MOSZKHOSZ SZENT JÁNOS (619 k.):

„Lelki rét”, 87. történet
Remete János atyánk – testének megtalálása, akit „Alázatos” Jánosnak neveznek

Egy faluba értünk, amely hat mérföldre feküdt Roszosztól[1], és két öreg látott minket vendégül a falu templomában. A templomban egy sírt fedő kőlapra mutattak és ezt mondták:

– Keresztények, tudjátok meg, hogy ebben a sírban egy nagy remete nyugszik.

– Honnan tudjátok? – kérdeztük.

– Hét esztendővel ezelőtt – felelték – a falu lakói a hegy tetején fényességet láttak, olyan volt, mint a tűz. Először azt hittük, hogy valaki tüzet gyújtott a vadállatok ellen védekezésül, de azt láttuk, hogy a fényesség nem szűnik meg, és napokig tart. Egy nap felmentünk a hegyre, de tűzrakásnak nyomát vagy elszenesedett fát nem találtunk. Következő éjjel ugyanazt a fényességet láttuk, és ott maradt három hónapon keresztül. Egy éjjel néhány emberrel együtt – a vadállatok ellen felfegyverkezve – felmentünk a hegyre ahhoz a fényhez. Ott is maradtunk reggelig, ahonnan a fény jött. Reggel azon a helyen, ahol a fényesség volt, egy kis barlangot pillantottunk meg. Amikor bementünk, egy halott remetét találtunk. Szőrből készült ing és pálmalevelekből készült köpeny volt rajta, kezében egy ezüstkeresztet tartott. Mellette egy könyvecskét találtunk, melyben ez állt: „Én az alázatos János, itt értem véget az indiktosz tizenötödik évében.” Utánaszámoltunk, és megtudtuk, hogy hét évvel ezelőtt halt meg. Olyan ép volt, mintha aznap halt volna meg. Felvettük és eltemettük itt, a templomban.

[1]  Roszosz: egykori kis-ázsiai város Kilikiában, a Földközi-tenger partján, Kappadókiától délre.

(Forrás: doxologia.ro)

(Ford. A.-V. Gellért)