2023. április 9.

Az Úr Jézus Krisztus bevonulása Jeruzsálembe. Nagyböjt hatodik vasárnapja. Virágvasárnap.

Szent Eupszükhiosz cézáreai vértanú.

Fil 4,4-9; Jn 12,1-18.

(Hal és bor fogyasztása meg van engedve.)

+

Apostoli olvasmány (Fil 4,4-9)

Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.
Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.  

Evangéliumi olvasmány (Jn 12,1-18)

Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: »Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«
A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott:
»Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön, és Izrael királya!«
Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:
»Ne félj, Sion leánya!
Íme, királyod jön
szamárcsikón ülve!« Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva. Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból. A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte.

 (Pár szó elmélkedés)

Virágvasárnap a Megváltó győzelmi bevonulásának ünnepe Jeruzsálembe. Az öröm ünnepe. A vallásos tömeg Jézust, a próféta-Megváltót ünnepli. A farizeusok kisebbségben vannak. Állnak és nézik az ünneplő sokaságot és egymást okolják: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!«

Nagy Péntek gyökeres fordulatot hoz. Jézus ellenfelei felülkerekednek, sokakat maguk mellé állítanak. Még tanítványai is – János apostol és Jézus anyja kivételével – magára hagyják az Urat, ellenfelei halálra ítélik. Milyen gyorsan változik az emberi lélek! Miért? Mert az öröm átmeneti, emberi, földi öröm. Az pedig változó, mulandó. Megszívlelendő a mai ünnepi apostoli levél, amelyben Pál apostol a földről a menny felé fordítja tekintetünket:

„A mi hazánk a mennyekben van, ahonnan mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust” (Fil 3,20). Nem földi, mennyei közösség polgárai vagyunk. Előfordul, hiszen emberek vagyunk, hogy valamilyen emberi dolog miatt csalódunk valakiben, vagy valamiben, ami az egyházat érinti.  Ámde tegyük fel a kérdést: bennünk még soha, senki sem csalódott? Mi mindig, mindenben tökéletesen, hibátlanul, vétek nélkül éltünk és szolgáltunk az egyházi közösségben? És, azután, mi nem vagyunk az egyház? Nem tartozunk-e mi is az arénában küzdők közé? Nem a lelátón helyet foglaló nézők vagyunk, akik figyelemmel kísérik a pályán folyó küzdelmet! Nem ott van az igazi hazánk, ahol most az Úr Jézus Krisztus is van?

„Álljatok meg az Úrban, szeretteim” (Fil 4,1) – folytatja az apostol.

Jóban vagy rosszban, kedvező vagy nem kedvező körülmények között, ha sokan követik Urunkat, Jézust, vagy ha senki sem követi őt környezetünkben, meg kell állunk, meg kell maradnunk az Úrban! Az erény a megpróbáltatásban mutatkozik meg a maga teljességében. A hit az ellentmondásban, és az ellentmondás leküzdésében!

„Örüljetek az Úrban, mindenkor, ismét mondom, örüljetek” (Fil 4,4).

Emberi körülményeink változhatnak, korábbi örömeink fordulhatnak keserűségre. Meg is szűnhetnek. Részesülhetünk számos jó dologban, de egy pillanat alatt el is veszthetjük a már megszokott jót. Ám aki az Úrban, a megfeszített, meghalt és harmadnapon feltámadott, élő Úrban keresi az örömét, azt az örömet senki sem veheti el!

Miről tudhatjuk meg, hogy megfogadtuk a Filippi levélben írt apostoli intelmeket?

„Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van!” – folytatja az apostol.

Megismerte mindenki a mi szelídségünket? A valódi szelídség az – mondja Aranyszájú Szent János -, amikor nemcsak a fölöttünk lévők részéről bennünket ért igazságtalanságot tűrjük el szelídséggel, hanem a nálunk alacsonyabb rendűek részéről ért sértést is elengedjük!

Tudatában vagyunk, hogy az Úr közel van, mindig, mindennel és azonnal hozzá fordulhatunk, ha istenfélők maradunk és akaratát megcselekedjük?

Aki az Úrban keresi örömét,  az nem lesz semmiben sem aggodalmaskodó, hanem mindenkor hálaadással, imádságban terjeszti kéréseit Isten elé.

Aki az Úrban keresi örömét, igyekszik megőrizni nemcsak elméjét, hanem szívét is Krisztus Jézusban. És ez elhozza Isten békéjét.

Aki az Úrban keresi örömét, annak „gondolatai – ahogyan az apostol mondja – arra irányulnak, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos”, és nem foglalkozik hiábavaló dolgokkal.

Aki az Úrban keresi örömét, annak példaképei az apostolok és a szentek. Az tudja, hogy mi a Szent Hagyomány. A Szent Hagyomány egyszerűen, szó szerint – az utánzás. Az igaz hitet valló és igaz életet élő keresztény ősök, tanítók, apostolok utánzása. Ezért mondja az apostol:

„Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.”

I. T.

2022. április

Tropárion, 1. hang

Az általános feltámadást szenvedéseid előtt igazolván, a halottakból fölkeltetted Lázárt, Krisztus Isten; ezért mi is mint ama gyermekek, kik a győzelem jelképét hozták Néked, a halál Legyőzőjének, így kiáltunk Hozzád: Hozsánna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő!

Tropárion szlávul, 1. hang (kórusének)

Общее воскресение, / прежде Твоея страсти уверяя, / из мертвых воздвигл еси Лазаря Христе Боже. / Темже и мы яко отроцы победы знамения носяще, / Тебе победителю смерти вопием: / осанна в вышних, благословен Грядый во имя Господне.

Tropárion románul, 1. hang

Învierea cea de obște mai înainte de Patima Ta încredințând-o,

pe Lazăr din morți l-ai sculat, Hristoase Dumnezeule.

Pentru aceasta și noi, ca pruncii, semnele biruinței purtând,

Ție, Biruitorului morții, strigăm:

Osana Celui dintru înălțime!

Bine ești cuvântat, Cel ce vii întru numele Domnului.

Tropárion, 4. hang

Eltemettettünk Veled a keresztségben, Krisztus Isten, és méltóvá lettünk az örök életre feltámadásod által, és magasztalva kiáltunk Hozzád: Hozsánna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő!

„Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.”

Kondákion, 6. hang

Aki a mennyben a trónuson, a földön pedig a szamár vemhén hordoztatol, Krisztus Isten, elfogadtad az angyalok dicséretét és a gyermekek magasztalását, kik így kiáltottak Hozzád: Áldott vagy Te, aki eljössz, hogy visszahívd Ádámot!

Virágvasárnapi magasztalás

Magasztalunk Téged, Életet adó Krisztus; Hozsánna a magasságban! Mi is így kiáltunk Hozzád: Áldott, aki az Úr nevében jő!