2025. február 16.

Szent Pamfilosz és társai palesztinai vértanúk.

Szent Maruthasz örmény püspök (420) és a martüropoliszi vértanúk.

Szent Flavián konstantinápolyi pátriárka (448-449).

Remete Szent Flavián (4. sz.).

Szent Makariosz moszkvai metropolita, az Altáj apostola (1926).

1Kor 6,12-20; Lk 15,11-32. Első hang.

+

A Nagyböjtöt előkészítő második vasárnap evangéliumi története két nemzedék, idősebbek és fiatalabbak kapcsolatáról szól. Az Úr Jézus elbeszélése ma is időszerű.

Mi előzte meg a tékozló fiú történetét?

Vámosok és bűnösök mentek sokan az Úrhoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.” Ez volt az ok, amiért Urunk elmondta a tékozló fiú történetét. A kitartó szeretet, az irgalom, a jó példa, az imádság képes arra, hogy az eltévedtet visszatérítse az igaz útra.

Itt van előttünk egy vallásos, istenfélő apa, akinek van két fia: az egyik sikeres, boldog életre vágyik, élvezni kívánja az életet, megszerezni bármi áron azt, amit saját boldogsága érdekében kívánatosnak tart, a másik embert pedig csupán saját  boldogsága eszközének tekinti. És a másik: a jó fiú, az engedelmes, a kötelességtudó, aki azt tartja magáról, hogy minden parancsot megtart, csak éppen nincs benne igazi szeretet sem öccse, sem apja iránt, különben nem beszélne apjával kioktató, kihívó módon. Ráadásul, öccse „arcát nézi”, holott apja, ahogyan a jó Isten is, a tékozló fiú „szívét” (1Sám 16,7).

A kisebbik, miután minden pénzt eltékozolt és már nélkülözni kezd, ráébred arra, hogy a korlátlan önállóságra való törekvés, a szülői ház értékei, az idősebb generáció elleni lázadás – amire manapság egyes nyugati médiacsatornákon, sőt, már nálunk is még buzdítják is a fiatalokat – bukáshoz, tragédiához vezet.

„Miután mindent eltékozolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken”. A természeti elemek is a Teremtő szolgálatában állnak! Büntetés vagy Isten kegyelme hát a csapás, a nélkülözés? Büntetés is, mert amit vet az ember, ahogy az Írás mondja, azt aratja is (Gal 6,7). De Isten kegyelme is, mert a fiú másként nem tért volna észre. Isten éppen az éhséggel, a nélkülözéssel téríti észre, hogy ráébredjen, milyen tragikus dolog az önfejűség, az évezredes igaz vallás, az isteni törvények, az erkölcs, a szülők iránti tisztelet és szeretet elvetése és saját magunk bálvánnyá tétele. Itt van a történet legfontosabb tanulsága is: bármilyen messze is kerültél Istentől, bárhogy is megcsaltad Istent és felebarátaidat, hittél a csábító, „progresszív” szavaknak, ne ess kétségbe, tarts bűnbántot, térj vissza az atyai házba, Isten házába!

A tékozló fiú magába száll, de nemcsak megbánja, amit elkövetett, teljes bűnbánatot akar: visszatérni az atyai házba és meggyónni, jóvátenni minden vétkét. Nemcsak eltervezi, Isten segítségével végre is hajtja, és meg is érkezik az atyai házhoz. De mi az, ami lehetővé teszi számára, hogy visszatérjen? A biztos tudat, hogy az apja a helyén van. Hogy ugyanúgy, mint korábban, betart minden isteni törvényt. Hogy ugyanolyan szeretet van benne, mint egykor, kiskorában. Hogy tán keményen megfeddi, de visszafogadja. Ez is megszívlelendő tanulság. Ha egy szeretett családtag más útra téved, mint amit kívánatosnak tartanánk, ne essünk kétségbe, maradjunk lélekben a helyünkön, ne mondjunk le róla, maradjunk biztos, lelki szikla számára, ahová bármikor vissza lehet térni.

Hogyan fogadja az apa a kisebbik gyermekét? Miután a szíve össze volt törve, minden baját kiöntötte apja előtt, az apa egy szót sem szól, csak megcsókolja, magához öleli.

Ám a nagyobbikat, bár szelíd szavakkal, de megfeddi: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Ilyen a mi jó Orvosunk: a töredelmes lelket irgalmával és jóságával bátorítja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű” (Mt 11,28-30).

Ám a büszkét, aki úgy véli, helyes úton jár, és mások, vagy épp az Egyház nem jár helyes úton a parancsolataival, így feddi: „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát?” (Mt 7,3).

Időszerű a mai történet. Idősek és fiatalok szeretet-szakadása egy nép hanyatlásához, szeretet-szövetségük a felemelkedéséhez vezet.

I. T.

Tékozló fiú vasárnapjára