2023. június 4.
Pünkösd Vasárnapja. A Szentháromság ünnepe.
Húsvét utáni 8. vasárnap.
Szent Quirinus-Kerény, sisciai püspökvértanú.
Szent Métrofanész, konstantinápolyi érsek.
Szent Márta és Mária, Lázár nővérei.
Szentéletű Alóniosz, egyiptomi aszkéta (4-5. sz.).
Szent Péter, új papvértanú (1918).
ApCsel 2,1-11, Jn 7,37-53; 8,12. Ünnepi 8. hang.
+
Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szentlelket; és általuk megragadtad a földkerekséget. Embereket szerető, dicsőség Néked!
Apostoli olvasmány (ApCsel 2,1-11)
Felolvasás az Apostolok Cselekedeteiből!
Amikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.
Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.«
Evangéliumi olvasmány (Jn 7,37-52; 8,12)
Abban az időben,
az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak belsejéből, ahogy az Írás mondja,
élővíz forrásai fakadnak.« Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg.
Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: »Ez valóban a próféta!« Mások így szóltak: »Ez a Krisztus!« Némelyek pedig megjegyezték: »Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem ezt mondta az Írás: ‘Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?’« És a sokaságban szakadás támadt miatta.
Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?« A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!« Erre a farizeusok így válaszoltak: »Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.« Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: »Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?« Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!«
Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: »Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.«
“Víz, világosság, tűz”
„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!”
„Ha valaki szomjazik…”
Szomjazunk-e? A lelki egészség legjobb jele, ha szomjúság van bennünk az élő és Megváltó Krisztus után:
Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,
úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem! (Zsolt 42,2)
„Jöjjön hozzám…”
Aki szomjazik, ne máshova menjen, ne máshol keresse szomjának oltását, hanem elsősorban az Úr Jézus Krisztusnál. Elsősorban az után az élet után vágyakozzon, amelyet a Megváltónk hozott le a földre. Akkor minden másfajta emberi szomjúság, vágy, testi, szellemi vagy lelki a helyes, jó és áldott helyére kerül az életében!
„Aki hisz bennem, élővíz folyói fakadnak majd belőle.”
Ha lelki szomjúságunkban valóban Krisztushoz jöttünk, ha valóban nála találtuk meg szomjúságunk oltását, ez élő forrásként a körülöttünk élő szeretteink, felebarátaink világára is kicsordul. E kicsordulás a hitelesség pecsétje, hogy valóban rátaláltunk Krisztusra!
Krisztus apostolai ― akiknek őseink hittek, és őseink az apostoli hitet nekünk átadták ―, az egész földkerekséget befutották az értünk meghalt és harmadnapon feltámadott Megváltó hitével és szeretetével és számtalan nép lelki szomjának oltói lettek.
„Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Az Úr Krisztus nemcsak szomjat oltó, igazi forrás, hanem a „világ világossága”, az „igazi világosság”, ahogyan János apostol mondja (Jn 1,9), amely minden másfajta „világosságot” megvilágít. Ez a világosság ― az ő örök igazsága. Elválasztja az igazi tanítást a részben igaztól vagy hamistól, az igazi filozófiát a részben igaztól vagy hamistól, az igaz világnézetet a részben igaztól vagy hamistól, az igazi erkölcsöt a részben igaztól vagy hamistól, az igazi „európai értékeket” a részben igazaktól vagy hamisaktól! Ez a világosság maga a Krisztus, az ő tanítása, az ő élete, az ő örök igazsága, amely soha el nem múlik, amelyet apostolai hirdettek az egész földkerekségen.
Ám az igazi világosság, mint egy gyertya, egy kandeláber vagy magának a tűznek a világossága ― a Szentlélek is tűzben jött el Pünkösdkor ― nemcsak világít, hanem meleget, forróságot is áraszt. Az igazi, az örök világosság forróság is, tűz is. Az isteni szeretet tüze. Ez a tűz teszi a világosságot hitelessé, hogy valóban Istentől származik. Erről ismerjük fel, ez a hitelesség pecsétje. Így különböztetjük meg az igazi szeretetet a részben igaztól vagy hamistól. Mert mit gondolunk szeretetnek? ― Szeretem, mert szeret engem, szeretem, mert hasznos nekem, szeretem, mert értékel engem, szeretem, mert örömet okoz nekem, szeretem, mert áldozatot hoz értem. Ez valójában önszeretet…
Az igazi, örök szeretet ennek az ellentéte. Aki Krisztusban van, csak ezt nevezi szeretetnek, ezt követi:
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
„Úgy szerette…” Amikor még bűneikben voltunk! Amikor még a hátunkat fordítottuk neki. Az igazi, isteni szeretet bennünket megelőző szeretet!
A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. (1Jn 4,10)
A valódi szeretet az, hogy én mennyire szeretem a másikat, és mennyire okozok örömet a másiknak, én mennyire becsülöm a másikat, én mennyire hozok áldozatot a másikért…
A kereszténység:
valódi szomjat oltó és kicsorduló, élő víz;
igazi világosság;
megelőző szeretetnek tüze.
I. T.
2023 Pünkösdjén
Tropárionok
Pünkösd tropárionja, 8. hang
Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szentlelket; és általuk megragadtad a földkerekséget. Embereket szerető, dicsőség Néked!
Tropárion görögül
