(Frissítve: 2024. augusztus 13.)
„Boldogok, akiket üldöznek az igazságért,
mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)
Akik „éheznek és szomjaznak az igazságra”, „megelégíttetnek”. Ám azoknak, akik az üldözések elszenvedéséig is képesek kitartani Jézus Krisztus mellett, igazságát nem hajlandók megtagadni vagy megmásítani, Urunk ‒ mintegy kárpótlásként az elszenvedett megpróbáltatásokért ‒ a „mennyek országát” ígéri. A nyolcadik Boldogság valójában a negyedik teljessé tétele: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra.” A Krisztussal egyszer és mindenkorra eljegyzett lélek tökéletes hitvallása: ’Uram, nemcsak éhezem és szomjazom utánad és igazságod után, meg is tudnék halni érted.’ Új Teológus Szent Simeon írja, hogy a nyolcadik Boldogság azért több mint a negyedik, mert a tökéletes szeretetet fejezi ki az Úr iránt.[2]
Szent Simeon, Új Teológus
Szent Ágoston pedig ezt mondja:
A nyolcadik boldogságot említve mintegy visszatér az elsőhöz, „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”, mert ez mutatja és bizonyítja, hogy az ember teljessé és tökéletessé lett. Így az elsőben és a nyolcadikban említi a mennyek országát.[3]
Aranyszájú Szent János ezzel egészíti ki a nyolcadik Boldogság magyarázatát:
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságosságért, vagyis az erényért, mások megvédéséért… Aki az eretnekek üldözését szenvedi el az igazságban való állhatatossága miatt, szintén boldog, mivel az igazságosság miatt szenved. Sőt, ha téged a kereszténynek látszó hatalmasságok közül valaki üldöz, mert a bűnei miatt megfeddted őt, akkor is boldog leszel, mint ahogyan Keresztelő János is az volt… Nem boldog az, aki olyan jutalmat kap, ami a jelen élettel együtt elmúlik.[4]
Akik az üldözés elszenvedéséig küzdenek az igazságért, azért fogják örökölni a mennyek országát, mert azt a Jézust követik, akit igazságáért az ember a golgotai keresztig üldözött. Ám a mennyek országa öröklésének két feltétele is van. Az egyik bele van foglalva a boldogság-mondásba: azok a boldogok, akik nem valami másért, nem is igazságtalan, hamis tetteikért, hanem „az igazságért” szenvednek üldözést. A másik feltétel, hogy a Krisztust követők, küzdelmeik során, ahogyan ő tette, ne használjanak más fegyvert, mint az igazság és a szeretet fegyverét. Az igazság és a szeretet fegyvere bármilyen hatalmat képes megrendíteni, ám a gyűlölet életlenné, hatástalanná teszi a fegyvereket. A szeretetben kimondott igazságot nem lehet feltartóztatni. Minél inkább igyekszik az erő, a hatalom az igazságot elfojtani, Isten annál inkább felerősíti az igazság hangját. Ez történt akkor, amikor az ember úgy próbálta Krisztust elhallgattatni, hogy a keresztre feszítette. A keresztről és a feltámadásról szóló tanítás éppen ez által jutott el a föld szélső határáig:
„Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)
Az Úr boldogság-parancsolatai eddig egyetemes módon, minden emberhez szóltak. A befejező Boldogsággal azonban ─ amelyet kilencedik Boldogságnak is nevezünk ─, egyenesen a jelenlévő tanítványok körét szólítja meg. Előre megjövendöli az üldözéseket, amelyeket az ő nevéért fognak elszenvedni:
„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudva, minden gonoszságot mondanak ellenetek énérettem. Örvendezzetek és vigadjatok, mert bőséges a jutalmatok a mennyekben , hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” (Mt 5,10-12)
A boldogság – akárcsak a nyolcadik Boldogságban – akkor lehet csak valódi, ha „hazugságot”, „mindenféle rosszat” terjesztenek rólunk, és ezt valójában Jézus miatt, „érette” teszik. Azért, hogy nevét és földi küldetését hiteltelenné tegyék. Hiszen róla is valótlan dolgot állítottak egykor, amikor ezt mondták:
„Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.” (Mt 9,34)
A boldogság akkor teljes, ha ártatlanul és nem vétkeink miatt „gyaláznak és üldöznek” bennünket. Az üldözés elszenvedője így az Igazságnak, magának Krisztusnak lesz a tanúja. Idézzük újra Péter apostolt:
Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. (1Pt 2,19-24)
„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”
Hány keresztény vértanú válaszolt ezzel, amikor bírója előtt állt, miért néz örömmel szembe a szenvedéssel és a vértanúsággal! Van ennél hitelesebb öröm, ujjongás, amely túlmutat minden e világi örömön? Ez Krisztus igazsága és Krisztus öröme. Az apostolok, a vértanúk, Jézus igazsága és öröme:
Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. (Jn 17,13)
Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. (ApCsel 5,12-42)
Szent Ciprián püspökvértanú
Szent Ciprián, karthágói püspök vértanúaktájában ezt olvassuk:
Miután Galerius Maximus tárgyalt tanácsával, ezt mondta: „Régóta szentségtörő meggyőződésben éltél, és sok semmirekellő összeesküvő embert gyűjtöttél magad köré, s Róma, valamint a szent szertartások ellensége lettél…És mivel lelepleződtél, mint a legsemmirekellőbb vétek szerzője és zászlóvivője, ezért jel leszel azok számára is, akiket fertőzeteddel magad köré gyűjtöttél. A fegyelmet véreddel kell szentesítened.” A tábláról felolvasta a rendelkezést: „Thascius Cyprianusnak kard által kell meghalnia.” Cyprianus püspök így szólt:
„Istennek legyen hála!”[5]
I. T.
[3] Aquinói Szent Tamás: Catena aurea I. Kommentár Máté evangéliumához. Ford. Benyik György és Lázár István Dávid. JATEPress, Szeged, 2000. 140-141. old.
[4] Uo.
[5] Szent Cyprianus proconsularis vértanúaktája. Ford. Vanyó László. Ókeresztény Írók 7. Vértanúakták és Szenvedéstörténetek. Szent István Társulat, Budapest, 1984. 154-157. old.