Mi a házasság?

Egy férfinak és egy nőnek az emberi közösség és a törvény előtt szentesített kapcsolata? Igen, az, és jogi értelemben – tegyünk itt is tanúságot róla – csak ezt szabad „házasságnak” nevezni. Ám a házasság ennél több, hiszen tudjuk, egy férfi és nő meg nem ismételhető, kizárólagos kapcsolatot létrehozó szerelme, szeretete alkotja a fundamentumát. Szerelem, szeretet, egy életre szóló szövetség jóban-rosszban, utódok, gyermekek születése, fölnevelése, ami az élet igazi értelme! Lehet a házasságról még ennél többet mondani?

Igen, lehet, ha keresztény házasságról beszélünk. A házasság még ennél is több lehet.

Annyival több, hogy maga Jézus Krisztus, az ő személye, az ő tettei, az ő szava, az ő parancsai, az ő szeretete kerül életünk középpontjába. Amiként a kánai menyegzőn Édesanyja, a tanítványok, a szolgák, a násznép esetében történt (János evangéliuma, 2. fejezet). Ő került az ünnep középpontjába, miután a szegény násznép szükségét látva ─ Édesanyja közbenjárására, és a szolgák buzgó segítsége mellett, akik a hat kővedret színültig töltötték vízzel ─, a vizet a legfinomabb borrá változtatta!

Ha Urunk, Jézus kerül egy férfi és egy nő, valamint a gyermekeik által alkotott és az egyház szentségében megáldott család középpontjába, akkor az emberi élet merőben új értelmet nyer: már nem a mi emberi szavunk, döntéseink, cselekvésünk, szeretetünk, nem mi magunk leszünk a legfontosabbak ebben a kis közösségben, hanem ami ennél sokkal több ─ maga Jézus Krisztus. És csak ő utána következünk mi, mivel az ő személye, az ő szavai, az ő parancsai, az ő szeretete áraszt világosságot mindenre, amit mondani, dönteni, cselekedni, munkálni, alkotni akarunk. Így megtörténhet a kánai csoda: a szerelemnek az emberi törvények előtt szentesített, jog szerint is tiszta köteléke ─ a tiszta és iható víz ─ drága, nemes, mások számára is kívánatos, ritka, ünnepi borrá változik. Királyok borává.

Ez a Krisztus egyháza által megáldott, keresztény házasság hivatása: Jézus Krisztus követésének vegyítetlen, színtiszta, nemes, mindenki számára kívánatos, ünnepi italával kínálni meg nap, mint nap szeretteinket, és mindazokat, akikkel a mi Istenünk hétköznapi és ünnepi útjainkon, várva vagy váratlanul összehoz.

A szeretet nem csupán érzelmek dolga. Ha a szívünk tele van jó érzelmekkel, az nagy kegyelem. De a szeretet elsősorban mégis cselekvés. Az isteni parancsok megtartása. Önmagunkat nem kímélő munka és szolgálat Istennek, szeretteinknek, felebarátainknak. Urunk is ezt mondja az ő szeretetéről:

„Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok.” (Jn 14,15-18)

I. T.

(Kedves Olvasóink! A videó megnyitásához a “Silverlight” program szükséges!)