Az ortodox egyháznak 2016. június 17-én, Kréta szigetén megnyitott, eredetileg összortodoxnak tervezett, majd nagy regionális zsinatként megtartott, pünkösdi nagygyűlése ünnepélyes enciklika kiadásával ért véget, amelynek bő kivonatát az alábbiakban, folytatásokban közöljük:
»Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében
…Az egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli Egyház szent és nagy zsinata Krisztusnak, az Isten és embernek, Isten Egyszülött Fiának és Igéjének hiteles tanúja, aki megtestesülése, minden földi műve, keresztáldozata és feltámadása által kinyilatkoztatta a Háromságban-egy-Istent mint végtelen szeretetet. Ennélfogva egy szájjal és egy szívvel küldjük ezt az üzenetet „a bennünk lévő reménységről” (1Pét 3,15), nem csupán legszentebb Egyházunk fiainak és leányainak, hanem minden embernek, akár „közel lévőnek, akár távol lévőnek” (vö. Ef 2,17)…
I. Az Egyház: Krisztus Teste, a Szentháromság képmása
- Az egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli Egyház isteni-emberi közösség a Szentháromság képmására, a végső idők előíze és megtapasztalása a szent eukarisztiában, az eljövendő dolgok dicsőségének a kinyilatkoztatása, és, állandó Pünkösdként, el nem hallgattatható profetikus hang ezen a világon, Krisztus Országának jelenléte és tanúja, „amely eljött hatalommal” (vö. Mk 9,1). Az Egyház, Krisztus Testeként, Hozzá „gyűjti egybe” a világot (Mt 23,37)…
- Az Apostolok és az Atyák hagyománya ─ követve az Úr, az Egyház Alapítója szavát, aki az Utolsó Vacsorán… a szent eukarisztia szentségét ránk hagyta ─ elsősorban „Krisztus Testeként” jelölte meg az Egyházat (Mt 25,26; Mk 14,22; Lk 22,19; 1Kor 10.16-17; 11,23-29), és ezt mindig összekapcsolta Isten Fia és Igéje megtestesülésének a titkával a Szentlélektől és Szűz Máriától. Ebben a szellemben mindig hangsúlyt nyert az a tény, hogy elválaszthatatlan kapcsolat van mind a Krisztusban megvalósult isteni leereszkedés teljes titka és az Egyház titka, mind pedig az Egyház titka és a szent eukarisztia titka között, ami szüntelenül megerősítést nyer az Egyház szentségi életében a Szentlélek működése révén.
Az Ortodox Egyház, ehhez az egybehangzó apostoli hagyományhoz és szentségi tapasztalathoz hűen, az egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli Egyház hiteles folytatását testesíti meg, ahogyan ezt a Hitvallásban valljuk, és amiként az Egyházatyák tanításában megerősítést nyer. Ily módon tudatában van nagyobb felelősségének, nem csupán azért, hogy ennek a tapasztalatnak a hiteles megnyilvánulását biztosítsa az egyházi testben, hanem azért is, hogy az igazságról szóló megbízható tanúságot tegyen az egész emberiség előtt.
- Az Ortodox Egyház, egységében és katolicitásában (egyetemességében), a jeruzsálemi apostoli zsinattól kezdve (ApCsel 15,5-29) egészen a mai napig, a Zsinatok Egyháza. Az Egyház önmagában is Zsinat, amelyet Krisztus hozott létre és a Szentlélek irányít az apostoli szavakkal összhangban: „tetszett… a Szentléleknek és nekünk” (ApCsel 15,28). Az egyetemes és a helyi zsinatokon keresztül az Egyház egykor hirdette és továbbra is hirdeti a Szentháromság titkát, amelyet Isten Fia és Igéjének megtestesülése nyilatkoztatott ki. A zsinati munka a történelem folyamán megszakítás nélkül folytatódott a későbbi, egyetemes tekintéllyel bíró zsinatokon, mint pl. a Nagy Szent Photiosz, konstantinápolyi pátriárka alatt összehívott nagy zsinat alkalmával (879-880), a Palamasz Szent Gergely idejében egybegyűlt zsinatokon (1341, 1351, 1368), ahol ugyanaz a hitigazság nyert megerősítést, különös tekintettel a Szentlélek származására és az ember részesedésére a teremtetlen isteni tevékenységekben („energiákban”), majd a nagy konstantinápolyi zsinatokon, 1484-ben, amely elhatárolta magát az unionista firenzei zsinattól (1438-1439), az 1638, 1642, 1672 és 1691-ben tartott zsinatokon, amelyek elhatárolták magukat a protestáns tanoktól, valamint 1872-ben, amely elítélte az etnofiletizmust[1] mint egyháztani eretnekséget…
- Az ember szentsége nem képzelhető el Krisztus Testétől elkülönülten, amely az Egyház (Ef 1,23). A szentség attól az Egytől származik, aki egyedül Szent. A szentség az emberiség részesedése Isten szentségében, a „Szentek közösségében”, amiként a pap hirdeti a szent liturgia során: „Szentségek a szenteknek”, és amelyre a hívők így válaszolnak: „Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atya Isten dicsőségére. Ámen.”…
- Az Ortodox Katolikus Egyház tizennégy, összortodox szinten elismert Autokefál Egyházból[2] áll. Az autokefalitás elvének nem szabad úgy érvényesülnie, hogy az Egyház katolicitásának és egységének az elve csorbát szenvedjen. Ezért úgy véljük, hogy a Püspöki Bizottságok megalakítása az ortodox diaszpórában, amelyek magukba foglalják mindazokat az elismert, kanonikus püspököket, akik az egyes régiókban a saját bizottságaik kebelében vannak kinevezve, és azok kanonikus joghatósága alatt is maradnak, pozitív lépést jelent kanonikus megszerveződésük irányába, és az említett Bizottságok harmonikus működése a zsinati egyházi elv tiszteletének a garanciája…«
(Forrás: www.orthodoxcouncil.org)
(Folytatjuk)
(Ford. I. T.)
[1] Egy helyi egyház vagy egyházmegye nem területi, hanem etnikai alapon történő szervezése.
[2] „Saját egyházfővel rendelkező”, ön-igazgató. A tizenötödik az „Amerikai Ortodox Egyház”, amelynek megalakulása 1794-re, az alaszkai orosz misszióra nyúlik vissza, és az Orosz Ortodox Egyháztól nyert autokefalitást 1970-ben, de autokefál státusa még nincs összortodox szinten elismerve.
