2025. augusztus 10. Pünkösd utáni 9. vasárnap

Apostoli olvasmány – 1Kor 3,9–17

Testvéreim!

Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. ¹⁰Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá. ¹¹Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat. ¹²Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, ¹³mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. ¹⁴Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. ¹⁵Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. ¹⁶Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? ¹⁷Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, és ti vagytok az.

Evangéliumi olvasmány – Mt 14,22–34

Abban az időben

(Jézus) megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: „Kísértet!”, és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter így válaszolt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.” Ő azt mondta: „Gyere!” Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: „Uram! Ments meg engem!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: „Te kishitű! Miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak.

+

„Legyek és méhek”

 

Szeretett Testvéreim!

Hallottuk Szent Pál apostol szavait: „Isten temploma szent, és ti vagytok az.” Nagy Szent Makariosz atyánk egyik homíliájában azt mondja, hogy az embernek ahhoz, hogy a Szentlélek visszaköltözzön a szívébe, hogy Istennek igazi temploma legyen, nem csupán testét kell megtisztítania, hanem lelkét is, ki kell vetnie belőle minden tisztátalan gondolatot.

Lássuk tehát, milyen a tiszta lélek?

Olyan, mint Kronstadti Szent Jánosé, akiről feljegyezték, hogy mind nyáron, mind télen nyitott ablaknál aludt, mert szerette a friss, tiszta levegőt, és ha hidegebb volt, inkább jól öltözött, akár bundát is vett magára, de az ablakot nyitva hagyta. Amikor az ágyba befeküdt, nem vette le a reverendáját, mert mindig készen akart lenni a Mennyei Vőlegénnyel való találkozásra, aki bármelyik pillanatban eljöhet. Éjszakánként sétálni ment, hogy élvezze a csendet, és csodálja a csillagos égboltot. Egyszóval, Szent János atyánk nagyon szerette a természetet, különösen a növényeket. Előfordult, hogy megállt egy kis virág mellett, és miután hosszasan elmélkedett fölötte, megcsókolta, azzal a szándékkal, hogy Isten teremtő jobbját csókolja meg. Bármi, ami a természetben körülvette, alkalmat és lehetőséget jelentett számára a szemlélődéshez.

Aztán még milyen a tiszta lélek?

Olyan, mint Szentéletű Áthosz-hegyi Paísziosz atyánk tanmeséjében a méhecske:

Egy alkalommal ezt mondta: Egyes emberek elpanaszolják nekem, hogy az Egyházban sok helytelen dolgot látnak és ezért megbotránkoznak. Ilyenkor azt mondom nekik, kérdezzenek meg egy legyet: „Vannak virágok a közelben?” A légy pedig azt fogja felelni: „Nem tudom, hogy vannak-e virágok, de ott, azon a szemétdombon minden tisztátalanságot megtalálsz, amit csak szeretnél.” És fel fogja sorolni neked az összes tisztátalan helyet, amerre csak járt.

Ha azonban egy méhecskét kérdezel meg: „Láttál a környéken szeméttárolót?” A méhecske ezt fogja válaszolni: „Nem, egyet sem láttam, mert errefelé minden tele van illatos virágokkal.” És felsorolja majd neked a kert vagy a rét minden virágát.

Látjátok? A légy csak azt tudja, hol van a tisztátalanság, a méhecske pedig csak azt, hol van a nőszirom és a jácint.

Szintén Szentéletű Paísziosz atyánk mondta: „Attól kapjuk meg a bérünket, akit szolgálunk. Ha a Gonoszt szolgáljuk, ha a bűn szolgálatában állunk, akkor jutalmunkat is a Gonosztól fogjuk kapni. Ha azonban Istennek szolgálunk, akkor fizetségünket is tőle várjuk és jutalomra is tőle kell számítanunk.”

Keressük tehát Isten segítségével az ő szolgálatát, hogy jutalmunkat is tőle nyerjük.

Ámin.

Aranyosi-Vitéz Gellért

2025. augusztus 10.