2023. január 15. Pünkösd utáni 31. vasárnap.
Thébai Szent Pál. Kunyhós Szent János. Szent Panszofiosz, alexandriai vértanú.
Kol 1,12-18; Lk 17,12-19 (olvasmányok: ap. a 28., ev. a 29. vasárnap szerint).
Hatodik hang.
+
Apostoli olvasmány (Kol 1,12-18)
Testvéreim!
Örömmel adjatok hálát az Atyának,
aki méltókká tett titeket arra,
hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban.
Kiragadott minket a sötétség hatalmából,
s áthelyezett szeretett Fiának országába.
Benne van a mi megváltásunk,
a bűnök bocsánata.
Ő a láthatatlan Isten képmása,
és minden teremtmény elsőszülöttje,
mert benne teremtetett minden az égben és a földön,
a láthatók és a láthatatlanok,
a trónusok és uralmak,
a fejedelemségek és hatalmasságok.
Minden őáltala és őérte teremtetett.
Ő előbb van mindennél,
és minden benne áll fenn.
Ő a testnek, az egyháznak a feje;
ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül,
hogy az övé legyen az elsőség mindenben.
Evangéliumi olvasmány (Lk 17,12-19)
Felolvasás Lukács Szent Evangéliumából!
(A tíz leprás meggyógyítása)
Abban az időben,
amikor (Jézus) beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban, és hangosan
kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!« Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?« Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.«
Pár szó elmélkedés
„Találkozás Jézussal”
A tíz leprás beteg „szembejött” az Úr Jézussal. Nem véletlenül találkoztak. Tízen fogtak össze, és készültek erre a találkozásra. Tudták merre fog jönni, nem véletlen, hogy egy csoportban és tízen voltak. Összefogtak, hogy Jézus elé menjenek, együtt és egy könyörgést mondjanak: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
Kívül, a testük gyógyíthatatlanul beteg volt, belül ép és élő hit volt bennük.
Kilenc igazhitű izraelita és egy szamaritánus, egy eretnek, azaz asszír uralom alatt egykor betelepített idegen. 
Mégis együtt imádkoztak, együtt kiáltottak: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
A baj, a nyomorúság, a megpróbáltatás jóra is tud nevelni: közel hozza egymáshoz, kibékíti egymással az embereket.
És milyen erő van a közös imádságban, amikor mindenki egy imát mond! Elhallgatják, mit kérnek, csak így imádkoznak: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Mintha a Jézus-imát tanítanák nekünk. Elég ennyit mondani: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, rajtunk!” Hiszen ő mindent lát, mindent tud, elég könyörületéért könyörögni.
Elhallgatják, mit kérnek, hiszen ő amúgyis mindent lát. De nemcsak ez van ebben. Nagy alázat is. Kimondatlanul is ez volt a lelkükben:
’Mi gyarló emberek vagyunk, tudjuk, nem vagyunk méltók, hogy ilyen nagy kéréssel forduljunk Hozzád, ezért csak annyit kérünk, hogy könyörülj rajtunk!’
Messze megálltak, nehogy más valakit megfertőzzenek. De példaadás is van ebben, alázat példája, hogy Istenhez tisztelettel és félelemmel kell közeledni, mert ahogy az apostol mondja, „a mi Istenünk megemésztő tűz”.
A tíz ember „felemelte a hangját”. Teljes szívükből imádkoztak. Nem kötelességből, nem megszokásból, hanem teljes szívükből, lelkükből, erejükből. A próféta ezt ígéri:
„Ha teljes szívvel kerestek engem, megtaláltok.”
Jézus így válaszolt a könyörgésre: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” Ezt a törvény betegségnél és gyógyulásnál is előírta. De hát betegen mi értelme van visszamenni a papokhoz és megmutatni magukat? Semmi értelme. Mégis elindulnak! Nem kérdezik, miért, hogyan, mi értelme van ennek! Oly nagy a hitük, oly nagy alázat van bennük, oly egyszerű a szívük, hogy vakon követik az Úr szavát. Hát hogyne lett volna értelme visszamenni a papokhoz, hiszen már az úton megtisztultak!
A kilenc igazhitű nem tért vissza hálát adni. Egyetlen eretnek visszatért. Amire csak titokban számított, megtörtént. Meggyógyult, és nagy hangon, leborulva dicsőítette Istent.
Ne nézzük hát le, testvéreim, az eretnekeket, mert cselekedetével taníthat bennünket. A hitét ne kövessük, de a jó cselekedetét ismerjük fel, mert tanulhatunk is tőle.
Az Úr megdicséri a visszatért és hálás szamaritánust. Azért dicséri meg, hogy az igazhitű ne fuvalkodjon fel igaz hite miatt, az eretnek és a pogány pedig ne essen kétségbe, mert ha megtér és hisz, előtte is nyitva áll az üdvösség útja. Azért is dicséri meg, hogy ne felejtsük el: van jószándékú, tudatlanságból fakadó és van nem jószándékú, gőgből fakadó eretnekség.
Végül, gondoljunk el azon, nem az Úrnak volt szüksége a hálaadásra, hanem a tíz meggyógyult lelkének lett volna szüksége arra, hogy ne felejtsen el hálát adni. Fontos tanítás a számunkra:
Ha valami jót tettünk, ne várjuk érte a hálát, mert csak kínozzuk magunkat, ha nem kapjuk meg. De ha Isten, vagy ember jót tesz velünk, ne felejtsünk el szívből hálát adni!
I. T.
2023. január 15.
Tropárionok
Feltámadási tropárion, 6. hang
Angyali Hatalmak szálltak a sírboltodra, és az őrizők megbénultak, és ott állott Mária a sírban keresve szeplőtelen testedet. Meghódítottad a poklot, meg nem kísértetve tőle. Találkoztál a Szűzzel, életet ajándékozva. Aki halottaidból feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked!
Szent György tropárionja, 4. hang
Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója, betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Szentéletűek tropárionja, 8. hang
Könnyeidnek hullásával megművelted a terméketlen pusztaságot, és mélységes sóhajtásaiddal százszorosra gyümölcsöztetted fáradozásodat, fényforrássá lettél, amely csodáival beragyogja a földkerekséget. Szentéletű Pál Atyánk, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Theotokion, 2. hang
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Keresztények csalhatatlan oltalma, az Alkotóhoz való állhatatos közvetítője, ne vesd el a bűnösök könyörgő hangját, hanem igyekezz, mint jóságos, segítségünkre, kik híven kiáltjuk Hozzád: Légy gyors a közbenjárásban, és siess az esedezésben, Istennek Szülője, ki mindenkor oltalmazod tisztelőidet!
