2023. május 7. Húsvét utáni negyedik vasárnap. Inaszakadt Vasárnapja.
A Szent Kereszt jeruzsálemi megjelenésének emlékezete.
Nikomédiai Szent Kodratosz és társai, Rufinosz és Szatorninosz vértanúk.
Tóth Szent Elek.
ApCsel 9,32-42; Jn 5,1-15.
+
“Krisztus feltámadt halottaiból…”
Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván!
Apostoli olvasmány (9,32-42)
Felolvasás Apostolok Cselekedeteiből!
Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: »Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!« Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: »Ne késlekedj hozzánk jönni!« Péter erre útra kelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: »Tabíta, kelj föl!« Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.
Evangéliumi olvasmány (5,1-15)
Felolvasás János Szent Evangéliumából!
Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka
volt, nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon. Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.] De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” „Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.” Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt. Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.” Így felelt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!” Erre megkérdezték tőle: „Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!” A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen.” Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
„Tedd le az életedet!”
A Beteszda forrás Jeruzsálemben, a Juh-kapunál, ahol a mai evangéliumi történet csodája történt, az „irgalom háza” volt, ahol a betegek gyógyulást nyertek.
Az Egyház is gyógyító hely, „az irgalom háza”, szent ispotályunk, és milyen jó, hogy rátaláltunk és megértettük, lelkünknek gyógyulásra, újjászületésre, új életre van szüksége, és ezt csak Krisztusban, a legnagyobb ellenséget, a bűnt és a halált legyőző és harmadnapon feltámadott Megváltóban és az ő Egyházában találjuk meg.
Van, aki elhatározott, hívő szándékkal lép be templomainkba, le akarja tenni korábbi életét, új, tiszta, Istennek szentelt életre vágyik, romlatlan hitre, egész korábbi életét szeretné meggyónni, és magába szívni Isten új életet hirdető, gyógyító igéjét, részesülni a szentáldozásban, új életét pedig, és a vele járó örömet tovább adni, megosztani azokkal, akik őt körülveszik.
Van, aki úgy lép be templomunkba, hogy nem tudja tovább hordozni a templom életének, liturgiájának, énekes imáinak a hiányát, mert az számára, így érzi – és milyen jól érzi -, Krisztus élete volt. Vissza akar Hozzá térni, mint a tékozló fiú az atyjához, mert valamikor elhagyta, és most már lassan betelt azzal az élettel, amelyet Krisztus igéje és temploma nélkül élt.
Véletlenül is betérhet valaki templomainkba, jó szándékkal, mert rábukkant, felébred benne a kíváncsiság, a megismerés vágya, hiszen nyitva találta! Készen kell állnunk, ahogy az apostol mondja, hogy az ő számára is tanúságot tegyünk „a bennünk lévő reménységről” (1Pét 3,15). Mert a mi reménységünk, a halált legyőző és feltámadott Krisztus, az egész világ egyetlen, igazi reménysége. A véletlenül betérőt is körül kell tehát vennünk a mi reménységünkkel, életünket visszaadó örök ajándékunkkal, és a belőle fakadó irgalommal és szeretettel. Az irgalom és a szeretet gyógyít. Ne ítéljük meg járatlanságát, tájékozatlanságát. Ne felejtsük, mit ír az apostol a Titusznak:
Valamikor mi magunk is oktalanok, engedetlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és egymással gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmasságából (Tit 3,3-5).
Akarsz-e meggyógyulni? – kérdezi az Úr a harmincnyolc éve betegtől a Beteszda fürdőben. Hát hogyne akarna! Kelj föl, vedd ágyadat, és járj! – válaszolja.
És azonnal bekövetkezik a csodás gyógyulás! Ámde Urunk nemcsak az irgalom szavával szólt hozzá, hanem az igazság szavával is. Vannak, akik azzal vigasztalnak manapság egy templomba betérőt, hogy gyere bátran, „Isten úgy szeret téged, ahogy vagy!” Igen csalóka és veszélyes invitálás! Igen, Isten úgy szeret téged, ahogy vagy, de nem mindent szeret, amit cselekszel, és ahogyan élsz!
Mit mond az Úr a harmincnyolc év után meggyógyult betegnek, amikor a templomban találkozik vele?
Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.
Először az irgalom és szeretet szavával fordult hozzá, most pedig érzi, az igazság szavára is szüksége van. Ha nem mondta volna ki, nem végezte volna el az immár testében meggyógyult ember lelkének az orvoslását. Ha nem így állunk mi magunk, vagy állítunk egy gyógyulásra várót Isten elé, csak az irgalom és szeretet szavát akarjuk hallani, az igazság szavát már nem, nem gyógyítás, hanem a baj növelése lesz a vége. Azt mondtuk, az irgalom és a szeretet gyógyít. Tegyük hozzá: az irgalom és a szeretet és az igazság gyógyít.
Így kell fogadnunk, és így kell majd befogadnunk a templomunkba betérőt! Így lesz felüdülés, megnyugvás, teljes gyógyulás. Ahogy az Úr mondja:
Jöjjetek hozzám mind, akik elfáradtatok és terhet hordoztok ― tegyétek le életetek terhét ―, és én felüdítelek titeket (Mt 11,28).
I. T. 2023. május 7.
