Hírlevél Keresztény Testvéreinknek
2014. június Szegedi Szent György ortodox templom Szeged, Kazinczy u. 7.
_____________________________________________________
Ne te uralkodj mint isten, hanem Isten uralkodjon benned
Pünkösd Vasárnapjára – 2014. június 8.
Olvasandó: Ter 11,1-9; ApCsel 2,1-10
A pünkösdi vecsernye énekeiben két ellentétes kép jelenik meg: az egyetlen nyelv összezavarodása, ahogy a Teremtés Könyvében olvassuk, és a sokféle nyelv eggyé válása az Apostolok Cselekedeteinek Könyvéből:
»Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!« (Ter 11,1-4)
Bábel, az egykori Babilon tornyai az ég felé törtek. Erről tanúskodik kicsinyített másuk a pesti Duna partján. A bábeli torony tetejének az „égig” kell érnie, az emberek híressé kívánják tenni nevüket alkotásaikkal, építészeti csodáikkal, technikájukkal, hogy megmutassák városuk egeket ostromló hatalmát, s ne szóródjanak szét a földön. Az egy nyelv valójában az egy hatalom szolgálatában áll. Ám Istennel nem számolnak a grandiózus építkezés során. Mi lesz a sorsa annak az emberi közösségnek, amelyik Isten törvényeinek elhagyásával, kiűzésével maga akar mindenható istennek mutatkozni? Összezavarodnak, az egyazon nyelv tudása ellenére megszűnnek érteni egymást, s végül szétszélednek:
Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai…: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!« Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre… (11,5-9)
Ezzel szemben áll az első jeruzsálemi Pünkösd képe:
Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat… Majd szétoszló nyelvek jelentek meg…, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre… mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik… A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?« (Csel 2,1-10)
A sokféle nyelv nem szűnt meg. A zarándokok továbbra is saját nyelveiket beszélik és művelik. És azt a kultúrát is ápolják, amelyet sajátos nyelvük hordoz. Ám a sokféle nyelv ellenére mégis csodás módon megértik egymást… Ez a Pünkösdkor megszületett egyház küldetése. Akár nagy, akár kicsiny közösségben. A pünkösdi Szentlélek nyelvével, az örök evangélium beszédével sokféle nyelvet és kultúrát befogadva új emberi közösséget alkotni, amelynek tagjai a sokféleség ellenére megértik egymást. Azért, mert Isten után vágynak, Isten Szentlelkével és törvényével kívánnak betelni, nem ők akarnak mint isten a földön és népein uralkodni, hanem arra vágynak, hogy Isten uralkodjon bennük s az egész földön.
+
II. Az imáról (folytatás)
Ebben a földi világban mindenkinek megvan a maga feladata: az egyik ember király, a másik pátriárka, a harmadik szakács, kovács vagy tanító, az Úr azonban mindenkit szeret, és aki jobban szereti Istent, nagyobb jutalomban részesül. Az Úr azt a parancsolatot adta nekünk, hogy teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes lelkünkből szeressük Istent (Mt 22, 37; Mk 12, 30; Lk 10, 27). Ámde hogyan lehet ima nélkül szeretni? Emiatt az ember elméjének és szívének mindig szabadnak kell lennie az ima számára.
Akit szeretünk, arra szívesen gondolunk, arról szívesen beszélünk, azzal szívesen vagyunk együtt. A lélek pedig szereti az Urat, Atyját és Teremtőjét, s félelemmel és szeretettel áll előtte: félelemmel, mert Ő az Úr, és szeretettel, mert ráismer Atyjára, aki végtelenül könyörületes, s kegyelme mindennél drágább.
Én is megtapasztaltam, hogy könnyű imádkozni, mert segít Isten kegyelme. Az Úr irgalommal szeret bennünket, s megadja, hogy beszélhessünk Vele az imában, hogy bűnbánatot tartsunk, és hálát adjunk.
Nincs erőm leírni, mennyire szeret bennünket az Úr. A Szentlélek által ismerjük meg ezt a szeretetet, az imádkozó lélek pedig ismeri a Szentlelket.
Vannak, akik azt mondják, az ima illúzióhoz vezet. Ez tévedés. Nem az ima, hanem az önfejűség vezet illúzióhoz. Az összes szent sokat imádkozott, és másokat is imára buzdított. Az ima a legjobb elfoglaltság a lélek számára. Imával jutunk el Istenhez, imával kérünk alázatot, türelmet és mindenféle jót. Aki az ima ellen beszél, bizonyára sohasem ízlelte meg, milyen jóságos az Úr, és mennyire szeret bennünket. Istentől nem származhat semmi rossz. A szentek szüntelenül imádkoztak, egyetlen pillanatot sem töltöttek ima nélkül.
A lélek, miután az alázatot elveszíti, a kegyelmet és az Isten iránti szeretetet is elveszíti, és akkor az ima lángja kialszik. Ám ha szenvedélyei kihunynak, és alázatra tesz szert, az Úr megajándékozza kegyelmével, s úgy fog imádkozni ellenségeiért, mint önmagáért, sőt az egész világért forró könnyekkel fog imádkozni.
Szofronyij (Szaharov) apát: A SZENT HEGY TITKA. ÁTHOSZI SZILUÁN (1866–1938) ÉLETE, TANÍTÁSAI ÉS ÍRÁSAI. II. rész, II. Az imáról.
+
Apostolok, kik a föld határairól ide egybegyűltetek, Gecsemáné kertjében temessétek el testemet, és Te Fiam és Istenem, vedd magadhoz lelkemet!
Angyaloknak édessége, nyomorúságban lévőknek öröme, keresztények oltalma, Urunknak Szűz Anyja, karolj fel engem, és szabadíts meg az örök kínoktól!
Hiszem, hogy Te is közbenjársz értem az emberszerető Istennél, kérlek, Szűz, ne leplezd le tetteimet az angyalok előtt, hanem siess segítségemre!
Arannyal koszorúzott torony, tizenkét fallal körülvett város, naptól szikrázó trónus, Királynak széke, felfoghatatlan csoda, vajon hogyan táplálod tejjel az Urat?
Nagyboldogasszony böjti exaposztilárionok,
Kis könyörgő kánon Isten Szentséges Szülőjéhez
+
Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7; tel.: +3662 420-397; email: szentgyorgyvertanu@gmail.com