A szent józanok Filokáliájából

Kedves Híveink, Olvasóink!
Most kezdődő sorozatunkkal a „A szent józanok Filokáliájából” (Velence 1782 – Athén 1982; Dobrotoljubije 1895 – Áthoszi Szent Panteleimon monostor), a „Szép és jó szeretetéből” szándékozunk válogatott tanításokat, mondásokat közzé tenni. A görög kiadást több helyen bővíti az áthoszi orosz, amit itt következő válogatásunkban is figyelembe vettünk. Reméljük, hogy mindaz a szépség és jóság, amit a szent józanok, Krisztus követői gyakoroltak és tanítottak, mások számára is hasznosnak bizonyul.

I. Egyiptomi Szent Antal

Szent Pál és Szent Antal találkozása

„Akik ismerik Istent, eltelnek minden jósággal, szeretettel, és a mennyiek után vágyakozva nem törődnek életükkel: ám az ilyenek nem sokak tetszését keresik, nem is sokaknál találnak tetszésre.”

„A krisztusi életről, a jó erkölcsről és más mondások”
Kik az értelmes emberek?
Az emberek helytelenül azt gondolják, azok az értelmesek, akik áttanulmányozták a régi bölcsek írásait, könyveit. Ámde valójában azok rendelkeznek értelmes lélekkel, akik meg tudják különböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz: menekülnek attól, ami a léleknek rossz és káros, de buzgón gyakorolják azt, ami jó és a léleknek hasznos. Csak az ilyen embereket lehet igazából értelmesnek nevezni.
Kinek tárjuk fel gondolatainkat, kivel osszuk meg rejtett gondjainkat?
Nem kell bárki előtt feltárni a gondolataidat, hanem csak azok előtt, akik orvosolni tudják a lelkedet.
Hogyan válasszunk lelki vezetőt?
A jó lelki vezető legfőbb ismérve tanításának tisztasága, azaz, szavai összhangban vannak a Szentírás szavaival; egyúttal pedig életének tisztasága. (Az ariánusok és más eretnek tanítások képviselői épp az istenfélő és szigorú erkölcsök látszatával gyakoroltak sokakra vonzerőt!)
Kálisztosz, aki később konstantinápolyi pátriárka lett és Ignátiosz Xantopulosz is tanít arról, hogyan válasszunk igazi lelki vezetőt:
Neked kell megkeresned, erőfeszítést tenned, hogy jó lelki vezetőt találj. Élete és szavai között legyen összhang. Értelme legyen emelkedett, de a szíve alázatos. Ámde vigyázz a hitetlenségre és a gőgre, mert az Ellenség, aki minden szépséget és harmóniát gyűlöl, e gyöngeségek alapján megpróbálhat ellentétet támasztani kettőtök között.
Ehhez a témához kapcsolódnak még Egyiptomi Szent Antal következő mondásai:
Minden testvérhez légy kedves, de ne legyen mindenki a tanácsadód.
A barátot tedd előbb próbára, ne engedj bárkit közel magadhoz, ne bízd rá magadat bárkire. Ha lehet, válassz magadnak egyetlen barátot, de az istenfélő legyen. Ámde mindennél jobb, ha Istenhez ragaszkodsz, ahogy egy gyermek ragaszkodik az apjához.
Ha valamilyen feladatot vállalsz az egyházi közösségben, oktatást, betegápolást, betegek látogatását, éneklést, hogyan végezd?
Végezd engedelmességgel, szívesen és szeretettel. Így két jutalmat kapsz Istentől: egyiket az engedelmességért, másikat azért, mert a feladatot szeretettel, szívesen végzed.
Ha a buzgóság kihűlt bennünk, ha langyosak, közömbösek vagyunk, mivel serkentsük a lelkünket?
Nem jó ezzel az állapottal megbékélni, nehogy a lámpás végleg kialudjon bennünk.
Serkentsük magunkat az elmúlásra való emlékezéssel. Mit mondott Isten a példabeszédben az esztelen gazdagnak?
„Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?”
Mi lesz a halál után? Mindez fölkelti az istenfélelmet.
Buzgóságunkat belülről is kell serkenteni, hogy valóban belülről, a szívünkből fakadjon. Hogyan? Emlékezz az Isten iránti első szeretetre:
„Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg:…Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet” (Jel 2,1-4).
„Harmadszor is szólt hozzá: »Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: »Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. « Jézus ezt mondta neki: »Legeltesd az én juhaimat! «” (Jn 21,17)
Mit tegyek, ha nem tudok szabadulni valamilyen szenvedélyemtől, netán vétkes szokásomtól? Kövesd Ezékiást, Péter apostolt és a rosszhírű asszonyt:
Emlékezz Ezékiás királyra, aki könnyeiért nemcsak a betegségtől való gyógyulást kapta meg, hanem még tizenöt évet az életéhez:
„Azokban a napokban Ezékiás halálosan megbetegedett. Akkor bement hozzá Ézsaiás próféta, Ámosz fia, és azt mondta neki: »Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!« Erre Ezékiás a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz. Ezt mondta: »Ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben!« És sírt Ezékiás, hangos sírással. Ekkor szólt az Úr szava Ézsaiáshoz: »Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. Asszíria királyának kezétől megmentelek téged és ezt a várost… «” (Iz 38,1-6).
Mit tett Péter apostol, miután háromszor azt vallotta, hogy nem ismeri az Urat?
„Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: »Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.« Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt” (Mt 26,75). (Olyannyira megszabadult a félelem szenvedélyétől, hogy Néró idejében a vértanúságtól sem riadt vissza, megvallotta Krisztust, és kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék meg, mivel nem méltó arra, hogy ugyanúgy haljon meg, mint a Mestere.)
Mit tett a rosszhírű asszony, aki eljött a farizeus házába, hogy megkenje Jézust a kenettel?
„Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát…” (Lk 7,37-38).
Mit tegyek, ha úgy érzem, válaszút elé értem, itt van karnyújtásnyira a boldogság – tegyük hozzá, kétes boldogság – megragadhatnám, de Krisztust sem akarom elveszíteni?
Az Úr Jézus azzal mutatta meg számunkra kivételes irgalmát és szeretetét, hogy értünk elviselte a kereszthalált. Ha ezt megértjük és átérezzük, akkor az apostollal együtt ki tudjuk mondani, hogy elsősorban nem önmagunknak élünk:
„Krisztus szeretete ugyanis sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,14-15).
Jézus keresztje számunkra a tökéletes türelem mintaképe is:
„Gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek” (Zsid 12,3).
Ha elfogadjuk, hogy nem önmagunknak élünk, hanem Krisztusnak, ha magunkévá tesszük Krisztus Urunk türelmét, amelyet a kereszten mutatott nekünk, ezt az ígéretet kapjuk:
„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (Jn 12,26).
„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)
„Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is” (2Tim 2,12).
„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek se legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk” (Zsid 3,12-14).

+

II. Egyiptomi Szent Makariosz

“Beszédek a keresztény életről”
„Fussunk oda buzgón a bennünket hívó Krisztushoz, öntsük ki előtte szívünket, és ne essünk gyáván kétségbe üdvösségünk felől. Mert a gonosz csalárd fortélya, hogy korábbi bűneink felidézésével a kétségbeesés útjára taszítson.”
Szent Makariosz atyánk tanításának nagyon egyszerű a foglalata:
Lefesti az ember eredeti, boldog állapotát; a bukott lét tragikumát, és kimondja: egyedüli megmenekülés, üdvösség csak az Úr Jézus Krisztusban van. Ezért az embernek nincs más választása, mint szilárd elhatározást tenni, hogy az Urat fogja követni. Mindez viszont erőfeszítéssel, lemondással és megpróbáltatásokkal jár, mivel az ember arra kapott elhívást, hogy itt, a földön a lehető legteljesebb keresztény életet élje:
„Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes”  (Mt 5,48).
Ám, ha komoly és őszinte az igyekezet, Isten kegyelme nem marad el. Ezért mindig szem előtt kell tartani, hogy az ember úgy tud igazán hatékonyan cselekedni, ha sohasem feledkezik meg végső céljáról, halála utáni sorsáról és az általános feltámadásról.
Isten és az emberi lélek közelsége
Nincs ahhoz fogható közelség és kölcsönösség, mint ami az emberi lélek és Isten, Isten és az emberi lélek között áll fenn. A mennyet és a földet Isten az ember számára teremtette, hogy számára lakásul szolgáljon. Ugyanígy, az ember testét és lelkét azért teremtette, hogy benne lakást vegyen, és ott, mint saját otthonában megpihenjen. Úgy szereti a lelket, amelyet saját képére teremtett, mint szépséges menyasszonyát. És ahogy az eljegyzett menyasszony, bármilyen ajándékokat is kapjon a házasságkötés előtt, nem talál megnyugvást, míg létre nem jön a frigy, ugyanígy a lélek sem talál megnyugvást, amíg teljességgel rá nem talál az Úrra. Vagy vegyük például az éhes csecsemőt, aki nem nyugszik meg sem a csörgőre, sem a puha, új ruhára, csakis az anya tápláléka után vágyódik, és csak akkor nyugszik meg, ha a tejet megkapja. Csak még gyönge, nem tud az anyjához menni, ám hadonászni, kiáltozni, sírni tud. Az anya pedig örül, látva gyermeke keresését, erőfeszítését, megesik rajta a szíve, maga megy oda hozzá, táplálja és megnyugtatja. Így kell gondolkozni a lélekről is, egyedül Istenben találja meg táplálékát és megnyugvását.
Vágy, akarat, erőfeszítés
A bukott lét tragikuma és a felismerés, hogy a megmenekülés, a megváltás egyetlen lehetősége Jézus Krisztusban van, Jézus keresésére és követésére ösztönzi a lelket. Ezen az úton nélkülözhetetlen, döntő az ember saját vágya, akarata, erőfeszítése. Mi az, ami lendületet és reménységet ad ennek a vágynak és erőfeszítésnek? Íme, három kép a Szentírásból:
a) Krisztus azért vállalta a sok szenvedést, azért adta át magát a halálnak, hogy így férjen közel a lelkünkhöz, és benne lakást vegyen. Mert étele, itala, ruhája, takarója, megnyugvása a mi lelkünkben van. Ezért szüntelenül zörget lelkünk ajtaján. Fogadjuk hát, vigyük lelkünk bensejébe, mert számunkra is Ő az étel, az ital, az örök élet:
„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3,20).
b) A vérfolyásos asszony nem tudott kigyógyulni betegségéből, de képes volt saját akaratából használni a lábait, hogy az Úrhoz menjen és meggyógyuljon (Mt 9,20-22).
c) A vak Bartimeus nem tudott az Úrhoz menni, de képes volt saját akaratából kiáltani, könyörögni,: „Dávid fia, könyörülj rajtam” (Mk 10,47) – és így meggyógyult.
Az Úr követése tehát erőfeszítéssel, lemondással és megpróbáltatásokkal jár.
Ezért, mindenekelőtt, figyelembe kell venni az időtényezőt, és türelmet kell tanulni. Erre figyelmeztet az Úr:
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd lelketeket”  Lk 21,19).
A teremtett világtól is tanulhatunk:
Aki földet művel, szőlőt ültet, vagy magot vet, nem azzal kezdi-e, hogy földjéről eltávolítja a tövist, a tönköket, a tarackot, és csak utána fog hozzá a vetéshez? És, aki szőlőt ültet, azonnal szüretel-e? Aki magot vet, azonnal arat-e?
Aki pedig a kegyelem gyümölcseit várja, meg kell előbb tisztítania lelkét és testét, hogy a Lélek magja megfoganjon, és gyümölcsöt érleljen benne.
Jézus Isten Fia volt és Isten. Mégis, milyen dicsőségből szállt le, és milyen szenvedésekig ereszkedett alá? Megalázkodása által viszont mindenek fölé emelkedett, és az Atya jobbjára ült.
Ezt követően fel kell készíteni a lelket mindenfajta megpróbáltatásra: csapásokra, kudarcokra, testi betegségekre, sértésekre, szidalmakra, a láthatatlan Ellenség támadásaira.
Sirák Bölcsességében ezt olvassuk:
„Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra!
Alázd meg szívedet és légy állhatatos, hajtsd füledet a bölcs igék befogadására; ne légy elhamarkodott a kísértés napján!
Viseld el, ha Isten késni látszik; ragaszkodj Istenhez és tűrj, hogy végül is gyarapodjon életed!
Fogadd el mindazt, ami rád ki van szabva, tűrd el, szenvedve bár, és viseld békével megaláztatásodat,
mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára, a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében.
Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli; remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz, maradj félelmében, és öregedjél meg benne!
Akik félitek az Urat, várjátok irgalmát; el ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek!
Akik félitek az Urat, higgyetek benne, akkor nem marad el jutalmatok;
akik félitek az Urat, bízzatok benne, akkor gyönyörűségetekre lesz az ő irgalma;
akik félitek az Urat, szeressétek őt, akkor szívetek felderül!
Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket, és véssétek eszetekbe: senki sem vallott szégyent, aki bízott az Úrban!
Volt-e, aki parancsai mellett kitartott, és szégyenben maradt. Volt-e, aki hozzá kiáltott, és ő elnézett fölötte?
Mert Isten kegyes és irgalmas, megbocsátja a bűnöket a szorongatás napján, és megvéd mindenkit, aki őt igazságban keresi.
Jaj a megosztott szívnek, a bűnös ajaknak, a gonosz kéznek, a földön két úton járó bűnösnek!
Jaj a lankadt szívűeknek, akik nem bíznak Istenben! Nem is találnak ezért nála oltalmat!
Jaj azoknak, akik elvesztették türelmüket, akik elhagyták az egyenes utakat, és gonosz utakra tértek!
Mitévők lesznek, ha az Úr elkezdi a vizsgálatot?” (Sír 2,1-17)
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindig lesznek, akik ellenállnak az igazságnak. Maga az Úr mondta:
„Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani” (Jn 15,20).
Az apostol is előre figyelmeztetett bennünket:
„Mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Tim 3,12).
Ez a kereszténység útja. Ahol a Szentlélek van, ott, mint árnyék, megjelenik az üldözés is. Az ószövetségi prófétákat is üldözték, akikben Isten Lelke volt, és számtalan ószövetségi igazat üldöztek. Az Úr Jézust és az apostolokat is, mivel a Szentlélek költözött beléjük. És attól fogva kiváltképp a keresztényeket üldözték, a keresztények lettek vértanúk.
Az igazság tehát üldöztetést szenved.
+
 III. – Remete Ézsaiás (370)
Fejezetek az elme megőrzéséről és más beszédek,  mondások”
A természetes törvényről, amely belénk van plántálva
Él bennünk egy természetes vágy Isten iránt, ámde ez a vágy önző és testi vággyá alakult át.
Az elmében van természetes buzgóság Isten iránt, ami nélkül nincs fejlődés a lelki életben, ahogyan az Apostol írja:
„törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra”  (1Kor 12,31),
ám ez a természetes buzgóság természetellenesre változik, amikor egymásra féltékenykedünk vagy irigykedünk.
Az elmében van természetes harag és gyűlölet, amikor az ember haraggal fordul szembe minden olyan dologgal, amit az ellenség sugall és ellenkezik Istennel – ami nélkül nem lehet szert tenni lelki-testi tisztaságra sem –, vagy gyűlöl mindent, ami hamisság és hazugság Istennel szemben, ámde ez a harag természetellenesre változik, amikor haragszunk felebarátunkra, méghozzá gyakran szükségtelen és haszontalan dolgok miatt, vagy magát a felebarátunkat gyűlöljük.
Van bennünk egy természetes büszkeség is ellenfeleinkkel szemben. Ezt látjuk Jób esetében:
„Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam (Jób 30,1)!”
Ezzel szemben mi történik? Az ember megalázkodik ellenfeleivel szemben és gőgösen viselkedik felebarátjaival szemben.
Önvizsgálat Krisztus példája nyomán
Vizsgáld meg magad, aki Krisztus halálára és feltámadására keresztelkedtél meg!
Milyen halál volt az, amellyel meghalt, mert ő bűntelen volt!
Szegénységben élt, te pedig nem viseled el a szegénységet!
Neki „nem volt hol a fejét lehajtania” (Mt 8,20), te pedig nem viseled el a nélkülözéseket!
Mindenfajta megaláztatást elviselt, te pedig egyet sem vagy képes elviselni!
Ő, amikor szenvedett, nem jött indulatba, te pedig indulatoskodsz, annak ellenére, hogy másoknak gyakran terhére vagy!
Alázatos volt, még a bűnösöket is magához hívta, te pedig még azokat is képes vagy vérig sérteni, akik szeretnek téged!
Ő szelíd volt azokkal szemben, akik bűnbe estek, te pedig gőgösen mások fölé emeled magad!
Ő életét adta azokért, akik a szeme előtt vétkeztek, hogy megváltsa őket, te pedig még azokért sem vagy képes az életedet adni, akik szeretnek téged!
Ugyanígy tettek az apostolok, szentek, vértanúk is. Hosszan tűrők voltak, nem fizettek rosszal a rosszért, nem indulatoskodtak. Miért? Mivel tudták, hogy nem emberi akarat van mögötte, hanem a Sátán hamissága. Ezért nem viszonozták a dühöt dühhel, hanem imádkoztak értük.
Erényekről, szenvedélyekről
Az istenfélelem minden erénynek anyja! Mi a jele annak, van-e bennem istenfélelem vagy nincs? Nincs benned istenfélelem:
Ha anyagi kárt szenvedsz és bánkódsz miatta;
ha valaki megdicsér, te pedig magadra veszed a dicséretet;
ha leszidnak, és emiatt bánkódsz;
ha a rangos emberek társaságát, kapcsolatait keresed;
ha vitába keveredsz valakivel és újra csak a magadét hajtogatod;
ha lenézik, nem értékelik azt, amit mondasz, és emiatt bánat fog el!
„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok”, mondta az Úr Jézus (Jn 14,18). Ha azt akarjuk, hogy az Úr eljöjjön hozzánk, nem akarunk árván maradni, akkor igyekezzünk mindent megtartani, amit Krisztus parancsolt nekünk, és eljön hozzánk.
Három olyan erény van, amely a keresztény ember elméjét megvilágosítja:
Ha nem lát semmi gonoszságot a másik emberben;
ha jót tesz azzal, aki vele rosszat tesz;
ha minden váratlan megpróbáltatást lelki nyugalommal visel el.
Ez a három erény újabb három áldást hoz:
Ha a szeretet útjára akarsz lépni, szabadulj meg először is attól a gondtól, hogy embertársaid jók-e vagy rosszak! Ha nem látsz a másikban gonoszságot ― szeretetet szül benned;
ha jót teszel azzal, aki veled rosszat tett ― békességet hoz neked;
ha a váratlan megpróbáltatást elviseled ― szelídséget teremt benned.
Mi a belső csend? Ha nem kíváncsiskodsz azzal kapcsolatban, ami nem tartozik rád.
Az indulattól sokat szenved mind az ember, mind a környezete. Mi az, ami különösképpen kiváltja?
Az, amikor adnunk kell valamit másnak, vagy éppen annak során, amikor kapunk valamit;
az, amikor a saját akaratunkhoz feltétlenül ragaszkodunk;
az a vágy, hogy másokat tanítsunk;
az, hogy okos embernek tartjuk magunkat.
Az irigységtől is sokat szenvedünk. Ha elfog az irigység, emlékezz rá, hogy mindnyájan Krisztus tagjai vagyunk, és ha felebarátunk megtiszteltetésben részesül,  vagy éppen megaláztatásban, az mindnyájunk számára megtiszteltetés vagy megaláztatás.
Ha valamilyen bűntől akar az ember szabadulni, vagy törvénytelen kapcsolattól (vagy jóindulatú, ill. nem jóindulatú eretnekségtől), hogy az Úr Jézust kövesse, nem szabad visszafordulni, és „megbeszélni”, „rendezni”, netán „tanácsot kérni”. Az Úr jól tudta, hogy egy ilyen „visszatérés”, „megbeszélés” az elhatározásunkat befolyásolhatja, ezért mondta annak, aki követni akarta:
„Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára Lk 9,61-62).”
Valamilyen kínzó szenvedély szorongat bennünket, amivel küzdenünk kell
Amikor azért imádkozol Istenhez, hogy szabadítson meg valamilyen szenvedélytől, és nem hallgat meg, ne csüggedj, ő jobban tudja, mi az, ami hasznos a számodra. Hanem így imádkozz hozzá:
„Uram, Jézus Krisztus, segíts rajtam, ne engedd, hogy vétkezzek ellened, mert eltévelyedtem. Ne engedd, hogy saját akaratomat kövessem, ne engedd, hogy elvesszek vétkeimben. Légy könyörületes teremtményedhez, ne vess meg engem, mert erőtlen vagyok, ne hagyj el engem, mert hozzád menekülök, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened. Előttem van mindaz, ami gyötör, rajtad kívül nincs más menedékem. Könyörületes Uram, ments meg engem, hadd szégyenüljenek meg mindazok, akik ellenem támadnak, el akarják venni lelkemet. Hiszen a te erőd, Uram, mindent felülmúl, általad dicsőítjük az Istent és Atyát és a Szentlelket.”
Lelkiismereted megsúgja majd szívednek, mi az a dolog, ami miatt Isten még nem hallgat meg. Lehetetlen ugyanis, hogy Isten ne hallgassa meg az embert, amikor az mindenben engedelmeskedik neki!
Ne kívánj magasabb rendű karizmákban részesülni Istentől addig, amíg azért imádkozol, hogy valamilyen bűntől, szenvedélytől szabadítson meg téged. Isten ajándéka ugyanis magától elérkezik hozzád, mihelyt magadban tiszta helyet készítettél számára.
 Nem egészséges bűntudat
Őszinte bűnbánatot tartottál, de kételkedsz, Isten megbocsátott-e, továbbra is gyötör a lelkiismeret. Gondolj a tékozló fiúra. Amint elhagyta a „sertések eledelét”, megtért az atyai házba és megvallotta bűneit, az atya azonnal kihozatta a legszebb ruhát, hogy adják rá. Ugyanilyen örömmel és azonnal fogadja be Isten a megtérőt, és nem emlékezik többé korábbi bűneire!
Ha tanácsot kér valaki tőled valamiben, te pedig, miután jól megfontoltad, elmondod neki, hogyan szabadulhat meg attól, ami nyomasztja, ő pedig újra eljön hozzád, ugyanazokkal a szavakkal, és semmit sem teljesít abból, amit mondtál neki, tartsd a továbbiakban távol magadat tőle, mert halálra fogja gyötörni lelkedet.
Mindennapi és hasznos tanácsok a keresztény közösségi élettel kapcsolatban
A beszédről és a beszéd fogadásáról
Semmiről se vitatkozzatok egymással, senkit meg ne szóljatok, senkit meg ne ítéljetek, senkit meg ne alázzatok, se szóval, se a szívetekben, és senki ellen se zúgolódjatok. Hazugság ki ne jöjjön a szátokon, és ne kívánjatok semmi olyat mondani, vagy hallani, ami nem hasznos számotokra.
Ha valaki durván szól hozzád, ne támadj rá, inkább hajtsd meg magad előtte, nehogy iránta harag szülessen benned. Gondolj arra, hogy amit mondott, ostobaságában mondta.
Ha valaki ok nélkül leszid, ugyancsak hajtsd meg magad előtte, akkor is, ha az a bizonyos dolog nem helytálló, és mondd: „Bocsáss meg, máskor igyekszem ezt elkerülni…”
Ha valaki hibáztat téged valamiben, amit vagy megtettél, vagy nem, amennyiben hallgatsz, Jézus követve cselekedtél. Ha viszont így válaszolsz: „Mit csináltam én?”, akkor nem Jézus szerint cselekedtél. Ha pedig minden szónak ellene mondasz, Jézus ellenére cselekedtél.
Ha meghallod, hogy valaki rosszat mondott rólad, és találkozol vele, vagy eljön hozzád, amennyire tőled telik, fogadd örömmel és jóakarattal, semmit se szólj neki azzal kapcsolatban, amit hallottál, és ne ródd fel neki: „Miért mondtad ezt rólam?”, mivel meg van írva a Példabeszédekben: „Aki a rosszat számon tartja, törvényszegő”.
Ha felebarátod bűnéről hallasz, senkinek se mondd tovább, mert ez méreg a lelkednek.
Ha valaki folyamatosan megszólja, vagy szidja a barátját előtted, ne szégyelld leállítani, és ne higgy neki. Inkább mond szelíden: „Bocsáss meg, testvérem, magam is esendő ember vagyok, és amiről beszélsz, engem is érint, nem tudom elviselni.”
Ha haszontalan, káros beszédeket hallgatsz, menj el onnan, vagy ne figyelj oda, vagy ha egyik sem lehetséges, állítsd meg az illetőt, aki beszél. Ne felejtsd el, nem vagy nagyobb az elsőnek alkotott embernél, akinek szintén kárára vált a hamis beszéd hallgatása.
Tárd fel bátran rejtett gondolataidat a tapasztalt öreg előtt, de csak annak, akiről tudod, hogy megbízható és megtartja titkodat. Ámde előtte imádkozz Istenhez az öregért:
„Istenem, könyörülj rajtam, és sugalld atyámnak azt, amit felőlem dönteni kívánsz…” Ezután, bármit mond, hittel tedd meg.
Vendégfogadásról, vendégségről
Ha távoli vendég érkezik hozzád, fogadd örömmel, illendő módon és Isten félelmével köszöntsd. Ne faggasd semmiről, ami számodra nem lehet hasznos, ám kérd meg, hogy imádkozzon veled. Amikor leül, lepihen, kérdezd meg, hogy érzi magát, és legyen ennyi elég a faggatózásból. Azután kínáld meg valamilyen könyvvel, hogy
foglalja el magát. Ha nagyon fáradt, készíts neki pihenőhelyet, mosd meg a lábait.
Ha beszédbe elegyedik veled és illetlen szavakat használ, kérdd meg szeretettel. „Bocsáss meg, gyönge vagyok, nem tudom ezt elviselni.” Ha gyöngélkedik és szennyes a ruhája, mosd ki azokat. Ha egyszerűbb ember, és a ruhája szakadt, varrd meg. Ha viszont olyan, aki egyik helyről haszontalanul a másikra jár, nálad viszont hívő testvérek vannak, ne vidd be közéjük. Ha viszont olyan testvér, aki Isten nevében és Isten ügyében van útban, és úgy tért be hozzád megpihenni, ne fordulj el tőle, és engedd be a nálad lévő testvérekhez is. Ha szegény, ne engedd el üres kézzel, adj neki az áldásból, amiben részesültél, hiszen tudnod kell, amivel rendelkezel, nem a tiéd, Isten adománya.
Ne tarts fenn barátságot olyan emberrel, akivel félsz egy társaságban mutatkozni.
Ha be akarsz valakihez térni, ne várd előre, hogy majd nagy örömmel fogadnak, ám ha így fogadnak, adj hálát Istennek.
Ha betérsz valakihez, és ő magadra hagy a házában, ne jártasd körbe a szemed, hogy szemügyre vedd, mi mindene van, ne nyitogass ki semmit, se edényt, se szekrényt, se könyveket. Inkább mondd neki, amikor kimegy: „Hadd csináljak valami hasznosat a házadban, amíg visszajössz.”
Ne dicsérd meg előtte azt, amit nem láttál, amit pedig hallottál, arról se beszélj úgy, mintha láttad volna…
Amikor asztalnál ülsz, csak azután nyúlj, ami előtted van, ami mások előtt, azután ne…
Ha valamit főz és az nem túl jó, ne oktasd ki, hogy rosszul készítette el az ételt.
Ha valami nem böjtöset, vagy olyat tesznek eléd, amit nem szeretsz, ne mondd, elnézést, én ebből nem eszem. Az Úr Jézus ugyanis azt mondta: „Cselekedj titokban és mennyei Atyád megfizet neked nyilván.”
Ha valamire szükséged van, és szeretnéd megkapni, ne zúgolódj magadban testvéred ellen, miért nem vette észre, miért nem találta ki magától, hogy neked szükséged van rá, és miért nem adta oda magától. Inkább mondd neki bátran, egyszerű szívvel: „Légy szeretettel irántam, add nekem ezt oda, szükségem van rá.” Ez a szívbéli tisztaság és egyenesség jele…!
Ha valamilyen szentírási részről kezdtek beszélgetni, és te máris tudod a választ, engedd át testvérednek, hogy békesség és öröm legyen a szívében.
A Szentírás kíváncsiskodó kutatása ― miért mondja az Írás ezt és ezt ― csak vitát szül. Káros, sőt csapda az ember számára, ha enged ennek, mielőtt megtanult volna ügyelni magára, uralkodni magán, vagy megszabadulni a szenvedélyeitől.
Ne értelmezd a Szentírás szavait saját felfogásod alapján, és ne ragaszkodj saját értelmezésedhez, mert ezzel elárulod, hogy nem ismered Isten dicsőségét és gazdagságát. Inkább mondd: „Ember vagyok, nem tudom…” Ezzel adod meg Istennek a dicsőséget.
Ha valahol, valamelyik közösségben le akarsz telepedni, menj el előtte próbaidőre, hogy megismerd az ottani szokásokat és életet, és megtudd, nincs-e ott valami olyan dolog, ami számodra megütközést okozna. Ha valami olyasmit látsz, ami lelked számára káros, ne leplezd le őket, hanem ha nem akarsz ott maradni, menj másik helyre.
Ha szobádat vagy házadat egy időre átadod valakinek, ne viselkedj vele szemben úgy, mintha beosztottad lenne.
Az eretnekekről
Őrizkedj attól, hogy a hit védelmében eretnekekkel beszédbe elegyedj, nehogy a méreg neked magadnak is ártson.
Ha gyanús könyvet találsz, amiről feltételezed, hogy eretnek tanítást tartalmaz, ne kívánd elolvasni. Inkább azzal foglalkozz, amivel kapcsolatban világos tanítást kaptál, ahhoz semmi hozzá ne tégy, belőle semmit el ne vegyél.
Ha a testvéredet a tudatlansága miatt eretnekek térítették el az igaz hittől, majd megtér, ne vesd meg őt.
A közös akaratról
Amikor szeretnéd, hogy valami megtörténjen, ámde az, akivel együtt élsz, nem akarja, mondj le miatta vágyadról.
Közös munka vagy valamilyen közös  szolgálat
Ha együtt laktok, és valaki át akarja építeni a saját lakrészét, vagy be akarja rendezni, vagy bármi mást akar, hagyd, hadd csinálja úgy, ahogyan kívánja. Ám ha megkér, tanítsd meg, mivel nem ért hozzá, és te, vagy valaki közöttetek ért a dologhoz, segíts neki, ne utasítsd vissza álszerénységből.
Ha úgy végez el valamilyen munkát, amiről látod, hogy nem jó, ne mondd neki, hogy elrontotta a dolgot. Ám ha megkér, hogy segíts neki, ne utasítsd vissza.
Ha gyöngébb testvérrel dolgozol együtt, ne kívánj versengeni vele és megmutatni, hogy te többet tudsz nála elvégezni.
Ha együtt énekeltek, és valaki téved, kihagy egy szót, ne hozzátok zavarba, inkább maradjon ki az a szó. Ám ha előre mondja, hogy figyelmeztessétek erre, ne tagadjátok meg tőle a segítséget.
Közös utazás, zarándoklat
Amikor úton vagytok, ügyeljetek rá, van-e valaki gyöngébb közületek, és engedjétek magatok elé, hogy amikor kívánja, hadd pihenjen meg és hadd egyen.
Ha úton vagy testvéreddel és betérsz egy barátodhoz, hogy valamilyen fontos ügyben pár szót válts vele, ő pedig hellyel, majd étellel kínál, semmit se nyelj le addig, amíg a veled lévő testvért be nem hívtad, hogy ő is veled együtt felüdüljön…
+
IV. Iszíkhiosz presbiter
„A léleknek hasznos és üdvös tanítás a józanságról és az imáról”
Az újabb fejezetet a Filokália tanításaiból egy idézettel kell kezdenünk Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből:
„Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván.”
Mielőtt folytatnánk az idézetet, és rátérnénk a „józanságról” szóló tanításra, tegyünk egy rövid kitérőt a „derék dologgal” kapcsolatban. Aranyszájú Szent János atyánk úgy magyarázza, hogy a „derék dolog” mögött valójóban „derék munkát” (kalon ergon) kell értenünk. Ezért, mondja, ne kívánd a püspöki hivatalt, mivel kemény munkáról, nagy felelősségről szól.
„Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. Nem iszákosnak és verekedőnek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja, hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. A kívül levőktől is jó tanúságot kell kapnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék (1Tim 3,1-2).”
A ”józanság” első és legegyszerűbb értelme az, hogy egy püspöknek nem szabad bortól befolyásolt állapotban lennie. Ámde a püspökjelölt személyét tekintve az is a józanságnak, a „népszisznek” komoly ismérve, ha szelíd, nem viszálykodó, azaz uralkodni tud az akaratán.
 
Iszíkhiosz atyánk már a legelső, rövid fejezetben a „szent” vagy „lelki józanság”, a „népszisz” pontos meghatározását adja, és ezzel egész tanításának a lényegét fogalja össze. Sokkal többről van szó, mint amit a „józanság” szavunk magában rejt. Ugyanis, ahogy Szent Photiosz pátriárka írja rövid méltatásában, vannak, akik minden igyekezetüket a testi cselekedetekben való tökéletesedésre fordítják, és a szellemi küzdelmeknek kevés figyelmet szentelnek.
Minden művészetet szorgalmas munkával és állhatatossággal lehet csak elsajátítani. Ilyen a józanság is: olyan lelki művészet, amelyet, ha hosszasan, kitartóan és állhatatosan gyakorol valaki, Isten segítségével teljesen megszabadítja a gondolatban, szóban vagy cselekedetekben jelentkező vétkektől. Röviden: a józanság – a „szív tisztasága”, amely manapság, figyelmetlenségünk és nemtörődömségünk következtében igen ritka a keresztények között. Ezért oda kell figyelnünk a Példabeszédek szerzőjének intelmére:
„Óvd a szívedet minden gonddal, mert az élet ebből fakad (Péld 4,23)!”
Gyakran felteszik a kérdést, honnan lehet megismerni egy embert? A szívbéli gondolatokból, hiszen a szív – Az Úr Jézus tanítása szerint – a jó és a rossz gondolatok kiindulópontja:
„A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj (Mt 15,18-19; Lk 6,45).”
„Ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások. Ezek teszik tisztátalanná az embert (Mt 5,8).”
Az Úr Jézus „boldognak” mondja azokat, akik „szívükben tiszták, mert ők meglátják az Istent (Mt 5,8).”
A léleknek van három képessége: az értelmi, az érzelmi-vágyódó és az indulati-akarati képesség. A józanság épp arra nevel, hogyan kell a lélek e három képességét helyes irányba terelni. Ezekkel a képességekkel ugyanis igen gyakran helytelenül élünk. Indulatunkat-akaratunkat nem a másik ember, hanem a bűn és a sátán ellen kell terelnünk. Írva van ugyanis: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek, a nap ne menjen le a ti haragotokkal (Ef 4,26; Zsolt 4,5).” Ez két dolgot jelent: elsősorban azt, hogy ne feküdjünk le úgy, hogy valakivel haragba maradtunk, mert, ahogy az Atyák mondják, az éjszaka közénk állhat, de azt is, hogy a haragot ne helytelen, hanem helyes irányba tereljük. A lelkünk indulati képességét mindig elsősorban a helytelen, rossz gondolat ellen kell fordítanunk. Lelkünk vágyódó képességét mindenekelőtt Isten és az erényes keresztény élet, értelmi képességünknek pedig mind a kettőt irányítania kell, tehát meg kell ítélnie, mi a helyes, Isten szerint való „érzelem-vágyódás”, és mi a helyes „indulat-akarat”. Mert, emlékezzünk csak, az a bizonyos alma „csábító, szemre szép és kívánatos” volt, de csak rosszat szült!
A józanság, e mindent átfogó erény első megfogalmazása valójában Mózestől származik, aki arra is megtanít, mivel kell a gyakorlását kezdeni. Természetesen a szívvel:
„Vigyázz, nehogy istentelen gondolat támadjon benned, szívedben (MTörv 15,9).”
Miért fontos a józanság elsajátítása nemcsak cselekedeteinkben, hanem szavainkban, gondolatainkban is? Azért, mert a fentről jövő isteni kegyelem nem tudja elérni azt, aki nem akar megszabadulni nemcsak az Istennek nem tetsző cselekedetektől, hanem a szavaktól sőt gondolatoktól is.
Beszéljünk a józansággal kapcsolatban a „figyelemről” is, amit Iszíkhiosz presbiter „proszokhénak” nevez. A figyelem minden megkörnyékező gondolat kizárása, és az Istenhez intézett ima szavaira való összpontosítás. Ezzel kapcsolatban is ad két fontos figyelmeztetést. Ha Isten kegyelemmel válaszol az imára, és az Úr Jézus költözik az ember szívébe, nem szabad vele kérkedni, nem szabad az emberek előtt feltárni, nehogy az ellenség ellopja a közszemlére kitett kincset. A másik, hogy az Úr Jézus nevének állhatatos segítségül hívása nélkül, bármilyen erőfeszítést is teszünk, lehetetlen az embernek megtisztítania a szívét mindattól, ami szemben áll Istennel.
Nagy segítséget jelent a józanság gyakorlásában, ha a nap végén lelkiismeretvizsgálatot végzünk, és sorra vesszük, mi az amiben vétettünk, és mi az, amiben helyesen cselekedtünk.
Sok fölösleges szenvedést okozunk magunknak azzal, hogy a szó negatív értelmében igényesek és rátartiak vagyunk. Iszíkhiosz atyánk ezt írja erről:
A józanságot gyakorló, de úgy is mondhatjuk, a vallásos, istenfélő ember egyik legelső jellemzője az egyszerűség (szó szerint: „olcsóság”) és az alázat. Ez egyben Krisztus tanítványainak is kivételes ismertető jele, hiszen Krisztus Urunk maga mutatott példát erre: „az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét (Mt 8,20).” És másutt: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2,8).”
A „szent”, vagy „lelki józanság” a szent áldozásra is vonatkozik. Miután kellően fölkészültünk és „isteni félelemmel és hittel közeledtünk” az Úr Jézus legtisztább Testéhez és Véréhez, utána álljunk is őrt a szívünk ajtaján, az elménket is őrizzük, hogy ez az isteni tűz, a belénk költözött Úr Jézus Krisztus valóban meg tudjon tisztítani minket minden gyarlóságunktól. Így, amikor újra és újra részesülünk Testéből és Véréből, egyre jobban és jobban megtisztítja elménket.
+
V. Márk, az Aszkéta (400 k.):
“Azokról, akik azt gondolják, hogy cselekedetek által megigazulhatnak, 226 fejezet”
Hogyan fogjuk fel a kísértéseket?
  1. A ránk törő váratlan kísértések a gondviselés tanítói, hogy szeressük a fáradságot, és akaratlanul bűnbánatra sarkallnak.
  2. A bennünket érő szorongatások saját vétkes tetteink szülöttjei. Ám ha imádsággal elviseljük, meglátjuk, a jó ismét gyarapodásnak indul.
  3. Türelemmel és imádsággal menekülj a kísértéstől. Ha enélkül akarsz szembeszállni vele, még hevesebben támad rád.
  4. Amikor azt látod, hogy valakit elönt a fájdalom a sok megvetés miatt, tudd meg, hiú dicsőségvágy gondolatai lepték el, és most keserűséggel kötözi a szívébe vetett magok kévéit.
  5. Ne annak örülj, ha jót teszel valakivel, hanem annak, ha rosszallás nélkül elviseled a jótettet követő ellenkezést. Mert amiként az éjjel követi a nappalt, úgy követi a rossz a jót.
  6. Ha valamilyen kísértés ér, ne kutasd, miért vagy kinek a révén ért téged, csak arra ügyelj, hogy hálával, szomorúság és haragtartás nélkül viseld el.
  7. Ha Péter nem vallott volna kudarcot az éjjeli halfogásban, nappal sem tett volna szert zsákmányra.[2] Ha Pál nem vakult volna meg a szemére[3], lelki szemei sem nyíltak volna meg. Ha Istvánt nem rágalmazták volna meg, nem látta volna meg Istent az előtte megnyíló egekben.[4]
  8. A bölcsesség nemcsak abban áll, hogy a maga logikai sorrendjében ismerjük az igazságot, hanem abban is, hogy a bennünket ért sérelmeket sajátunkként elviseljük, mint amire rászolgáltunk. Akik megrekedtek az előbbinél, felfuvalkodtak gőgjükben, akik pedig elérték az utóbbit, alázatra tettek szert.
 Tudás és cselekedet összefüggése
  1. Az ismeret, akkor is, ha igaz, a benne fogant cselekedetek nélkül még nem szilárd. Minden dolog ugyanis cselekedetek által szilárdul meg.
  2. Gyakran megesik, hogy a cselekvés elhanyagolása miatt az ismeret is megfakul. Mert amit az ember tévesen elfelejtett megtenni, annak emléke is fokozatosan elhalványul.
  3. Amikor valaki meg akar tenni valamit, de nem áll módjában, a szíveket ismerő Isten úgy veszi, mintha megtette volna. Ez mind a jó, mind pedig a rossz tettekre érvényes.
  4. Vannak, akik nem teljesítik a parancsolatokat, mégis úgy vélik, helyesen hisznek; mások teljesítik, de járandó fizetségként várják az Országot. Mind ezek, mind pedig amazok eltévelyedtek az igazságtól.
Mit jelent: lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók?
  1. Amikor azt hallod, hogy az utolsókból elsők lesznek, az elsőkből pedig utolsók (Mt 19,30), azokra gondolj, akik erényekre, és azokra, akik szeretetre tettek szert. A szeretet, jóllehet utolsó az erények rendjében, méltóságát tekintve összes között az első, s ezáltal maga mögött hagyja, ami nála korábban született.
„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl az ő keresztjét és kövessen engem.”
  1. Semmit sem veszítesz el abból, amit az Úrért elhagytál, sokszorosan megtérül neked a maga idejében.
A keresztség, annak, aki fölvette, egy életre titkos segítség
  1. Akik Krisztusban megkeresztelkedtek, titokzatos kegyelemben részesültek, ám a kegyelem a parancsolatok teljesítése mértékében hat. Nem szűnik meg titokban segíteni bennünket, de rajtunk múlik, tenni akarjuk-e a jót erőnkhöz mérten.
  2. Először is Isten sugallatára felébreszti a lelkiismeretet. Ennélfogva még azok is, akik gonoszt cselekedtek, bűnbánatot tartottak és Istennek tetsző életre tértek[5].
Ne várjuk a Szentlélek ajándékait, mielőtt nem fogtunk bele a krisztusi parancsolatok teljesítésébe
  1. Aki a parancsolatok teljesítése előtt várja a Lélek tevékeny közreműködését, ahhoz a pénzen vásárolt rabszolgához hasonlít, aki az üzlet megkötése alkalmával azt kívánja, hogy a vételár kifizetésével együtt szabadságlevelét is írják alá.
Hogyan fogadjuk a dicséretet?
  1. Ha Isten jóakarata folytán emberek sokasága dicsér téged, ne vegyíts semmi hivalkodást az isteni gondviseléshez, nehogy egy váratlan fordulat az ellenkezőjét hozza rád.
  2. Az Istent szerető tanítvány mindkét esetben haszonra tesz szert: ha erényes dolgait elismerik, még buzgóbb lesz, ha vétkeit leleplezik, bűnbánatra kényszerül. Előrehaladásunk mértékéhez kell tehát igazítani életünket is, és ahogyan élünk, aszerint kell imáinkat Isten elé vinnünk.
„Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15,5).
  1. Bármibe is fogsz, imádkozz állandóan, mivel Isten segítsége nélkül semmit sem tudsz véghez vinni.
  2. Semmi sem hatékonyabb az imádságnál Isten közreműködésének elnyerésében, és semmi sem hasznosabb nála jóakaratának megszerzésében.
Ha valaki megkérdez bennünket, segítségére lehetünk szóval, de még jobb imával és erényes élettel
  1. Jó dolog szóval hasznára lenni annak, aki kérdez bennünket, ámde még jobb imával és erénnyel támasz lenni a számára. Mert ha valaki ezek révén ajánlja fel magát Istennek, a tőle nyert segítség által felebarátjának is segítségére lesz.
  2. Ha röviden akarsz szólni ahhoz, aki tudásra vágyik, mutass rá az imára, az igaz hitre és a türelemre a ránk törő dolgok elviselésében. Minden egyéb jó ugyanis ezek által szerezhető meg.
Ne harcoljunk tovább felebarátunkkal azért, amit egyszer Isten kezébe helyeztünk
  1. Ha valaki egyszer bizonyos dolgok felől Istenbe helyezte reményét, nem fog többé miattuk felebarátjával hadakozni.
Vétkeinkről és erényeinkről
  1. Ha azt akarod, hogy az Úr eltakarja bűneidet[7], ne tárd az emberek szeme elé, ha valamilyen erény birtokába jutsz. Mert ahogy az utóbbiakkal bánunk, úgy tesz az Úr az előbbiekkel is.
Helytelen és helyes bűnbánat
  1. Miután az önmegtagadás révén az értelmet szilárd reménység uralja, az ellenség, bűnvallás ürügyén, felidézi előtte egykor elkövetett bűnei képét, hogy az Isten kegyelméből elfelejtett szenvedélyeket újraélessze, és tudtán kívül ártson az embernek. Így az értelem, akkor is, ha már szilárd és gyűlöli a szenvedélyeket, szükségképpen elhomályosul, mivel az elkövetett dolgok összezavarják. Ha pedig még köd borítaná és élvezetek rabja lenne, teljességgel elmerül és szenvedélyes társalgásba kezd az őt megérintő képekkel; így az ilyenfajta emlékezés bűnös képzetek felidézése és nem bűnök megvallása lesz.
  2. Ha kifogástalan gyónással akarsz Isten elé járulni, ne idézd fel vétkeid képét, hanem viseld el férfiasan a csábításait és az egykor elkövetett vétkek következményeit.
A tanító és hallgatósága, ill. a nevelő és tanítványa
  1. Ha arra kaptál megbízást, hogy taníts az Úrban, és nem figyelnek rád, csak lelkedben bánkódj, nyíltan ne háborogj. Ha ugyanis így bánkódsz, nem esel ítélet alá azzal együtt, aki nem figyel rád. Ám ha háborogsz, te is ugyanabba a kísértésbe fogsz esni.
  2. Amikor magyarázol, ne hallgass el semmit a jelenlévők előtt a rájuk tartozó dolgokból: a vonzó dolgokat világosan tárd elő, a kemény dolgokat viszont talányos módon.
  3. Ha olyan valakivel állsz szemben, aki nincs alád rendelve, ne hányd szemére vétségét, mert ez inkább hatalomról, mint tanácsadásról árulkodik.
  4. Ha valamit többesszámban mondunk, mindenkinek hasznos, mert minden egyes embernek lelkiismerete szerint tárja fel azt, ami rá vonatkozik.
  5. Ne vitatkozz azokkal, akik nem fogadtak neked engedelmességet, és ellenállnak az igazságnak, nehogy gyűlöletet ébressz, amint az Írás mondja (vö. 2Tim 2,23.).
  6. Aki istenfélelemmel inti vagy neveli a vétkest, a vétséggel ellentétes erényt szerzi meg magának. Ám aki haragtartó és rosszakaró módon szidja, a lelki törvény szerint ugyanannak a szenvedélynek lesz a fogja.
  7. Van aki igazságot szól, amiért az esztelenek gyűlölik[8], és van, aki képmutató módon beszél, amiért viszont szeretik. Ámde egyik viszonzás sem bizonyul hosszú életűnek, mivel az Úr mindegyiknek megadja a maga idejében azt, amit megszolgált.
  8. Ha Isten azt szánta neked, hogy testvéreidet igazgasd, ügyelj tisztségedre, és az ellenvetők miatt ne hallgasd el azt, amit meg kell tenni. Amiben engedelmeskednek neked, azért jutalmat nyersz erényük miatt. Amiben pedig nem engedelmeskednek, bocsásd meg nekik, és ugyanúgy jutalmat kapsz attól, aki azt mondta, „bocsássatok meg, és ti is bocsánatot nyertek”[9].
  9. Ne kényszerítsd vitával azt, aki első szóra nem engedelmeskedik neked, hanem szerezd meg magadnak azt a nyereséget, amelyet elvetett. Béketűrésed több hasznodra lesz, mintha őt kijavítanád.
  10. Amennyiben egy valakinek a kára sokakra átterjed, nem szabad hosszantűrést gyakorolni, vagy a „saját hasznunkat keresni, hanem sokakét, hogy üdvözüljenek (1Kor 10,33)”. A közös erény ugyanis hasznosabb, mint az egyéni.
Kusza ügy megoldása
  1. Ha valamilyen kusza ügyet akarsz megoldani, keresd azt, ami Istennek tetsző, és megtalálod a hasznos megoldást.
Befejezés
  1. Krisztus minden szava Isten irgalmának, igazságosságának és bölcsességének kinyilatkoztatása, aminek erejét, akik szívesen hallgatják, befogadják. Ezért, akik nélkülözték az irgalmat és az igazságot, akik nem szívesen hallgatták, nem tudták megismerni Isten bölcsességét, és még tanítóját is keresztre feszítették. Vizsgáljuk meg mi is magunkat, szívesen hallgatjuk-e őt (vö. Mk 12,37). Mivel ő mondta: „Aki szeret engem, megtartja parancsaimat, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kijelentem neki magam (vö. Jn 14,21).” Látod, a parancsaiba rejtette, hogy kijelenti magát! Minden parancs egybefoglalása pedig Isten és a felebarát szeretete, ami az anyagi dolgokról való lemondásból és a gondolatok csendjéből születik.

Ford.: I. T.

2022. március 23.

(Folytatjuk)

[2] Lk 5,5-6.

[3] Csel 9,8.

[4] Csel 6,11-15; 7,55-56.

[5] Ld. Etióp vagy „Fekete” Mózes (400 k.), aki rablóvezér lett, de életrajza szerint „csak Isten tudja hogyan”, bűnbánatot tartott, megtért és szent életet élt.

[7] LXX Zsolt 31,1.

[8] Vö. Jn 8,40.

[9] Vö. Mt 6,14.

Tovább az eszköztárra