Szent Péter, tudással és bölcsességgel felruházva, az alexandriai kateketikai iskola vezetője volt, mielőtt Szent Theonas utódjaként, Kr. u. 300-ban Egyiptom érseke lett. Három évvel később Dioclecianus kiadta rendeleteit, amelyek előírták minden keresztény üldözését és bebörtönzését, és ez arra kényszerítette, hogy elmeneküljön, és titokban folytassa a hívők hitbéli megerősítésének munkáját. Ám Melitios, Lycopolis püspöke kihasználta távollétét és elfoglalta az alexandriai székhelyet, azzal az ürüggyel, hogy Péter az üldözés miatti félelmében elhagyta. Magához ragadta az egyházi joghatóságot, híveit felszentelte papoknak Egyiptom különböző részeibe, ezzel szakadár egyházat hozott létre, amely közel egy évszázadon át fájdalmas viszályok forrása lett. A trónbitorló fanatikus szellemű volt, szemrehányást tett Péter érseknek azért, hogy elnéző volt az üldözés alatt elbukottakkal (lapsi), akik bűneiket megbánva, vissza akartak térni az egyházba. Ám néhány év múltán, amikor ő maga állt a hit végső próbája előtt, meghátrált a fenyegető kínzások előtt és áldozatot mutatott be a bálványoknak.

Az ariánus eretnekség Melitios e szakadár egyházából származik. Úgy tartják, hogy Szent Péter, miután letartóztatták és bíróság elé állították, nem volt hajlandó befogadni közösségébe az eretnek Áriust. Amikor megkérdezték tőle, miért, azt válaszolta, az előző éjszaka Krisztus jelent meg neki ragyogó, egy tizenkét éves gyermek alakjában, aki felülről lefelé végig szakadt lenvászon tunikát viselt. A szegény gyermek a két darabot a kezében tartotta, és könnyek között próbálta elrejteni mezítelenségét. Péter megkérdezte tőle: „Uram, ki tépte szét a tunikádat?” Ő így válaszolt: „Arius vetkőztetett le, ezért óvakodj, ne fogadd be a közösségbe, add át Achillesz és Sándor papoknak is, akik utódjaid lesznek az alexandriai székben, hogy őrizzék meg a szent ortodox hitet a támadásaitól.”

Az ortodox hitet megerősítve, a rabságban lévőket bátorítva, hogy mindhalálig tartsanak ki Krisztus megvallásában, a vértanút letartóztatták Maximinus Daia uralkodása alatt (311), az üldözés utolsó hullámában. Fejét levágták, anélkül, hogy bíróság elé állították volna, ő pedig örvendezett, hogy eljött az idő, egyesülhet az Úrral és részesülhet szenvedéseiben. Mivel attól tartott, hogy az alexandriaiak felkelnek, ha értesülnek kivégzéséről, zavargások, mészárlások törnek ki, a szent püspök megszökött a börtönből, saját maga ment a kivégzés helyére és átadta magát hóhérainak. Így utánozta isteni Mesterét, aki ellenállás nélkül adta át magát azoknak, akik eljöttek, hogy foglyul ejtsék. Ugyanezen a helyen végezték ki Szent Márk apostolt, az alexandriai egyház alapítóját is április 25-én. Szent Péter néhány kis haladékot kért, hogy imádkozhasson a sírjánál. Könnyek között, buzgó imával fordult a szent evangélistához, adjon neki erőt az utolsó próbatételhez és oltalmára bízta az alexandriai egyházat. Majd felállt, imádkozott az Úr Jézus Krisztushoz, kérte, hogy hamarosan kiomló vére pecsételje meg az üldözés végét. Ekkor hang hallatszott fentről: „Péter, az utolsó vértanú!” Szent Péter halála valóban véget vetett Diocletianus nagy üldözésének (311. november 24–25.), őt tartják az utolsó mártírnak azokban az években, amelyek megelőzték Nagy Szent Konstantin békéjét.

A szent érsek áldozata után nem sokkal megindult szívvel fedezték fel drága földi maradványait, átszállították a székesegyházba és első ízben ültették a püspöki trónra. Péter ugyanis nagy alázatában mindig megtagadta, hogy oda üljön. A lépcsőn állt meg és így szólt: „Ne kényszerítsetek, hogy leüljek erre a püspöki trónra. Félelem és remegés fog el, amikor közeledek hozzá, mert látom az isteni és ragyogó hatalmat, amely ott nyugszik, vagyis Krisztusét, egyetlen főpapunkét!” Az utolsó vértanú szent ereklyéje előtt szentelték fel utódját, Achilleszt.

+

Szent Péter vértanú érsek atyánk imái által Urunk Jézus Krisztus irgalmazz nékünk és üdvözíts minket!

(Forrás: Macaire, moine de Simonos Petras, “Le Synaxaire. Vies des Saints de l’Eglise Orthodoxe”
Editions “To Perivoli tis Panaghias”, vingt-quatre novembre)

(Ford. I. T.)