(Folytatás)
»III. A család: Krisztus Egyház iránti szeretetének a képmása
- Az Ortodox Egyház a férfi és a nő elválaszthatatlan szeretet kötelékét Krisztus és az Egyház „nagy titkának” tartja (Ef 5,32), és a családot, amely ebből születik, a gyermekek születése és fölnevelése egyetlen garanciájának az isteni Gondviselés által rendelt „kis egyház” képének megfelelően…
A házasságban és a családban tapasztalható jelenkori válság a szabadság-mint-felelősség válságának a következménye, ahol a szabadság egy önmagára összpontosító önmegvalósításba hanyatlik, azonosul az egyéni ön-jutalmazással, önelégültséggel és autonómiával, elvész a férfi és a nő egyesülésének szakramentális jellege, amely a szeretet önfeláldozó lelki jellege elvesztésének a következménye. A jelenkori társadalom világi módon közelíti meg a házasságot, csupán szociológiai és realista elvek alapján, a kapcsolat egyik puszta formájának tartja sok más kapcsolat mellett, amelyek mind egyenlő intézményes érvényességgel bírnak.
A házasság egy az Egyház által táplált életműhelye a szeretetnek és Isten kegyelmének a felülmúlhatatlan adománya. Az egybekötő Isten láthatatlanul jelen van benne, „egymáshoz simítja” azokat, akik Krisztussal és egymással kötik össze életüket. A koronák, amelyek a szertartás során a menyasszony és a vőlegény fejére kerülnek az áldozatra és az Isten és egymás iránti teljes odaadásra utalnak. Ám az Isten Országának életére is, feltárva, hogy a szeretet titka (szentsége) a végső időkre is mutat.
- A szent zsinat kivételes szeretettel és gonddal fordul a gyermekekhez és minden fiatalhoz. A „gyermekség” meghatározásának egymással kölcsönösen ellentmondó keverékében legszentebb Egyházunk az Úr szavaira emlékeztet: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3), és „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda” (Lk 18,17), valamint arra, amit az Úr azokról mond, akik „akadályozzák” (Lk 18,16) a gyermekeket abban, hogy Hozzá jöjjenek, és azokról, akik „megbotránkoztatják” őket (Mt 18,6).
Az Egyház a fiataloknak nem csupán „segítséget”, hanem „igazságot” kínál, az új isteni-emberi élet igazságát Krisztusban. Ortodox keresztény fiataloknak tudatában kell lenniük, hogy az Ortodox Egyház sok évszázados és áldott hagyományának a hordozói, és egyben e hagyomány tovább vivői, akik bátran fogják őrizni és dinamikus módon fogják ápolni az Ortodoxia örök értékeit, hogy így tegyenek életet adó keresztény tanúságot. Belőlük kerülnek majd ki Krisztus Egyházának jövendő pásztorai. A fiatalok így nem csupán az Egyház „jövőjét” jelentik, hanem Istent-szerető és embert-szerető életének tevékeny kifejezését is a jelenben.
(Forrás: www.orthodoxcouncil.org)
(Folytatjuk)
(Ford. I. T.)
