Szentéletű Gázai Vitalisz

január 11.

Szent Vitalisz, aki hosszú időt töltött Szent Szeridusz monostorában, Gázában, akkor érkezett Alexandriába, amikor Alamizsnás Szent János (nov. 12.) volt Alexandria pátriárkája (616-620).

Miután elérte hatvanadik életévét, kivételes aszkézisre szánta el magát: összeírta Alexandria összes prostituáltjának nevét és imádkozni kezdett értük. Reggeltől estig dolgozott, és naponta tizenkét rézpénzt keresett. Este vásárolt egy kis babot, és naplemente után megette. Aztán a maradék pénzt odaadta az egyik prostituáltnak, akit éjszaka meglátogatott, és így szólt hozzá: „Kérlek, fogadd el ezt a pénzt, és ma éjjel ne vétkezz senkivel.” Ezután a prostituált szobájában maradt. Amíg az aludt, a szerzetes egész éjjel imádkozott, zsoltárokat olvasott, majd reggel csendben távozott.

Minden nap így tett, sorban meglátogatta az összes feslett életű nőt, és megígértette velük, hogy titokban tartják látogatásának a célját. Az alexandriaiak, mivel nem tudták az igazságot, megbotránkoztak a szerzetes viselkedésén és szidalmazni kezdték. Ő azonban szelíden tűrte a szidalmakat, és csak azt kérte tőlük, hogy ne ítélkezzenek mások felett.

Vitalisz szent imái sok bukott nőt megmentettek. Néhányan monostorba vonultak, mások férjhez mentek, megint mások tisztességes munkát találtak. De tilos volt bárkinek is elárulniuk, miért változtattak az életükön, amivel megakadályozhatták volna a szentre zúduló támadásokat. Ámde fogadalmuk kötötte őket. Amikor az egyik nő megszegte fogadalmát, és kiállt a szent védelmében, démoni őrjöngésbe esett. Ezután az alexandriaiaknak már nem volt kétségük a szerzetes bűnösségét illetően.

A Szent Vitalisz viselkedése miatt felháborodott papok egy része feljelentette a szerzetest Alamizsnás Szent János pátriárkánál. Ám a pátriárka nem hitt a feljelentőknek és azt mondta:

Ne ítélkezzetek, különösen a szerzetesek felett ne. Vagy nem tudjátok, mi történt az első niceai zsinaton? Néhány püspök és pap egymást kölcsönösen vádló leveleket vitt Szent Konstantin császár elé (május 21.). Ő azonban parancsot adott, hogy hozzanak egy égő gyertyát, és anélkül, hogy elolvasta volna a leveleket, mindegyiket elégette, majd így szólt: „Ha saját szememmel láttam volna egy püspököt, papot vagy szerzetest vétkezni, akkor betakartam volna őt a ruhájával, hogy senki se láthassa a vétkét.”

Így a bölcs egyházi vezető megszégyenítette a rágalmazókat.

Szent Vitalisz folytatta nehéz feladatát: bűnös és tékozló álcájában jelent meg az emberek előtt, ám a tékozlókat bűnbánatra vezérelte.

Egy alkalommal, amikor a szerzetes egy rossz hírű házból jött ki, szembe találta magát egy éppen oda tartó, tékozló életű fiatalemberrel, aki sértő szavakkal illette, arcul csapta és azt kiáltozta, hogy ez a szerzetes szégyent hoz Krisztus nevére. Vitalisz így válaszolt neki: „Hidd el nekem, alázatos embernek, hogy utánam te is olyan pofont kapsz, hogy egész Alexandria összefut majd a kiáltozásodra.”

Kis idő elteltével Szent Vitalisz egy kis cellába költözött és ott éjszaka meg is halt. Ugyanabban az órában félelmetes démon jelent meg a szentet arcul csapó fiatalember előtt, arcul ütötte és ezt kiáltotta: „Nesze neked Szent Vitalisztól.” A fiatalember démoni őrületbe esett. Őrjöngve vergődött a földön, letépte magáról a ruháit, és hangos üvöltözésére sok ember futott össze.

Amikor néhány óra elteltével végre magához tért, rohant a szerzetes cellájához és így kiáltott: „Könyörülj rajtam, Isten szolgája, mert vétkeztem ellened.” A cella ajtajánál már teljesen észre tért, és elmesélte az ott egybegyűlteknek korábbi találkozását a szenttel. Majd kopogott a cella ajtaján, de nem kapott választ. Amikor az ajtót betörték, látták, hogy a szerzetes már meghalt, egy ikon előtt térdelt. A kezében tekercs volt, amelyen ezek a szavak álltak: „Alexandriai emberek, ne ítéljetek, mielőtt el nem jön az Úr, az Igaz Bíró.”

Ekkor a démonoktól megszállott asszony is megjelent, akit a szerzetes büntetett meg azért, mert fel akarta tárni a titkát. Miután megérintette a szent testét, meggyógyult, és mindenkinek elmesélte, hogy mi történt vele.

Amikor a Szent Vitalisz által megmentett sok asszony tudomást szerzett a szent haláláról, összegyűltek, és mindenkinek elbeszélték a szent erényeit és könyörületességét.

Alamizsnás Szent János is örült, hogy nem hitt a rágalmazóknak, és hogy egy igaz embert nem ítéltek el. Aztán a Szent Vitalisz által megtérített bűnbánó asszonyok tömegével együtt a pátriárka ünnepélyesen végig vitte a városon a szent testét és fényes temetést tartott számára. Ettől a naptól kezdve sok alexandriai megfogadta, hogy senkit sem fog elítélni.

(Forrás: https://www.oca.org/saints/lives/2026/04/22/101183-venerable-vitalius-of-gaza)

(Ford. I. T.)