szerető gondoskodását. Egy hasonló járvány ütötte fel a fejét a 4. században az egyiptomi sivatagban, ami több mint a szerzetesek harmadát elragadta, de az atyák ihletetten azt mondták: „Isten elragadta a szentek lelkeit az Ő országába”, és nem estek félelembe. Az Úr maga beszél az Evangéliumban az utolsó napokról, az ítéletekről és a megpróbáltatásokról, amelyeken a világnak át kell esnie a második eljövetel előtt. Az Úr, aki vért izzadva imádkozott a Getsemáné-kertben az egész világ megváltásáért, mondja azt, hogy amikor látjuk a félelmetes dolgokat megtörténni a második eljövetele előtt, emeljük fel fejünket, bizakodjunk, mert közel van a megváltásunk (vö. Lk 21,28). Néhányan azt mondják nekem: „Isten nyújtsa ki segítő karját.” De hát éppen ez Isten keze. Ő akarja és munkálkodik a megváltásunkon „sokszor és sokféle módon” (Zsid 1,1), „Atyám munkálkodott ez idáig és én is munkálkodom” (Jn 5,17). Lehetséges, hogy ez a vírus eszköz, amely által Isten sokaknak segít abban, hogy magukhoz térjenek és bűnbánatot gyakoroljanak, és begyűjtse a kész lelkeket örök országába. Ezért azok, akik feladják és rábízzák magukat Isten gondviselésére, mindannyian hozzájárulnak a javukhoz: „Minden a javukra válik azoknak, akik szeretik Istent” (Róm 8,28).
Ezért nincs helye a rémületnek. És nem kell elutasítanunk azokat az intézkedéseket sem, amit az állam hoz, hogy csökkentsék a fertőzés terjedését, amit látunk sok embertársunk életében. Helytelen szembe szegülni a hatóságokkal. Meg kell tennünk, amit a kormányzat mond, mert nem azt kérik, hogy tagadjuk meg hitünket, csak azt kérik, hogy tartsunk be néhány szabályt minden ember közös jólétéért, hogy elmúljon ez a vírus, és ez egyáltalán nem oktalanság. Néhány ember ezt túlságosan hitbéli kérdésnek gondolja, zászlókat lengetnek és mártírt és hitvallót játsszanak. Számunkra ez nem kérdés, egyszerűen alá kell magunkat vetnünk a kormány rendeleteinek, mivel, ha betegek leszünk, akkor a kórházukba kerülünk és ők viselik gondunkat és a költségeket is. Miért ne hallgassunk rájuk?
Ez Krisztus éthosza, amit Isten földi életében megmutatott és ez az apostoli parancs, amit kaptunk: „Rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a hatalmaknak, engedelmeskedjenek a bíráknak, legyenek készen minden jó cselekedetre, senkire se mondjanak rosszat, ne legyenek viszálykeresők, hanem szelídek és tanúsítsanak mindig szelídséget minden ember iránt” (vö. Tit 3,1-2); és „Engedelmeskedjetek minden emberi rendeletnek az Úrért, legyen akár királyé akár legfelső hatalomé …” (lásd 1 Pét 2, 13-17). Ha nem engedelmeskedünk vezetőinknek, akik nem kérnek sokat, hogyan engedelmeskedünk Istennek, aki az isteni törvényt adja nekünk, ami sokkal fenségesebb, mint bármilyen emberi törvény? Ha megtartjuk Isten törvényét, minden emberi törvény felett állunk, ahogy a 2. századi apologéták mondták abban a Római Birodalomban, amely üldözte a keresztényeket.
Ha azt kérik tőlünk, hogy hagyjunk fel az egyházi szolgálatok végzésével, egyszerűen tegyük ezt és áldjuk Isten gondviselését. Továbbá, felidézhetjük még az atyák egy régi, palesztinai hagyományát: Nagyböjtben, a vajhagyó vasárnapon a kölcsönös bocsánatkérés (a megbocsátás vecsernyéje) után kimentek a sivatagba negyven napra, liturgia nélkül, egyszerűen folytatták böjtben és imádságban, hogy felkészüljenek és visszatérjenek Virágvasárnap, és Istenhez illő módon ünnepeljék Urunk szenvedését és feltámadását. Jelen körülmények arra kényszerítenek minket, hogy úgy éljünk újra, ahogyan régen, az egyház keblén. Mondhatjuk úgy is, arra kényszerítenek, hogy jóval hészükhasztább módon éljünk, több imádsággal, és ez ellensúlyozza az isteni liturgia hiányát és felkészít minket, hogy még nagyobb vággyal és még több odaadással ünnepeljük az Úr Jézus szenvedését és feltámadását. Így tehetjük a vírust a hészükhazmus győzelmévé. Legyen bárhogy is, amit Isten megenged az életünkben, azt jóságából teszi az ember jólétéért, mert sohasem akarja, hogy teremtménye sérüljön bármilyen módon is.
Bizonyos, hogy ha megfosztatunk az isteni liturgiától hosszabb időre, el tudjuk viselni. Mit kapunk a liturgián? Részesülünk Krisztus kegyelmével teljes testében és vérében. Ez nagy tisztesség és haszon számunkra, de Isten kegyelmét sok más módon is megkapjuk. Amikor gyakoroljuk a hészükhaszta imádságot, Isten jelenlétében vagyunk, értelmünkkel a szívünkbe hívjuk Krisztus szent nevét. Az isteni név elhozza Krisztus kegyelmét, mert ez elválaszthatatlan személyétől és elvezet minket a jelenlétébe. Krisztus jelenléte lemos, megtisztít minket bűneinktől és vétkeinktől, megújítja és megvilágosítja szívünket úgy, hogy benne megjelenik Krisztus, a mi megváltó Istenünk képe.
Ha nem ülhetjük a Húsvétot a templomban, emlékezzünk arra, hogy Krisztussal minden kapcsolat Húsvét. Megkapjuk a kegyelmet az isteni liturgián, mert az Úr Jézus jelen van benne, ő végzi a szentséget és Ő az, aki átadatik a híveknek. Ugyanakkor, ha az Ő nevét hívjuk, belépünk ugyanezen jelenlétébe és ugyanebben a kegyelemben részesülünk. Ezért, ha meg is vagyunk fosztva a liturgiától, örökké birtokunkban van a neve, nem maradunk távol az Úrtól. Mi több, az Ő igéje is birtokunkban van, főképp az evangéliuma. Ha az ő szava folyton a szívünkben lakozik, ha tanulmányozzuk, ha imádkozzuk, ha ez válik a nyelvünkké, amivel Istenhez beszélünk, ahogy ő beszélt hozzánk, akkor újra eljut hozzánk az Úr kegyelme. Mert igéi az örök élet igéi (Jn 6,68) és ugyanaz a titok megy végbe, megkapjuk kegyelmét és megszentelődünk.
Továbbá, mindenkor, ha kedvesek vagyunk embertársainkkal, az Úr örvendezik, és úgy tekint rá, hogy az ő nevében tettük ezt és megjutalmaz minket. Ez egy másik módja annak, hogy az Úr jelenlétében éljünk. Megkaphatjuk kegyelmét a böjtben, a hálaadásban és minden jó tettel. Ha tehát arra kényszerülünk, hogy elkerüljük a templomot, akkor is egyesülhetünk vele lélekben ezekben a szent erényekben, amelyek ismertek Krisztus testében, a szent Egyházban, és amelyek megőrzik a hívek egységét Krisztussal és szent testének más tagjaival. Minden, amit csak teszünk az Úrnak, liturgia, mert ezek üdvösségünket szolgálják. A liturgia nagy esemény az egyház életében, ahol a híveknek lehetőségük van rá, hogy kicsiny életüket Isten határtalan életével cseréljék fel. Habár ennek az eseménynek az ereje függ attól is, hogyan készülünk fel rá, minden már említett dologgal, imádsággal, jótettekkel, böjtöléssel, felebarátunk szeretetével, bűnbánattal.
Ezért, szeretett testvéreim, nem szükséges heroikusan küzdenünk a kormány által hozott megelőző intézkedések ellen, amelyek minden ember javát szolgálják. És nem kell kétségbe sem esnünk, hanem bölcsen használni minden módot arra, hogy ne veszítsük el élő kapcsolatunkat Krisztussal. Semmi sem árthat nekünk, egyszerűen türelmesnek kell lennünk egy kis ideig és Isten látja majd türelmünket. Távolítsatok el minden akadályt, minden kísértést és meglátjuk újra az örömteli napok hajnalát és együtt ünnepeljük közös reményünket és szeretetünket Jézus Krisztusban.
Zakariás atya, az essexi Keresztelő Szent János monostorból
(Maldon, Essex, Anglia)
(2020. március 19.)
(ford. Ö. Cs. József)
