Augusztus 31-én ünnepeljük az Istenszülő drága övének elhelyezését a konstantinápolyi Khalkoprateia templomban.
Tropárion Szűz Mária övének elhelyezése ünnepén, 8. hang
Istennek Örökszűz Szülője, emberi nemnek oltalma, legtisztább testednek köntösét és övét Városodnak erős oltalomul ajándékoztad, magtalan szüléseddel sértetlen maradtál, mert általad a természet és az idő is megújul. Ezért Hozzád esedezünk, ajándékozz Városodnak békét és lelkünknek a nagy irgalmat.
Ősi egyházi hagyomány szerint, amely a Nagyboldogasszony ünnepének liturgikus kalendáriumában maradt fenn, amikor a Szűzanya elhagyni készült ezt a világot, hogy csatlakozzon Fiához és Istenéhez, két öltözetét két szegény zsidó asszonyra hagyta, akik szolgálták őt. Az asszonyok gondosan megőrizték az ereklyéket, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődtek, mígnem az egyiket I. Leó császár uralkodása alatt, vagy még korábban Arkadiosz, Nagy Teodósziosz fia idejében a konstantinápolyi Blakherné templomban helyezték el. Az Istenszülő övét, amelyet egy kisázsiai, pontuszi püspökségben őriztek, Justinianus uralkodása alatt (530 k.) került Konstantinápolyba, amelyet pedig a Khalkoprateia templomban helyeztek el, nem messze a Hagia Sophiától. Ezen a napon ünnepelték a templom felszentelését és a benne található két jeles ereklyét: a Szűzanya szent övét és Urunk pólyáit.
Sok-sok évvel később, 888 körül, VI. „Bölcs” Leó császár idejében felesége, Zoé egy gonosz lélek hatására súlyosan megbetegedett, majd kinyilatkoztatás útján azt az üzenetet kapta, hogy ha az Istenszülő övét ráhelyezik, gyógyulást fog nyerni.
A császár azonnal feltörette a szent ereklyét tartalmazó ereklyetartó pecsétjeit, és csodálattal fedezte fel a szent övet, amely olyan új és ragyogó volt, mintha csak előző este szőtték volna. Írást is találtak mellette, amely pontosan megjelölte, mikor hozták Konstantinápolyba, és hogy a császár saját kezűleg helyezte el a tartóban, amelyet azután kezével le is pecsételt. Leó császár tisztelettel megcsókolta az ereklyét, majd átadta a pátriárkának. Amint a főpap a császárné fejére helyezte az övet, Zoé asszony azonnal meggyógyult. Mindenki dicsőítette Krisztust, Megváltónkat és Szent Anyját, majd az ereklyét visszatették a tartóba, miután a hálás császárné aranyhímzéssel díszítette.
Számos történelmi forduló után a szerbek által visszaszerzett ereklyét Szent Lázár fejedelem (1389) az áthoszi Vatopédi monostornak ajándékozta, ahol ma is tisztelik: édes illatot áraszt és számos csoda történik mellette.
Ez az öv, amely a Teremtőt hordozó szűz méhet ölelte körül, és amelyet annak a tejnek a cseppjei itattak át, amellyel a világ Élete táplálkozott, minden hívő számára a megváltás záloga marad. Arra ösztönöz mindannyiónkat, hogy minden testi vágyat „övezzünk körül” és kövessük a Szent Szűz és Anya testének és lelkének tisztaságát, hogy méltók legyünk arra, hogy magunk is szívükben hordozhassuk a Krisztust.
(Forrás: Synaxarium ecclesiae Constantinopolitanae („A konstantinápolyi Egyház szinaxárionja”). Ed. Hyppolyte Delehaye. Bruxellis, Apud Socios Bollandianos, 1902. Aug. 31.
Le synaxaire. Vies des Saints de l’Église Orthodoxe, t. I-VI, 31 août („Szinaxárion. Az Ortodox Egyház szentjeinek élete”, I-VI. k., aug. 31.). Adaptation française par le hiéromoine Macaire de Simonos-Pétras. To Perivoli tis Panaghias, Thessalonique, 1987-1996.
Ford. I. T.
