Hírlevél Keresztény Testvéreinknek

Szegedi Szent György Nagyvértanú ortodox templom          

Szeged, Kazinczy u. 7.

2016. december

_____________________________________

Áthoszi Porfíriosz atya tanításaiból     

Krisztus a mi szeretetünk, Krisztus a mi szerelmünk

Krisztus az öröm, az igazi világosság, a boldogság. Krisztus a reménységünk. Krisztushoz fűződő kapcsolatunk: szeretet, szerelem, lelkesedés, az isteni iránti vágyakozás. Krisztus minden. Ő a mi szeretetünk, ő a mi szerelmünk. Krisztus szerelme elidegeníthetetlen szerelem. Ebből fakad az öröm.

Krisztus maga az öröm. Az öröm, amely más emberré tesz. Ez lelki őrület, de Krisztusban lévő őrület. Ez a lelki bor úgy részegít meg, mint a tiszta bor. Amiként Dávid mondja: „fejemet bekented olajjal, és poharad megrészegít engem, mint a legjobb bor” (Zsolt 22[23],5 LXX). A lelki bor vegyítetlen, hamisítatlan, roppant erős, és megrészegít, amikor iszod. Ez az isteni részegség Isten ajándéka, amelyet azoknak nyújt, „akik szívükben tiszták” (Mt 5,8).

Böjtöljetek, amennyit tudtok, végezzetek annyi leborulást, amennyit csak tudtok, virrasszatok, amennyit akartok, de élvezzétek, de örüljetek! Legyen tiétek Krisztus öröme! Ez az az öröm, amely örökké tart, amelyből örök gyönyörűség származik. Ez a mi Urunk öröme, amely biztos nyugalmat ad, nyugodt örömet és örömteli boldogságot. A legörömtelibb öröm, amely felülmúl minden más örömet. Krisztus azt akarja és abban gyönyörködik, ha örömet ad, és a benne hívőket örömmel tölti el. Azért imádkozom, „hogy örömetek teljes legyen” (1Jn 1,4).

Ez a mi vallásunk. Erre kell törekednünk. Krisztus a Paradicsom, gyermekeim. Mi a Paradicsom? Krisztus. Itt és most kezdődik a Paradicsom. Ez pontosan ugyanazt jelenti: mindazok, akik a földön Krisztusban élnek, a Paradicsomban élnek. Így van, amiként mondom nektek. Így helyes, így igaz, higgyétek el nekem! Az a feladatunk, hogy próbáljunk módot találni arra, hogy beléphessünk Krisztus világosságába. Nem pedig az, hogy a külsőségeket betartsuk. A lényeg az, hogy együtt legyünk Krisztussal,  felébredjen a lelkünk, szeresse Krisztust, és szentté váljon. A lélek az isteni szerelemnek szentelje magát. Akkor ő is így fog szeretni bennünket. Akkor az öröm elvehetetlen lesz. Krisztus ezt szeretné leginkább, hogy eltöltsön minket örömmel, mert ő az öröm forrása. Ez az öröm Krisztus ajándéka. Ebben az örömben ismerjük meg Krisztust. Nem tudjuk őt megismerni, ha ő nem ismer bennünket. Hogyan mondja Dávid? „Ha az Úr fel nem építi a házat, hiába fáradoznak annak építői; ha az Úr nem őrzi a várost, hiába virrasztott annak őrizője” (Zsolt 126[127],1 LXX).

Ezekre kíván a lelkünk szert tenni. Ha megfelelően felkészülünk, akkor a kegyelem megadja ezeket nekünk. Nem nehéz. Ha elnyerjük a kegyelmet, akkor minden könnyű, örömteli, és Isten áldása van rajta. Az isteni kegyelem folyamatosan zörget lelkünk ajtaján, és várja, hogy kinyissuk azt, ő pedig bejöjjön szomjazó szívünkbe, hogy eltöltse.

(Áthoszi Porfíriosz atya tanításai. II. Az isteni szeretetről. Odigitria – Jel, Budapest 2014)

+

A Szent Hegy tanításából

Isten mindig segít, de légy óvatos!

Isten mindig segít. Mindig időben érkezik, de türelemre van szükség. Azonnal meghall bennünket, amikor Hozzá kiáltunk, de nem a mi saját gondolkodásmódunk szerint.

Hészükhaszta József sztarec nyomán

Mindig segíts, ha tudsz; lehet, hogy Te leszel az egyetlen

Mindig segíts, ha tudsz; lehet, hogy Te leszel az egyetlen, aki ezt megteszi. Segíts még ma, mivel nem tudod, hogy Te vagy a másik megéri-e a holnapot. Ne szalaszd el az alkalmat, hogy belépj a Paradicsom nyitott kapuján, hiszen nem tudhatod, mikor fog ismét megnyílni.

Isten háromféle módon válaszol

Isten háromféle módon válaszol:

„Igent” mond, és megadja, amit kérsz Tőle.

„Nemet” mond, és ad neked valami jobbat.

Azt mondja, „várj” és a legjobbat adja.

Törekedjünk a megvilágosodásra, amely szükséges ahhoz, hogy meghalljuk Isten válaszát!

+

Karácsonyi történet                            

(Olvasandó: Mt 2,1-23)

Milyen jóságos és irgalmas a mi Istenünk! A napkeleti bölcseket, akik az ünnepi karácsonyi himnusz szavai szerint „csillagimádók” voltak, pogány tudományukhoz leereszkedve hívja el, így a csillagok kémlelése közben tanulják meg „a csillagtól…, hogy Néki hódoljanak, az Igazság Napjának”. És milyen romlatlan szívűek a „bölcsek”: amint felismerik a valódi, semmilyen látható égitesthez sem hasonlítható csillagot, amely a megszületett Megváltó jele a számukra, otthagyják tévelygésüket, egész tudományukat és a Krisztus felkutatására indulnak.

Jeruzsálembe érkezve a „a zsidók most született királya” felől kérdezősködnek.  Talán nem tudják, hogy aki egy életben lévő, uralkodó király helyett egy új, most született királyt keres, a fejével játszik? „Még meg sem találták a Krisztust, máris készek meghalni érte” – mondja Aranyszájú Szent János. Amikor ma Európa jó része hallgat, más vallások viszont nagy hangon hirdetik saját igazságaikat, bátor keresztény hitvallást tanulhatunk az egykori csillagimádóktól.

„Mikor újra meglátták a csillagot, „örvendeni kezdtek igen nagy örömmel”. Elveszítették a vezérlő kegyelmet, de állhatatosságukkal, a megpróbáltatásokkal és veszélyekkel nem törődve, bátor hitvallást téve, Krisztus után szüntelen vágyakozva, visszaszerezték. Mert mi más lehetett az újra meglátott csillag és a nagy öröm, amit éreztek, amikor meglátták, ha nem az isteni kegyelem újra megtalálása? Ne adjuk hát fel Krisztus keresését és követését, „mert ha el nem lankadunk, annak idején majd aratni is fogunk” (Gal 6,9).

Miután a csillag vezetésével rátaláltak a házra és a gyermekre, „a földre borulva hódoltak neki”, majd „felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát”. Bár nem ismerhették minden részleteiben a Szentírást, lelkükben mégis ott volt az ősi parancs: „Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt” (Kiv 23,15). Drága kincseket készítettek a megszületett Megváltó-Királynak. Egész életüket neki adták.

Mivel álmukban intést kaptak, „más úton tértek vissza országukba”. Aki megtalálta az Úr Jézus Krisztust, nem járhat többé a régi úton, Heródes útján, hanem annak az új útjára kell térnie, aki azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

„Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant.” Amint megszületett a Megváltó, feljött az Igazság Napja, ellenségét düh fogja el. Ezért, „ha valamilyen lelki dolognak szenteled magad, és nehézségeid támadnak – mondja ismét Aranyszájú Szent János – ne csüggedj, viseld el bátran, férfiasan, annak a jele, hogy az igaz úton, Krisztus útján jársz”.

Végül tekintsünk az igaz Józsefre. Milyen féltő gonddal őrzi, óvja a Megváltót minden bajtól, veszedelemtől! Heródes életében már nem tér vissza a Szentföldre. Miután pedig Heródes meghalt, és fia és utóda, Arkelausz uralkodik helyette, még őt is el akarja kerülni, óvatosságból a galileai Názáretben telepedik le. Féltsük, őrizzük, óvjuk mi is, mai keresztények így megtalált Megváltónkat a lelkünkben, életünk minden napján, hogy senki és semmi se tudjon bennünket elszakítani tőle.

I. T.

+

Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com