Krisztusért balga Szentéletű Klopszki Mihály,
„az ismeretlen” (+1453/1456)
január 11.
Szentéletű Mihály nemesi családból származott, rokona volt Doni Szent Demeter ─ Dmitrij Donszkoj ─ moszkvai nagyfejedelemnek (+1389, május 19.), aki 1380-ban, a nevezetes kulikovói csatában legyőzte a mongolokat. Mivel minden evilági hívságtól menekülni akart, a Krisztusért balga életmód keresztjét vette magára. Elhagyta moszkvai házát, nagy vagyonát, és a Novgorod közelében található Klopsz monostorába ment.
Senki sem tudta, hogyan jutott be a bezárt szobába, amelyben Makarij szerzetes lakott, aki Keresztelő Szent János éjszakai virrasztásán, a hajnali istentisztelet kánonjának kilencedik ódája alatt tömjénezett a templomban. Miután a szolgálat végeztével belépett a szobájába, azt látta, hogy a mécses mellett egy rongyos szerzetesi ruhába öltözött idegen ül, tollat tart a kezében és az Apostolok Cselekedeteit másolja. A hajnali istentisztelet végeztével a monostor apátja is néhány testvérrel együtt a szobába jött és kikérdezte az idegent, kicsoda, hogy hívják, ő azonban válasz helyett mindig csak a feltett kérdéseket ismételte, nem fedte fel kilétét, még a nevét sem mondta meg. Mivel a nevét nem tudták, szerzetestársai így emlegették: „az ismeretlen”.
Miután maguk közé fogadták, a szentéletű a kórusban énekelt, a szent liturgián az apostoli olvasmányt olvasta, az étkezések alatt pedig a szentek életét. Mindenkinek, aki hallgatta, megindult a szíve, olyan szépen és édes hangon énekelt és olvasott. Napközben dolgozott, böjtölt, éjjel virrasztott, és soha sem panaszkodott.
Egy alkalommal az Úr színeváltozása ünnepe után a klopszki monostorba látogatott Konsztantyin Dmitrijevics uglicsi nagyfejedelem (+1434), Doni Szent Demeter fia, aki az ebéd során felfigyelt arra a szerzetesre, aki Jób Könyvéből olvasott fel. Közelebb ment hozzá, felismerte, meghajolt előtte és felkiáltott: Mihail Makszimovics! A szerzetes azonban ezt felelte: „Egyedül Isten ismer engem, Ő tudhatja csak, ki vagyok.” Így tudták meg a szerzetestestvérek, hogy az ismeretlen neve Mihail, azaz Mihály.
Szentéletű Mihály negyvennégy esztendeig élt a monostorban, és ezalatt az egész közösség számára például szolgált. Fáradságos munkával töltötte idejét, sokat nélkülözött, virrasztott, és megkapta Istentől a jövőbe látás adományát. Felfedte az emberek elrejtetett szenvedélyeit, bármilyen társadalmi osztályhoz is tartoztak, és evilági hatalmasságokat sem félt megfeddni. Megjövendölte, hogy III. Iván, későbbi moszkvai nagyfejedelem 1440. január 22-én fog megszületni, valamint azt is, hogy a moszkvai örökösödési háború során Dmitrij Semjaka (Doni Szent Demeter unokája, +1453) meg fogja vakítani unokatestvérét, II. Vak Vaszilij (+1462) későbbi moszkvai nagyfejedelmet.
Történt, hogy egyszer nagy szárazság volt Novgorod vidékén, és három esztendeig nem esett az eső, még a folyók is kiszáradtak. Egy homokos helyen a szentéletű, csodás módon, édes vizű forrást fakasztott úgy, hogy megparancsolta a forrásvíznek, írja a földbe a zsoltár szavait: „Veszem az üdvösség kelyhét, és az Úr nevét hívom segítségül” (Zsolt 115,4), és ez meg is történt.
Máskor nagy éhínség támadt azon a vidéken, és bármennyi búzát osztottak is szét a nélkülözők között, a monostor raktárai sohasem fogytak ki Szentéletű Mihály imái által.
A szent, miután megmutatta, hová temessék el, és megjövendölte halálának idejét, 1453. január 11-én békében elköltözött az Úrhoz. Ereklyéi ma is a klopszki monostor templomában pihennek. Az Orosz Ortodox Egyház 1547 óta szentként tiszteli. A január 11-i ünnep mellett június 23-án is megemlékeznek róla a klopszki monostorban.
(days.pravoslavie.ru; calendar.ortodox.md; sfintisiicoane.wordpress.com)
(Ford. A-V. Gellért)
