2026. Virágvasárnap

Fil 4,4-9; Jn 12,1-18.

Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott:
»Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön, és Izrael királya!«
Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:
»Ne félj, Sion leánya!
Íme, királyod jön
szamárcsikón ülve!« Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva. Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból. A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte.

+

Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében!

Szeretett Testvéreim!

A virágvasárnapi ünnepi kalendárium, amelyet az Egyház hagyománya őriz, ezzel a kétsoros verssel kezdődik:

„Szamár csikójára ül az, aki értelmes szóval irányítja a csikót.

Halandókat jön eloldani az értelmetlen szótól.”

E két verssorba tömören bele van foglalva az ünnep tanítása:

Az oktalan állat engedelmeskedik az értelmes szónak. Ma is feltehetjük a kérdést: vajon az ember elhagyja-e értelmetlen gondolkodását, és meghallva, felismerve az őt megszólító isteni szót, engedelmeskedik-e Isten szavának?

A virágvasárnapi evangéliumban testet ölt a magvető példázata (Lk 8,4-15):

A tanítók, az útszegélyen állva, így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!” (Jn 12,19)

A virágvasárnapi tömegek, akik látták halottak feltámasztását, láttak számtalan csodát, hisznek Jézusban és ünnepelnek, a nagycsütörtöki megpróbáltatások láttán már elpártolnak, oda minden lelkesedésük, ünneplésük, hozsannázásuk.

Ámde akik szívükben megőrizték a teljes hitet és teljes szeretet az Úr Jézus Krisztus iránt, csendben, imádságban, hűségben mellette maradnak: az Arimatheai József, Nikodémus, az Urat kísérő asszonyok, akik távolból figyelik, hová temetik az Urat, a Szűzanya és János apostol a kereszt alatt. Háromszor is hallották, akárcsak a többiek, ahogyan mi is hallottuk háromszor a Nagyböjtben:

„Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik; aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.”  (Lk 18,31-33)

Az Úr nem ígért az őt követőknek mást, mint azt, ami vele is történni fog és meg is történt:

„Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességetek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33)

A Teremtő teremtett világa, maga a természet tanítja meg az embert a Teremtő és a teremtés iránti hűségre, kitartásra, életre, az élet és az örök élet győzelmébe vetett hitre, minden ellentmondással, többségi nyomással, korhadással, romlással szemben… Hadd illusztráljam ezt egy mindennapi példával:

Van egy telek az utcánkban, a nagy gonddal felújított műemlék és műemlék jellegű házak sorában, amely évek, sőt évtizedek óta romos, beépítetlen, szemetes, elhanyagolt. Kidőlt-bedőlt rozsdás kerítés, korhadt, festett fa veszi körül. Nemrég, tavaszi rügyfakadáskor hamvas, zöld, színes rügyekben pompázó bokrok keltek ki a kavicsos-földes talajból, befonták a rozsdás kerítésfonatot, a korhadt kerítésoszlopokat, mintegy átölelték, úgy, hogy anyaguk nem lépett közösségre a rozsdás fonattal, megmaradt tisztán, zölden, rügyekben ragyogva. A korhadás nem akadályozta a zöldellést. Ha az ember hagyná, idővel az egész foghíjas telek, rozsdatemető eltűnne, átadná helyét a buja zöldnek.  

Nem ez a minden visszavonulást, romlást, elpártolást, vereséget átölelő csend, alázat, hamvas tisztaság, szeretet, irgalom, élet jelenik meg a Golgotán, amikor Urunk ezekkel a szavakkal tekint le a keresztről:

 „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23,34)

Éppen ezért kire bízza a Szűzanyát? – Nem akárkire, hanem a kereszt alatt szótlan, tiszta és érintetlen, szűzies tanítványra:

„Íme, a te Anyád!”

És kire bíz bennünket, az Egyház tagjait, János apostol és minden apostol tanítványait?  Nem, akárkire, hanem a kereszt alatt is szótlan, érintetlen és tisztaságos Szűz Máriára, Isten Anyjára:

„Asszony, íme, a Te fiad!” (Jn 19,25-27)

Tovább kiváltképp arra, aki mindenkinél jobban akarja szeretni őt:

Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” (Jn 21,15)

Igen tanulságos! Fiúk és lányok, férfiak és nők! Amikor párt választotok, ne akárkit válasszatok, ne akárkire bízzátok magatokat, leendő gyermekeiteket, unokáitokat. Ha papot választotok, vagy ahol a püspököt ma is választják, ne akárkire bízzátok a nyáj gondozását, hanem arra, akiben teljes hit és teljes szeretet van az Úr Krisztus iránt, és aki másoknál jobban akarja szeretni és szolgálni őt!

Szeretett Testvéreim! Hamarosan választások közelednek. Senki se értse félre ezeket a szavakat: ha vezetőket választunk, felelősen válasszunk. Ne akárkire bízzuk magunk, családjaink, gyermekeink, unokáink, egy ország népe sorsát, jövőjét, hanem bölcs és megfontolt emberekre, istenfélő emberekre, erkölcsös életet élő emberekre, olyanokra, akik nem a maguk hasznát, hanem a köz hasznát keresik és szolgálják. Akik, Megváltónkat követve, „nem szétszórnak, hanem gyűjtenek” (Mt 12,30).

2026. Virágvasárnap
I. T.