Vízkereszti magasztalás:
A Vízkereszt ─ Teofánia, Epifánia, szlávul Bogojavlenyije, „Isten megjelenésének” az ünnepe. Ekkor jelent meg az Úr Jézus nyilvánosan az emberek előtt, és az első közülük, aki felismerte és vallomást tett róla, Keresztelő János volt. Mindent tudott Jézusról:
Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem őt Izraellel… Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: „Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki majd Szentlélekkel keresztel.” Én láttam, és tanúságot teszek arról, hogy ő az Isten Fia. (Jn 1,29-34)
A mai, január hatodiki, vízkereszti evangéliumban pedig ezt olvassuk:
Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.” Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.”
Az első mondat Keresztelő Szent János tanúságtételében: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” Nem földi király lesz tehát, hanem földi-mennyei és örök király, aki a legnagyobb ellenségtől, a legelnyomóbb hatalomtól, az emberiség bűnétől és annak következményétől, a haláltól hoz örök szabadulást mindazoknak, akik hisznek benne és belé kapaszkodnak.
Keresztelő Szent János kétszer is megvallja, hogy „nem ismerte őt”. Ámde várta Isten ígéretét, hogy akire a keresztelők sorában leszállni látja a Lelket, és az rajta is marad, az lesz a Megváltó, akiért Isten őt keresztelni küldte. Amikor pedig megjelent nyilvánosan a keresztelkedők kosszú sorában, azonnal felismerte és teljes vallomást tett róla. Az őt a keresztelésről faggató vallási küldöttek nem ismerték fel, a keresztelésre várakozók sem ismerték fel, de Keresztelő János felismerte és kihirdette felismerését a világnak.
Tekintsünk hát Keresztelő Jánosra:
Csak tiszta élettel lehet megismerni a Megváltó Urat.
Csak úgy, ha Isten nyitja meg elménket, hogy felismerhessük őt. Ahogyan Lukács evangéliumában olvassuk:
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: „Meg van írva, hogy a Messiás szenvedni fog, és harmadnapon fel fog támadni a halálból. A nevében megtérést fognak hirdetni a bűnök bocsánatára, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.” (Lk 24,45-47)
Csak alázattal lehet felismerni az Urat. Keresztelő János így szól, amikor már szemben áll az Úrral és igyekszik őt visszatartani:
„Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?” (Mt 3,14)
Csak Isten iránti engedelmességgel lehet a Megváltót felismerni, mivel amikor ezt mondta:
„Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.” Akkor engedett neki. (Mt 13,15).
Mert a kettő ─ mondja Szent Jeromos ─ tudniillik az alázat és az engedelmesség, mindig karöltve jár.
Ha mind János, mind Máté evangélista tanúságtételét elolvassuk, azt látjuk, mind az Úr Jézus, mind Keresztelő Szent János látták a galamb képében leereszkedő Szentlelket. Így válik az ember hasonlóvá Krisztushoz! Ez a keresztény ember ideálja: hasonlóvá válni az Úrhoz. Ahogyan János apostol ígéri:
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy amint van. (1Jn 3,2)
És ez már a földön elkezdődik.
Jézus Krisztus Keresztelő Jánoshoz hasonlóan jött el: alázattal és megelőző szeretettel.
Isten jött el az emberhez, nem ember az Istenhez. Király az alattvalójához, nem az alattvaló a királyhoz. Mennyei hadvezér a lelki katonához. Isten megelőzi az embert. Isten megelőző szeretetével, alázatával és tiszteletével jön el az emberhez. Elvegyül a hosszú sorban várakozók között, egy valaki lesz a tömegben. Az igazi szeretet megelőző szeretet, és mindig alázattal is párosul.
Végül Szent Ágoston írja Vízkeresztről:
Az Üdvözítő nem azért akart megkeresztelkedni, hogy megtisztuljon, hanem hogy nekünk megtisztítsa a folyók vizét. Azóta, hogy ő maga a vízbe merült, a víz lemossa mindenkinek a bűnét.
Aki még nem vette fel tehát a keresztséget, készüljön fel és fürödjék meg a Krisztus szent vízében. Aki pedig szomjúhozik és beteg, igyon a Krisztus keresztségével megszentelt vízből és a szamáriai asszonynak felkínált „élő vízből”, azaz isteni és örök tanításából, amely testestül-lelkestül tisztává tesz bennünket.
2026. január 6., Vízkereszt ünnepén
I. T.
