2025. július 13. Pünkösd utáni 5. vasárnap.
A IV. Khalkédóni Egyetemes Zsinat (451) szent atyáinak emléke (júl. 13-19. közötti vasárnap).
Szent Gábriel arkangyal főünnepe.
Szentéletű István, „Énekszerző” a palesztinai Szent Száva lavrából (807).
Szent Golinduh perzsiai vértanúnő (6. sz.).
Róm 10,1-10; Mt 8,28-9,1; a szent atyáknak: Tit 3,8-15; Jn 17,1-13; az arkangyalnak: Zsid 2,2-10; Lk 10,16-21. Negyedik hang.
+
Szent György nagyvértanú himnusza (tropárionja):
Apostoli olvasmány, Tit 3,8-15:
Titusz fiam!
Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek.
De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók.
A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét.
Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tükhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.
Zénászt, a törvénytudót, és Apollóst gondosan engedd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk.
De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek.
Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Evangéliumi olvasmány, Jn 17,1-13:
+
Hogyan legyünk „egyek”?
Három dolgot kell kiemelnünk Urunk Jézus most olvasott főpapi imájából:
Először is azt, ami közvetlenül a főpapi ima előtt történt. János apostol és evangélista szerint ezek voltak az Úr utolsó szavai szenvedése előtt tanítványaihoz:
„Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességetek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33)
Kivételes fontossága van az utolsó szavaknak! Szeretteink, elhunytjaink utolsó szavait megszívleljük, vagy ha nem hallottuk őket, kérdezzük, kutatjuk: „Nem emlékszel, mi volt az, amit utoljára mondott?” Kivételese ereje lehet e szavaknak számunkra további életünkben. A halál kapujában ugyanis egészen másként gondolkodik az ember, lehet, egészen mást tart fontosnak az életben, mint amit korábban tartott fontosnak. 
Jézus utolsó szavai egészen biztosan döntően fontosak voltak az apostolok számára. Így számunkra is:
„Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességetek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”
Mit akar az Úr ezzel az apostoloknak és rajtuk keresztül minden kereszténynek tanítani? Próbáljuk megérteni: „Ha mindazt meghallgattátok, megjegyeztétek, felidézitek és megszívlelitek, amit kezdettől fogva idáig elmondtam nektek, békesség lesz a szívetekben. Ez azért fontos, mert fel akarlak készíteni benneteket a megpróbáltatásokra, amelyekben eddig még nem részesültetek. A megpróbáltatások csak ezután következnek!” És következtek is. Gondoljuk csak, mi mindent szenvedtek el az apostolok Krisztus evangéliumának hirdetésért életük során. Hányfajta veszedelemben, megpróbáltatásban voltak, hányszor voltak a halál árnyékában? Egészen a vértanúságig.
Nem ígéri tehát, hogy minden úgy megy majd az életünkben, mint a karikacsapás. Mindenben boldogok és sikeresek leszünk. Szeretni fognak bennünket és hallgatnak majd ránk mindenben. Értékelni fogják igyekezetünket, tudásunkat, Krisztusért és másokért vállalt áldozatainkat. Lesznek ugyan, akik hallgatnak majd ránk, velünk együtt követik az Úr Jézust, ám lesznek, akik nem! Lesznek, akik azt nézik majd, mi jót tettünk az életünk során. Ám lesznek, akik azt, hogy mit nem tettünk meg, amit talán megtehettünk volna! (Mi talán nem az utóbbiakat szoktuk inkább követni?) Ha teljes szívvel szolgáljuk Urunkat, az ő próféciája fog beigazolódni rajtunk:
„Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Jn 15,20)
A másik dolog, ami fontos a főpapi imában, maga az imádság.
A tanítás fontos. Az Istentől származó teljes tudás átadása fontos. Ám mindennek a koronája az imádság. Imádság az apostolokért, majd imádság azokért, akik az apostolok szavára hinni fognak Megváltónkban. Értünk. Hadd mondjak erre egy hétköznapi példát:
Pár hónapja egy régi barátommal találkoztam. Beszélgetésünk során azt tapasztaltam, hogy meggyőződésem szerint a jót rossznak, a rosszat pedig jónak tartja. Az igazat hamisnak, a hamist pedig igaznak. A helyes helytelennek, a helytelent pedig helyesnek. Próbáltam meggyőzni, ámde csak szó szót követett. Akkor hirtelen ráeszméltem, ha Isten onnan fentről nem világítja meg, az én szavaim hiábavalók. Elhallgattam, és elkezdtem érte imádkozni!
A harmadik gondolat a mai főpapi imával kapcsolatban, hogy Urunk több ízben is kifejezetten az egység megőrzéséért imádkozott mind a tanítványai, mind pedig a tanítványok tanítványai között:
„Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.”
„Nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned.”
Hogyan építsük ezt az egységet? Máris számos elképzelés születik bennem, mit kell tennem, hogyan kell kezdenem építeni ezt az egységet saját egyházi közösségünkön belül, és azon túl is. Egyiptomi Szent Makariosz adja meg a kérdésre a szívem szerint való legjobb választ. A Krisztus Urunk által a főpapi imájában kért egység megőrzését, építését, vagy ha megrendült, visszaszerzését nem másokon, magamon kell kezdenem. Így:
„A léleknek, amely jegyesként eljegyezte magát a mennyei Vőlegénnyel, Krisztussal, hogy titokzatos és isteni közösségre lépjen vele, nagy gonddal és őszinteséggel kell kedvében járnia Krisztusnak, aki vele jegyességre lépett. A rá bízott lelki szolgálatot kötelessége szerint és illő módon kell teljesítenie, hogy mindent Istennek tetsző módon végezzen, semmivel meg ne bántsa a Lelket, kellő módon megőrizze a Krisztus iránti teljes tisztaságot és szeretetet.” (Spirituális beszédek, XV.)
Úgy kell továbbá az építést kezdenem, hogy minden erőfeszítésemben, minden emberi kapcsolatomban, minden cselekedetemben, döntésemben előttem legyen Pál apostol intelme:
„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)
I. T.
2025. július 13.
