Szent Simeon vértanú, az Úr rokona, Jeruzsálem püspöke
április 27.

Szent Simeon a mi Urunk Jézus Krisztus rokona volt, Kleofásnak, a jegyes Szent József testvérének a fia. Ezt a hitelt érdemlő régi egyháztörténészek egybehangzóan igazolják: Euszebiosz, a palesztinai Caesarea püspöke, Kedrénosz György és Niképhorosz Kallisztosz Xanthopulosz mind azt állítják, hogy József, a Szentséges Istenszülő jegyese és Kleofás egy atyától és egy anyától származó édes testvérek voltak. József volt az idősebb, Kleofás a fiatalabb. Ez a Kleofás, miután József visszatért Egyiptomból, ennek egyik leányát, Máriát vette feleségül, aki neki Simeont szülte.[1]

Amikor Simeon elérte a felnőttkort és hallott a mi Urunk, Jézus Krisztus csodáiról, hitt Benne. Önként vállalt szenvedéseit és mennybemenetelét követően a Hetven apostol közé számláltatott, akik Krisztus örömhírét vitték városokba és falvakba. Ő is tanított, csodákat művelt, elvitte a nemzeteknek a szent hit világosságát és szétoszlatta a bálványimádás sötétségét.  Ekkoriban Szent Jakab, az Úr testvére, Szent Józsefnek, a jegyesnek fia foglalta el Jeruzsálem városának főpapi székét, mint a város első püspöke. Mivel pedig megvallotta Krisztust, a hitetlenek eltávolították a püspöki trónusról, és egy fadarabbal fejbe verve megölték.

Szent Jakab meggyilkolása után nem sokkal, Vespasianus császár idejében történt Jeruzsálem lerombolása Titusz vezetésével, ahogyan azt az Úr megjövendölte. Ezt követően összegyűltek az Úr tanítványai, akik életben maradtak, és velük voltak azok, akik az Úrral rokonságban álltak. Köztük volt Szent Simeon, Kleofás fia, József unokaöccse és testvérének fia, az Úr rokona. Másodikként őt helyezték a jeruzsálemi főpapi székbe, így ő lett Szent Jakab utódja, hiszen a megmaradt lakók újra benépesítették a várost.

Szent Simeon pedig a Szentlélek temploma volt, Jeruzsálem főpapi trónusának ékessége, aki a tévelygőket Krisztus Isten hitére elvezette. Sok év elteltével, Traianus császár uralkodása idején eretnek rosszakarói bevádolták Atticus római helytartó előtt és két dolgot hoztak fel ellene: azt, hogy Dávid házából való és keresztény. Akkoriban a római császárok üldözték a Dávid házából valókat és azokat, akik hittek Krisztusban. Mindenütt tüzetesen kutatták őket, és ha valakit találtak, aki Dávid király nemzetségéből való volt, azonnal megölték, hogy nyoma se maradjon annak a királyi magnak a zsidók között, hanem örökké a római császárok uralkodhassanak a zsidók földjén. A Krisztusban hívőkkel is hasonló módon bántak, megkínozták és megölték őket, hogy a pogány istenek tisztelete terjedjen el az egész földön.

Szent Simeont tehát, aki Dávid magvából származott, hitt Krisztusban, és az Ő rokona volt, Atticus helytartó parancsa szerint elfogták a pogányok. Szent Simeon idős volt, százesztendősnél idősebb. Sokáig kínozták, végül, akárcsak a mi Urunkat, keresztre szegezték, így adta át lelkét az Úrnak.

(Forrás: https://doxologia.ro/)

Ford. A-V. Gellért

[1] Megjegyzés: A Prológusokban szeptember hónap 18. napjánál ezt olvassuk Szent Simeonról: „Szent Simeon Józsefnek, az Istenszülő jegyesének fia volt, és Jakab testvére. Hitelt érdemlőbb azonban úgy vélekednünk, hogy nem Józsefnek, hanem Kleofásnak, József testvérének a fia volt, Józsefnek pedig unokaöccse, azaz testvérének fia, ahogy a fent említett egyházi írók igazolják. Ebből következik, hogy Simeon nem testvére volt Jakabnak, az Úr testvérének, hanem unokatestvére.”

Január hónap 4. napjánál, a Hetven apostol főünnepénél, és Tiruszi Szent Dórotheosz püspöknél ismét ezt olvassuk: „Kleofás vagy Simeon, az Úr unokaöccse.” Világosan kifejtettük, hogy más volt Kleofás és más Simeon. Kleofás Simeon atyja volt, Simeon pedig Kleofás fia, azonban nem az Úr unokaöccse, hanem rokona, mintha csak testvérektől származó unokatestvérek lettek volna. Ugyanezen a helyen a Prológusok ezt írják: „(…) Simonnak hívták és nem Simeonnak.” Simon József fia volt és Jakabnak, az Úr testvérének édes testvére. Simeon, ahogy mondtuk, Kleofás fia és Jakab unokatestvére, az Úr rokona, és a Hetven apostol egyike. Simon pedig, József fia, nem volt a Hetven apostol közül való. Szent János evangélistánál olvassuk (Jn 7, 5): „még testvérei sem hittek benne”. Szent Theophilaktosz szerint a „testvérek” itt József fiaira vonatkozik, akiket Szent Máté említ: Jakab, Jósiás, Simon és Júdás (vö. Mt 13, 56). Arra is rámutat, hogy ezek később hittek benne: Júdás, akit Tádénak is neveznek, a Tizenkettő egyike; Jakab, az első a Hetven közül, és Jósiás szintén a Hetven közül. Úgy tűnik azonban, hogy Simon nem vette fel az apostoli szolgálatot, hanem, mielőtt még a Szent Apostolok szétoszoltak volna az egész világon, eltávozott ebből a világból, ahogyan erről Szent Pál apostol ír a Korintusiakhoz írt első levelében: „a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek” (1Kor 15, 6).

Szent Simeonról pedig, Kleofás fiáról és Krisztus rokonáról tudjuk, hogy egyike volt a Hetvennek, és Jeruzsálem püspöke, a második főpap Jakab után, aki unokatestvére és az Úr testvére volt. Egyesek úgy vélik, hogy Kleofás fiúutódok nélkül halt meg, és az akkori törvény szerint József vette el a feleségét, és hat gyermekük született, négy fiú és két lány, Mária, akit Kleofás leányának neveznek, és Szalóme, akit Theophilaktosz említ Máté evangéliumának 13. fejezetéhez írt magyarázatában. Jól gondoljuk meg azonban, és lássuk, hogy József előbb halt meg, mint Kleofás, és nem Kleofás halt meg József előtt. Hogyan lett volna akkor lehetséges, hogy József feleségül vegye Kleofás feleségét? József Kleofás előtt halt meg, ezt bizonyítja az, hogy Kleofás az Úr feltámadása után Emmauszban Lukáccsal együtt látta az Urat, és felismerte a kenyértörésben.

Kleofás az Úr mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele után életben volt, és vértanúként fejezte be életét. Szent József pedig Krisztus szenvedéseit sem érte meg, hanem még az Úr Jordánban való megkeresztelkedése előtt elköltözött ebből a világból. Hogyan lett volna tehát lehetséges, hogy Kleofás halála után feleségét elvegye és gyermekeket nemzzen? Inkább érdemel hitet az, hogy József halála után Kleofás vette feleségül József leányát, Máriát, melyről Kedrénosz György ezt írja: „Öt esztendő elteltével József visszatért Egyiptomból Názáretbe, és a vele együtt egy apától és egy anyától származó fivére, Kleofás feleségül vette József leányát, Máriát, és tőle született Simeon, aki Jakabot, az Úr testvérét követően Jeruzsálem püspöke volt.”

Amit pedig Máriáról mondanak, hogy Kleofás leánya lett volna, azt nem olvassuk az evangéliumban. Szent János evangéliumában ezt írja: „Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége.” (Jn 19, 25) Nem azt mondja, Mária, Kleofás leánya, hanem: „Mária, Kleofás felesége”. Nem is József leánya, aki olyan volt a Tisztaságos Istenszülő Szűz Mária, Jézus Anyja számára, mint a nővére. Mert miután eljegyezte magát Józseffel, elhagyta az Úr Templomát, József házába ment és ott laktak együtt Máriával, József leányával, aki érintetlen volt, mint két nővér.

Illik tehát tudni, hogy az itt említett Mária nem Kleofás leánya, hanem felesége, aki Szent Simeont, az Úr rokonát szülte, aki az Úrnak unokatestvére volt, mert József látszat szerint Krisztus atyja volt, Kleofás fivére, Simeon atyja.