Olvasandó: Mk 6,14-30
Heródes király is hallott róla (Jézusról), mert a neve ismert volt már. Azt mondták: „Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.” Mások pedig így szóltak: „Illés ő.” Ismét mások azt mondták: „Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.” Ezeket hallva Heródes így szólt: „János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.”
Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ugyanis azt mondta Heródesnek: „Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.” Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki, hogy: „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az így szólt: „Keresztelő János fejét.” Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: „Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.
+
Augusztus 29., Keresztelő Szent János fejevételének napja böjti nap egyházunkban. Ősi hagyomány szerint ezen a napon emlékezik meg egyházunk Jézus Krisztus Előhírnökének és Prófétájának haláláról.
Négy szereplő van ebben az evangéliumi vértanú-aktában: Keresztelő János, Heródes király, Heródiás a felesége és feleségének a lánya.
Keresztelő Jánosnak csak egy szavába került volna, hogy a fejét megmentse: a „nem” szót kellett volna kihagyni intelméből: „Szabad a testvéred feleségét elvenned.” De akkor ez a mondat, mint intelem értelmét vesztette volna, prófétai küldetésének és a törvényhez való hűségének feladásával lett volna egyenlő. Ezért a kulcsszót nem hagyta ki, hanem így szólt a királyhoz: „Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.” Isten törvényéhez való hűségét fejénél is drágábbnak tartotta.
Heródes annak az embernek a típusa, akinek még működik a lelkiismerete. Bár erkölcsi gyöngesége és királyi gőgje miatt a rosszat cselekszi, a jót még méltányolja. Ez világosan kiderül az evangéliumi leírásból: „Heródes tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta.” Ám az erkölcsi gyöngeség, a gőg és a bor felülkerekedett, engedett, és teljesítette a lány kérését, amit az anyja sugallt neki.
Heródiás viszont már az a személy, aki a rosszat cselekszi és a rosszat is méltányolja. A rosszat tartja jónak és üdvösnek és a jót rossznak és ártalmasnak.
A kislányról nem tudjuk, hány éves lehetett. Talán már serdülő lány volt. Csak részben volt vétkes. Hiszen anyja arra tanította, hogy a rosszat jónak lássa és a jót rossznak. Egy gyermek csaknem védtelen, ha fölötte áll a megfellebbezhetetlen szülői tekintély. Szülők, figyeljetek, vigyázzatok, tanítsátok és őrizzétek gyermekeiteket! Mert lelke olyan ― ahogyan Nagy Szent Vazul atyánk mondja ― mint a viasztábla, minden valóban jó könnyű szerrel beleírható. De lelkének puhasága miatt azt is elhiszi, ha a felnőttek világából hallja, hogy az, ami jónak tűnik, valójában rossz, az pedig, ami rossznak tűnik, valójában jó.
Egyetlen lehetséges út és küldetés – és jövő van tehát számunkra, európai, tengeren túli és a világ bármelyik pontján élő keresztények számára: az Úr Jézus Krisztus előtt járni. Keresztelő Szent János tanítványainak lenni, aki mind a Megváltóra mutató próféciájának szavaival, mind tanításával, mind életének példájával az Úr Jézus Krisztus előtt járt.
I. T. 2022. augusztus 31.
